hetilap

Hetek hetilap vásárlás
Az értelem ereje
Részletek Oriana Fallaci új könyvéből

2004. 09. 06.
Idén áprilisban megjelent Az értelem ereje című új könyvében a New Yorkban élő olasz újságíró-riporter, Oriana Fallaci keményen kritizálja a szerinte áldemokratikus európai intézményeket, különösen az ENSZ-t és annak különböző szervezeteit, amelyeket a szabadság eltipróinak nevez. De kritizálja azt a képmutatást is, amely orwelli módon egyenlőkre és még egyenlőbbekre osztja a kisebbségeket és magát a többséget is. Megállapítása keserű és dühös: vannak, akiknek jár a szólásszabadság, vannak, akiknek nem. Vannak, akiknek kijár a tisztelet, akiknek tekintettel vannak történelmi-kulturális érzékenységükre és vannak, akiknek nem. Arról lehet vitatkozni, hogy Fallaci megállapításai helytállóak-e, de hogy ezek a kétségek sokakban megfogalmazódtak, és nem mindig alaptalanul, s hogy az alább ismertetett esetekben több visszásságot is tapasztalhatunk, az tagadhatatlan. Mert ezek az esetek gyakran megkérdőjelezik az európai alapértékeket, az alkotmányosságot, és mindezt anélkül, hogy bármiféle valós vita indulhatna a multikulturalizmusról, az integrációról. De Fallaci talán leglesújtóbb véleménye – amint arról már előző, szintén nagy vihart kavart könyvében, a Harag és büszkeségben is írt – az, hogy ennek oka nemcsak a képmutatás, hanem a félelem is. Részletek Az értelem ereje című könyvből:

"Az európai elfogatóparancsnak ugyanis csak olyan bűncselekményekre kellett vonatkoznia, mint a terrorizmus, a gyilkosság, az emberrablás, a kábítószer-kereskedelem, a gyermekek szexuális kizsákmányolása, a pedofília, a tiltott fegyverkereskedelem és a nukleáris vagy radioaktív anyagokkal való kereskedelem. De (…) az Európai Bizottság belecsúsztatta a rasszizmus és az idegengyűlölet és a blaszfémia és a faji diszkrimináció bűntettét is. Azaz a vélemény bűntettét, amit a filoiszlamista Európai Unió ezekkel a szavakkal definiál. Így [bárkit] bármely pillanatban, bárhol van, le lehet tartóztatni, mint egy bűnözőt. Letartóztatják, és megbilincselve kiadják annak az országnak, ahol egy muzulmán feljelentésére vagy egy politikailag korrekt bíró kezdeményezésére letartóztatási parancsot bocsátanak ki ellene. Kiadják és (mondja a szabály) »előzetes letartóztatásban tartják legalább négy hónapig«. Kiadják, és vádat emelnek ellene olyan törvények alapján, amelyeket olyan részrehajlással alkalmaznak Európában, mint a »béke« szót. És biztos lehetsz, minden ürügy jó lesz arra, hogy elítéljék. Mert ha mondod a magadét a Vatikánról, a katolikus egyházról, a pápáról, a Madonnáról, Jézusról, a szentekről, nem történik veled semmi. De ha ugyanezt teszed az iszlámmal, a Koránnal, Mohameddel, Allah fiaival, rasszistává válsz, szentségtörővé, és faji diszkriminációt követsz el. (…) Ha ocsmányságokat ordítozol az amerikaiak ellen, ha orgyilkosoknak és az emberi nem ellenségeinek hívod őket, ha elnökeik fényképeire horogkeresztet teszel, tovább megyek, ha dicsőíted szeptember 11-ét, nem történik veled semmi. Sőt, azokat az ocsmányságokat erénynek tekintik. De ha ugyanezt teszed az iszlámmal szemben, a börtönben végzed. Ha nyugati vagy, és azt mondod, hogy a te civilizációd egy magasabb rendű civilizáció, a legfejlettebb, amit ez a bolygó valaha produkált, máglyára mész. De ha Allah egyik fia vagy, vagy egy kollaboránsuk, és azt mondod, hogy az iszlám mindig egy magasabb rendű civilizáció volt, egy fényszóró, ha a Korán tanításai szerint hozzáteszed, hogy a keresztények bűzlenek, mint a kecskék és a disznók és a majmok és a tevék, senki nem nyúl hozzád. Senki nem jelent fel. Senki nem helyez vád alá. Senki nem ítél el.

És magától értetődik, hogy ez a filoiszlamista ENSZ miatt is történik. Az ENSZ miatt, amelyről az ostobák és képmutatók mindig levetett kalappal a kezükben beszélnek, azaz mintha egy komoly dolog volna, egy igazságos, tisztességes és pártatlan anya. (…) Ez az ENSZ 1999-ben cenzúrázta az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának különleges referensét, Maurice Glélé Ahanhanzót, mert jelentésében huszonöt oldalt szentelt az arab országokban és Iránban elterjedt antiszemitizmusnak. Ez az ENSZ, amelyben a pakisztáni nagykövet azt merészelte állítani, miközben senki nem ellenkezett, hogy »az Emberi Jogok első chartája a Korán, és az Emberi Jogok első deklarációját Mohamed alkotta Mekkában«. Ez az ENSZ, amely arcátlanul védi az iszlám fundamentalisták által gyakorolt ocsmány szudáni diktatúrát, és a szudáni Felszabadítási Mozgalom fejének, azaz a keresztény John Garangnak sohasem engedte, hogy kinyissa a száját egy bizottság vagy a közgyűlés előtt. (…)
A szenegáli Doudou (olvasd: Dudú) Diéne, az exszovjetbarát UNESCO nagyágyúja az én ENSZ-beli Accursio testvérem. 2002-ben olyan szerepet ruháztak rá, hogy joga volt Maurice Glélé Ahanhanzót, azaz a különleges referenst cenzúráznia – és tudod hogyan látja el szerepét? Kikereste és jelezte az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának az iszlamofóbia eseteit, amelyek »szeptember tizenegyedike óta gyötrik az amerikai és az európai muzulmánokat«. Ezen földrészeken, elmondása szerint: »muzulmán asszonyok, öregek és gyerekek folyamatosan fizikai és verbális erőszak áldozatai, tehát rettegésben élnek«. Ugyanerről a rágalomról szerkesztett egy jelentést, amelyet ebben az évben fog bemutatni a genfi Emberi Jogok Bizottságának, azért, hogy egy morális pert folytasson le – és tudod, hogy szerinte kik azok, akik ennek az üldözésnek az agytrösztjei? Amerikában az evangéliumi egyházak vezetői, akik Szudánban a rabszolgaság ellen harcolnak, nemkülönben hatvan értelmiségi, akik Samuel Huntington vezetésével aláírták a »Miért harcolunk?« című nyílt levelet, továbbá a baptista lelkész Jerry Falwell, aki a tízparancsolatot védi, és Pat Robertson úr, aki a CBN keresztény televíziót alapította. Európában azok az »értelmiségiek, akik ellenzik a bevándorlást, elutasítják a kulturális pluralizmust, vádolják az iszlámot, azt állítják, hogy az iszlám összeférhetetlen a laicizmussal, és remélik, hogy így megrendítik a nemzetközi rendet«. Az ilyen »megrendítést«, mondja ő, az aláírók és két francia: az író Pierre Manent és a tudós Alain Finkielkraut vezetik. Az első azért, mert az iszlámmal folytatott dialógus ellen van, és azt mondta, hogy a muzulmánoknak otthon kellene maradniuk. A második azért, mert A harag és a büszkeség megjelenése után megvédett engem, azt állítva, hogy messze van attól, hogy rasszista legyen, a könyv a valósággal való szembenézésre kényszerít, tabukat hág át, a szabadságot félelmek nélkül gyakorolja. De a jelentés csak egy kis része az exszovjetbarát UNESCO nagyágyúja által indított autodafénak. Genfben ugyanis Doudou kérni fogja az ENSZ Szent Hivatalát, hogy fogalmazzon meg »egy kulturális stratégiát, hogy elpusztítsák azokat az ideológiákat, amelyek rágalmazzák az iszlámot, és kezdeményezzen egy világkongresszust annak ellenőrzésére, hogy hogyan írják, sőt tanítják a történelmet Nyugaton«. 

Tehát a harag, amely több mint két éve megrázott, nem csillapodott. Éppen hogy megerősödött. 
A büszkeség, amely több mint két éve megrázott, nem csökkent. Éppen hogy elmélyült. És amikor egy Accursio testvér megkérdez engem, hogy abból, amit akkor írtam, van-e valami, amit megbántam, valami, amit szeretnék visszavonni, azt válaszolom: »Ellenkezőleg. Én csak azt bántam meg, hogy kevesebbet mondtam, mint amennyit mondanom kellett volna, és hogy egyszerűen énekes kabócáknak hívtam azokat, akiket ma kollaboránsoknak. Azaz árulóknak.« (…) kérdezem magamat: a demokrácia mely fajtája egy olyan demokrácia, amelyik tiltja a véleménykülönbséget, bünteti, bűntetté változtatja? (…) És mely fajtája az a szabadságnak, amelyik tiltja a gondolkozást, a beszédet, a szembefordulást a közvéleménnyel, a lázadást, az ellenszegülést azzal szemben, aki ellep vagy elnémít minket? És mely fajtája a szabadságnak az olyan szabadság, amelyik az állampolgárokat félelemben tartja, sőt vádat emel ellenük, és elítéli mint bűnözőket? Mely fajtája a szabadságnak az olyan szabadság, amelyik, túl az érveléseken, cenzúrázni akarja az érzelmeket, és ennélfogva megszabni, hogy kit kell szeretnem, kit kell gyűlölnöm, úgyhogy ha gyűlölöm az amerikaiakat, nemkülönben az izraelieket, a Paradicsomba megyek, és ha nem szeretem a muzulmánokat, a Pokolba megyek? Ez egy nem szabadság, mondom neked. Egy gúny, egy bohózat.

Tovább olvasná? Hetilap tartalmainkat előfizetést követően belépéssel eléri.

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | info@nmhh.hu | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!