hetilap

Hetek hetilap vásárlás
Kisebbségek nagyító alatt
Egy közép-európai törvény előzményei és viszontagságai

2003. 10. 13.
"Ne lőjetek arra a repülőre, amelyiken túszok ülnek" – Balogh Edgár, a romániai magyar irodalom nagy öregje, a Sarlós mozgalom egyik vezetője mondta ezt egy bizalmas tanácskozáson az Írószövetségben, valamikor az "antivilág" kellős közepén. Edgár bácsi azt is elmesélte: egészségügyi sétája abból állt, hogy hetente kétszer hajnalban kiállt a kolozsvári közért elé sort fogni, hogy megkapja a szellemi frissességéhez és munkavégző képességéhez elengedhetetlenül szükséges normatív babkávéadagot. Konspiráció – a cél érdekében.



Erdélyben: jövő májustól távolabb Európától? A kisebbségekről nem szívesen hallanak Brüsszelben Fotó: Somorjai L.

Akkoriban igencsak nagy gondot okozott a kulturális élet irányítóinak s aktív résztvevőinek, miként lehet élővé és tartalmassá tenni a ma "elszakadt nemzettestnek" aposztrofált határon túli magyarsággal a kapcsolatot. Ez nem volt könnyű, hiszen a proletár internacionalizmus elvei szerint a proletárnak nem volt hazája, s a szocializmus fejlődése állítólag automatikusan megoldotta volna a nemzetiségi problémákat. A gondok a valóságban természetesen nem oldódtak meg. Felemás módon, titkolva és konspirálva, de folyt a kapcsolattartás, és ment a segítség. A hazai könyvkiadók közös kiadásokat rendeltek. A Móra Kiadó a szovjet szerzők magyarra fordított műveit részint Kárpátalján nyomatta, s ezzel dotálta az ottani magyar könyvkiadást. A bukaresti Kriterion kiadványaiból Budapesten több fogyott, mint Romániában. Magyarországi intézmények komoly példányszámban rendelték meg a határon túli magyar folyóiratokat. Nota bene, akkoriban Budapesten vagy a nagyobb vidéki városokban bármely kioszkban meg lehetett kapni a pozsonyi Irodalmi Szemlét vagy a Korunkat. 

Igaz, látványos akciókat nem lehetett csinálni. Mert ha Berlinben volt nemzetközi írótalálkozó, akkor a soknemzetiség? román küldöttségben nem a szász, hanem a magyar képviselte a nemzetiségi irodalmakat. Budapesten ugyanezt természetesen a szász, amíg el nem cserélte a szocialista román állam a kemény német valutára a szász lakosságot. S milyen fondorlatos trükkökre volt szükség, hogy például a Szovjetunióban megjelenjenek – budapesti ajánlásra – a romániai magyar írók művei. Szakemberek tucatjai tették a dolgukat ügyeskedve. Mert akkoriban naivan azt hittük, ha a hazai kisebbségeknek saját irodalmuk lesz, akkor talán megenyhül a határon túli magyarokkal szembeni szigor. S külön keretre fogadtunk áldozatkész szlovák írókat, akik – ez nem tréfa, a nemrégiben elhunyt kitűnő költő és fordító, Vojtech Kondrót tanúsíthatná – írni tanították a hazai szlovák irodalom fiataljait. Természetesen nem középiskolás fokon, hanem azon a szinten, amelyet Emil Boleslav Lukac és társai elértek. Mellesleg Emil bácsi kitűnően beszélt magyarul, egymaga lefordított egy magyar lírai antológiát, s ha nálunk járt író-olvasó találkozón, a végén azzal örvendeztette meg a közönséget, hogy magyarul elszavalta kedvenc Ady-versét.

Még a gazdaságilag legnehezebb időszakban is akadt arra pénz, hogy ha valaki átjött Kolozsvárról, Pozsonyból, szállása, napidíja legyen. S a kiadók szerény kasszája is meg-megnyílt. Ehhez persze fogadni és vendégül látni kellett szovjet, szlovák, román írókat is. Hogy mennyiben hatott rájuk a "puha diktatúra", azt most nehéz lenne lemérni, de azt hiszem, nem volt kidobott pénz, amit erre költöttek. És eljött a szabadság pillanata? Való igaz, eljött a szabadság pillanata. Szabadon lehetett írni és beszélni. A nemzetiségi gondokról is. S egyszeriben kiderült, hogy ilyen nehéz még az elért szabadságban is nyíltan és őszintén tenni határon túli honfitársainkért. Még akkor is, ha céljaink nemesek, a közeledést, a kulturális felemelkedést szolgálják. 

A nehézséget jogos és jogtalan aggályok, félelmek okozták. Európa készen állt rá, hogy integrálja a közép- és kelet-európai országokat, ám közben maga is küzdött saját kisebbségi gondjaival. S akkor jött a példaállamnak tekintett soknemzetiség? Jugoszlávia felbomlása, majd nemzeti alapon szétesett a Szovjetunió. A csecsen szabadságharcosokból 2001. szeptember 11-e után terroristák lettek.

Valós és jogos igény fogalmazódott meg, amikor a hazai politikai elit elhatározta: rendszertől és politikai gyakorlattól függetlenül törvény garantálja a határon túli magyarok számára a kedvezményeket, hogy nemzeti identitásukat, kultúrájukat megőrizhessék. Ez belpolitikai indíttatásai ellenére is nemes dolognak tetszett, csak éppen arról feledkeztek meg, hogy a puding próbája az evés. S az Európai Unió is kínosan ügyelt rá, hogy az effajta kedvezmények ne okozzanak kárt az összeurópai együttműködésben. 

Az első próbakő 

Tovább olvasná? Hetilap tartalmainkat előfizetést követően belépéssel eléri.

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | info@nmhh.hu | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!