A kincstári magyarázatok szerint azért veszített a magyar forint az értékéből, mert a régió valutáit egyöntetűen leértékelte a piac, így a lengyel zloty és a cseh korona is jelentősen vesztett az értékéből. Ez igaz, de mint azt Hamecz István, az OTP Alapkezelő elnök-vezérigazgatója megjegyezte lapunknak: „míg a csehek és a lengyelek mintegy tervezett módon, a versenyképességük javítása érdekében maguk is akarták a gyengülést, addig a magyar forinttal kapcsolatban elmondható, hogy leginkább spontán módon, tőlünk függetlenül zuhant az árfolyam, noha a Magyar Nemzeti Bank jelezte, hogy nem tartja problémának a gyengülést. Azonban a lengyelekkel és a csehekkel ellentétben Magyarországon a pánik jelei mutatkoznak kormányzati körökben.”
Amikor legutóbb, tavaly októberben drámaian esett a forint árfolyama, akkor a gigantikus összegű IMF-hitel mentette meg az ország fizetőeszközét a további zuhanástól (és az országot az összeomlástól). Azóta is vita zajlik a közgazdászok között, hogy spekulációs támadás rázta-e meg akkor az országot, de a jelenlegi árfolyam-zuhanás újra felveti a kérdést, hogy mitől ennyire törékeny Magyarország helyzete. Hiszen az IMF-csomag után úgy tűnhetett, hogy talán túl vagyunk a nehezén, megmenekültünk. Most már biztos, korántsem helyes a kincstári optimizmus.
„Sajnos sem a kormány, sem a Nemzeti Bank részéről nem látszik érdemi koncepció arra nézve, hogy miként lehet a helyzeten úrrá lenni. Hónapok óta a legnépszerűbb opció a csodában bízás volt” – tette hozzá Hamecz István.
Duronelly Péter, a Budapest Alapkezelő befektetési igazgatója szerint is az egyik legnagyobb probléma, hogy ha mindent „ügyesen és okosan” tesz a kormány és a MNB, akkor is rendkívül ki vagyunk szolgáltatva a nemzetközi folyamatoknak, azaz a vakszerencsének. „Azt, hogy a forint esése megáll 300 forintos szinten, csak remélni lehet.”
Bauer Tamás közgazdász professzor, egykori szabad demokrata képviselő szerint nagy valószínűséggel az történt, hogy a forint árfolyama volt túl erős az elmúlt években a realitásokhoz képest. Így a lakosságnak most kell szembesülnie azzal, hogy a magyar gazdaság teljesítménye alapján ennyit ér a vagyona, hiszen a forint leértékelése egyben a nemzeti vagyon leértékelését is jelenti.
Okok és magyarázatok
Az okokról szólva Duronelly kifejtette: egy új gazdasági világrend születik, és ebben most „árazzák” be Magyarországot. Az egyik alapprobléma, hogy Magyarország – a lakosság és a cégek is – devizában adósodott el, míg ez a cseheknél nem jellemző, a lengyeleknél pedig sokkal kisebb a devizaadósság nagysága, mint idehaza. A magyar vállalatok és a lakosság devizában történő eladósodása megállt, többek között azért, mert a bankok félnek a devizahitelezéstől, illetve sem a cégek, sem a lakosság a válsághangulatban érthetően nem akar eladósodni. A devizahitelek törlesztése viszont folyamatos, amit forintban fizetünk vissza, így a külföldre történő folyamatos devizautalások állandó nyomást gyakorolnak ma is és a jövőben is az árfolyamra. Ezért a legvalószínűbb, hogy az euró árfolyama idén 300 forint felett lesz, és igazából nem lehet tudni, hogy 2009-ben kialakul-e egy olyan szint, ami a későbbiekben hosszabb távú egyensúly alapja lesz. Kérdés persze, hogy az MNB a kamatok rendkívül magas szinten tartásával visszaerőszakolja-e a kétszázas sávba. „Most úgy tűnik, hogy ez nem is célja a jegybanknak. Az exportőröknek versenyelőnyt jelent a gyenge forint, és a fogyasztást is visszafoghatja” – vélte a befektetési igazgató.
Hamecz István szerint fundamentális gondjai vannak a magyar gazdaságnak. Az alapprobléma „egyszerű”: a gazdaság teljesítménye és a növekedési képességünk lecsökkent, és a piac számára kérdéses, hogy az ország képes-e – és, ha igen, miből – a hiteleit visszafizetni. Ez azt jelenti, hogy kedvezőtlen megítélés alá esünk, a régiós trendek mellett a bizonytalanság és a hitelvesztés együttesen vezet a forint eséséhez. „A forint gyengülésénél jóval nagyobb problémát jelent, hogy az állampapír-piac továbbra is lefagyott állapotban van, ami azt jelenti, hogy a kormányzati intézkedések továbbra sem hitelesek a piaci szereplők számára, akik továbbra sem akarják hitelezni a magyar államot. Így kérdéses, hogy az IMF-hitel lejárta után mi fog történni. Miből finanszírozzuk az országot, ha a piac jelenleg nem akar hitelezni?” – tette hozzá a közgazdász, aki szerint lehetséges, hogy a befektetők az új Gyurcsány-csomagot is úgy értékelik majd, hogy „túl kevés, és túl későn jött!”
Ez utóbbi azért lényeges kérdés, mert a kormány az elmúlt napokban azt helyezte kommunikációjának középpontjába, hogy progresszív intézkedéseket hoz a válság elhárítására. A munkát terhelő adókat és járulékokat csökkentik – egyes információink szerint jelentősen, mintegy 7 százalékkal csökkentik az adóéket –, és a kiadásokon is 500-600 milliárdos mértékben faragnak. Emellett a nyugdíjakhoz is hozzányúlnak (vélhetően korhatáremeléssel), illetve a szociális rendszeren is változtatnak. Elméletileg ezt a piacokon kirobbanó örömmel kellene fogadni, hiszen az inaktív „szférákból” azt aktív, termelő „rétegekbe” csoportosítanak át százmilliárdokat, azaz leegyszerűsítve, növekedésösztönző intézkedéseket hoznak. Ennek ellenére a piacokat hidegen hagyták ezek a bejelentések, a forint árfolyama a régiós trendekkel együtt zuhant.
„Most már túl késő, hogy a kormány tegyen valamit. Leginkább arra van mozgástere, hogy ne rontsa el a dolgokat, ne költsön, ne taktikázzon úgy, hogy a választásokra maradjon osztogatni való. Az árfolyam ma már ugyanis nem magyar ügy, hanem globális trend” – vélekedett Duronelly Péter.
Bauer Tamás óvott attól, hogy csupán a kormány hitelességének a viszonyrendszerében helyezzük el az árfolyam kérdését. Mint mondta: Nagy-Britanniában gazdasági szempontból semmi baj sincs Gordon Brown hitelességével, mégis drámai ralizásba kezdett az angol font. „Ilyen értelemben nem lehet minden problémát Gyurcsány Ferenc és a kormány nyakába varrni” – fogalmazott Bauer, aki szerint az exportőröknek jelentős gondja éppen az, hogy akkor gyengült meg a forint, amikor éppen a piacok is beszűkültek, tehát kérdéses, hogy mindebből a magyar ipar képes-e profitálni.
Róna Péter közgazdász szerint azért van veszélyben a forint, mert a magas jegybanki kamatok miatt a gazdaság vergődik. „Az MNB elhibázott monetáris és a bankok felelőtlen hitelezési politikájának hatására Magyarország elvesztette a forint és a pénzügyi szektor fölötti ellenőrzés eszközeit” – tette hozzá Róna, aki szerint azért van „életveszélyes” helyzetben Magyarország, mert a nemzetgazdaság hitelállományának több mint háromnegyede devizahitel, amelynek tőkeértéke az árfolyamtól függ. Jelenleg sem a bankok, sem az MNB nem képes érdemben az árfolyamot befolyásolni, ami azt jelenti, hogy az árfolyammozgások miatt eljuthatunk oda, hogy a hitelek tőkeértéke bármikor meghaladhatja az adós fizetőképességét. Ha sorozatban kezdenek „bedőlni” a hitelek, akkor könnyen előállhat az a helyzet, hogy a bankok tőkéje elégtelen lesz a bedőlt hitelek okozta veszteségek fedezésére.
2009. 02. 06. (XIII/6)
