hetilap

Hetek hetilap vásárlás
Repülőrajt
Gyors kormányalakítás: előbb kezdődik a száz nap

2002. 06. 02.
A héten megalakult Medgyessy-kormány már okozott meglepetést. A választási kampányban – különösen a két forduló között – dinamikusnak igazán nem nevezhető MSZP a rendszerváltozást követő leggyorsabb kormányalakítást produkálta. A frissen megalakult kormány rövid idő alatt annyi személycserét hajtott végre, amennyit a hatékonyságára oly büszke elődje egy hónap alatt.



Medgyessy Péter miniszterelnök. Óra indul, lesz-e türelmi idő? Fotó: Vörös Szilárd

A hét végén kezdődő labdarúgó világbajnokság és a két hete zajló egyetemi-főiskolai vizsgaidőszak ugyancsak kedvez a Medgyessy-kabinetnek, hiszen az elmúlt hónapokban politikailag túlfűtött hangulatra mindkét esemény kétségtelenül mérséklően hat. Ezzel együtt az új kormány minden elődjénél nehezebb száznapos türelmi időre készülhet.

Míg a demokratikus választások általában valamilyen katarzissal járnak, az idei szavazás alkalmával ez a katarzis elmaradt. A választások második fordulója után a vesztesek tudtak némi lélektani előnyre szert tenni azzal, hogy a második fordulóban elért eredményüket sikerként tudták szavazóik előtt feltüntetni. Sőt a választásokat követő hetekben is a Fidesz tűnt dinamikusabbnak, hiszen míg az MSZP és az SZDSZ a kívülállók számára nehezen érthető és nem mindig pozitív színben feltűnő "hatalmi osztozkodásba" kezdett, addig Orbán tömeggyűléseken hirdetett jövőképet híveinek.

A Fidesz tulajdonképpen nem ismerte el választási vereségét, és legújabb kezdeményezésével, amelyet ifjúsági szervezete, a Fidelitas révén indított, újra kétségbe vonja a választások tisztaságát. Az ifjú fideszisták ugyanis népi kezdeményezést indítanak annak érdekében, hogy az Országgyűlés úgy változtassa meg a választási törvényt, hogy annak eredményeként számolják újra a 2002-es választások eredményét. Nyilatkozatukban a kezdeményezők ugyan azt állítják, hogy az általuk javasolt újraszámlálás nem érinti a választások eredményét, de ha nem érinti, akkor mi értelme az egésznek? A cél nyilvánvalóan a választások eredményének megkérdőjelezése, amelyen keresztül egy esetleges nagyszabású utcai demonstrációsorozat alkalmat adhat a kormány lemondásának a kikényszerítésére.

A Fidesz választások utáni magabiztossága, agresszivitása és arcátlansága rövid távon azonban jótékonyan hatott az új kormánypártok kompromisszumkészségére. Ennek köszönhető, hogy a koalíciós tárgyalások rendkívül gyorsan lezajlottak. (Az eredmény kétségtelenül az SZDSZ számára volt kedvező, az ebből eredő szocialista csalódottság azonban a koalíciós együttműködésre bizonyosan nem lesz jó hatással.)

A mindössze tízfős kormánypárti többség véleményem szerint ugyancsak jó hatással lehet az MSZP–

SZDSZ-koalícióra. Az 1994–98 közötti elsöprő – 72 százalékos – többség idején rendkívül fegyelmezetlen szocialista és szabaddemokrata képviselőkre, úgy látszik, jótékonyan hatott Pokorni Zoltán bejelentése, hogy mindenkor nyakukban érezhetik a Fidesz "hűvös leheletét". Talán ez a lehelet is hozzájárult, hogy a kormányfő személyéről és programjáról szóló szavazás során valamennyi kormánypárti képviselő jelen volt, míg a Fideszből tíz fő hiányzott. Ez az eset is mutatja, hogy míg a kormánypárti képviselők számára minden szavazásnak nagy tétje lesz, a korábban pénzbírsággal és parlamenti pletykák szerint APEH-vizsgálattal sakkban tartott Fidesz- képviselők fegyelmezése most nem látszik könny? feladatnak. Ily módon a csekély többség segítheti is Medgyessyt.

A rekordgyorsasággal elkészült kormányprogram vitája is meglehetősen gyorsan lezajlott. A program vitája azonban könnyen felejthető epizód volt. A miniszterelnök-jelölt expozéja a választási kampány gyengébb napjait idézte, igazán nem volt sem átütőnek, sem szellemesnek nevezhető. (A parlamenti vitáról lásd összeállításunkat a 4. oldalon.) Igaz, az ellenzék sem nagyon tudott mit kezdeni a feladattal. A programmal kapcsolatban két elem érdemel figyelmet. A program – ebben igazat kell adni az ellenzéki kritikáknak – inkább választási programra emlékeztető ígéretek sokaságát tartalmazza. Ezek feltehetően rendkívül népszerűek lesznek, hiszen a tizenharmadik havi nyugdíj és családi pótlék, az adócsökkentés, az oktatás és az egészségügy területén megígért ötven százalékos béremelés, a nyolcszáz kilométer autópálya és autóút megépítése, mind-mind sokaknak örömet szerző változás. A gondot mindössze az jelentheti, hogy az ígéretek teljesítése nehézségekbe ütközhet, hiszen a kormány egyidejűleg ígéri a bőkez?bb állami osztogatást és az adócsökkentést, ami értelemszerűen csökkenti a szétosztható összegeket. A Fidesz-kormány példátlan választások utáni kiköltekezése tovább nehezítheti az ígéretek teljesítését, illetve ha a Fidesz "hűvös lehelete" miatt a kormány mégis teljesíti az ígéreteket, hosszabb távon idézhet elő gazdasági válságot.

A kormányprogram másik sajátossága, hogy számos a demokrácia melletti határozott kiállásról szóló elemet tartalmaz. Ilyen a hetenkénti országgyűlés, az Országgyűlés ellenőrző szerepének erősítése, a vallásszabadság diszkriminációmentes biztosításának és általában a hátrányos megkülönböztetéssel szembeni fellépésnek az ígérete. Ezen ígéretek mellett az új kormány egyes tettei is tanúskodnak (például a parlament hetenkénti ülésezése), ugyanakkor a miniszterelnök-jelölt beszédében leendő kormányát mindvégig a meglehetősen homályos "nemzeti közép kormányaként" emlegette. (Szemben az SZDSZ felszólalóival, akik a "demokratikus koalíció" kormányaként beszéltek az új kormányról, amely megfogalmazás kétségkívül sokkal több politikai tartalommal rendelkezik, hiszen egyértelművé teszi, hogy a jobboldal koalícióját nem tartják demokratikusnak.)

Az új kormány előző kormányhoz való viszonya is felvetett néhány ellentmondást. Mint emlékezetes Medgyessy Péter a választási kampányban kijelentette, hogy kormánya "ugyanazt, csak jobban" fogja tenni, mint elődje. Ebben a kijelentésben nem annyira a "jobban"-nal mint az "ugyanaz"-zal van probléma.

Nehezen volt értelmezhető a program vitáját megnyitó expozéban az az elem, amikor Medgyessy Péter az előző három kormány érdemeit ismertetve, a Fidesz-kormány érdemeként "nemzeti hitünk és azonosságunk" megerősítését említette. Természetesen semmi probléma nincs a nemzeti azonosság megerősítésével, de ez a Fidesz esetében többek között az MSZP lehazaárulózását és az esetenként alig burkolt antiszemita politizálást jelentette, amit a kormányváltó szavazók jelentős része nem tart dicséretet érdemlő tettnek.

Bizonytalanságokat rejt magában az MSZP egyházpolitikája is, hiszen azok a lépések, amelyek ezen a területen a folytonosságot hangsúlyozzák egy bevallottan diszkriminatív politika folytatását ígérik, holott a kormányváltó szavazók egy része éppen ennek a politikának a kritikájaként is szavazott a Fidesz ellen.

Az új kormány programjának pozitív elemei mellett is látni kell, hogy míg Orbán viszonylag egyszer? és könnyen érthető jövőképet tár hívei elé, a Medgyessy-kormány programjából ilyen világos jövőkép nehezebben hámozható ki. Az új kormánynak ugyanakkor számolnia kellene azzal, hogy azok a szavazók, akik a hatalomra segítették nem egységesen állnak a szocialisták és a liberálisok mögött. Ezek a pártok nagy számban szereztek meg olyan szavazatokat, amelyek csak a Fidesz ellen tiltakoztak. Ha a szocialista–liberális koalíció nem tud olyan alternatív jövőképet nyújtani, amivel a vidékiek és a fiatalok jelentős része érzelmileg is azonosulni tud, akkor már az őszi önkormányzati választásokon kellemetlen helyzetbe kerülhetnek. Tévedés azt hinni, hogy csupán a népszerű kormányzati döntések szavazók százezreinek tartós támogatását vásárolhatja meg a kormány számára. Orbán sikere azt mutatja, hogy a társadalomban komoly igény van olyan jövőképre, amely a korábbiakhoz képest erőteljesebb érzelmi és politikai azonosulást eredményez.

Ha az MSZP, valamint értelmiségi- és sajtóbeli támogatói a jövőben is folytatják azt a politikaellenes hangulatkeltést, amely a politikát valamilyen gusztustalan, elkerülhetetlen rossznak mutatja be, amit lehetőleg az élet minden területéről ki kell szorítani, nagy hibát követnek el. Az ellenzék ugyanis felismerte, hogy akkor tud sikereket elérni, ha hívein keresztül politikáját beviszi a munkahelyekre, templomokba, baráti körökbe, családokba. Amennyiben a következő években a politikától viszolygó baloldal és a politikában elkötelezett jobboldal áll majd egymással szemben, akkor az a baloldal katasztrofális kudarcához vezethet. A baloldalnak nem saját hívei leszerelésén, hanem megnyerésén, és tábora növelésén kellene fáradoznia.

A minisztériumok átvétele után végrehajtott rapid személycserék éles reakciókat váltottak ki a Fidesz politikusaiban. Pokorni már egyenesen "Szent Bertalan éjszakáról" beszélt, megfeledkezve arról, hogy 1998-ban ugyanezeken a posztokon a Fidesz is változtatást hajtott végre, sőt ennél több helyen váltotta le az elődje által kinevezett vezetőket, legfeljebb mindezt egy hónapra elhúzva tette. (Továbbá megfeledkezve arról is, hogy az idézett történelmi példában katolikusok mészárolták a kisebbségnek számító protestánsokat). Akkor Stumpf István a Miniszterelnöki Hivatalt akkor vezető miniszter még büszkén mondta, hogy most határozzák meg azoknak a körét, akik a választások után leváltandók. A Fidesz elnöke arról is megfeledkezett, hogy a fideszes képviselők többször kioktatták az MSZP-t az elmúlt években azzal, hogy a szocialistáknak végre meg kellene érteniük, hogy a demokrácia lényege, hogy van, aki győz, és van, aki veszít. "A győztes mindent visz" szlogent sem most találta ki az új kormány, ez az előző években a jobboldal számára népszerű gondolat volt.

Az új kormány sikerének lényeges eleme, hogy mennyire tudja világossá tenni a közvélemény előtt, hogy milyen mértékig fordították az előző kormányok vezetői saját és klienseik anyagi hasznára kormányzati pozíciójukat. Az autópálya-építések, az Országimázs Központ milliárdjai, a Magyar Televízióban elfolyt milliárdok, a Defend-ügy, a Postabank konszolidációja és még sorolhatnánk azokat a területeket, ahol a közvélemény számára világossá kellene tenni, hogy az adófizetők pénze milyen technikákkal jutott el magánszemélyekhez. Röviden azt, ki és hogyan gazdagodott meg illegális módon az elmúlt négy év panamái révén.

Ez a feladat azonban nem lesz egyszerű. Emlékezetes, hogy az 1994-es választások előtt a Fidesz és az MDF a rendszerváltás utáni egyik legmocskosabb vagyonszerzési trükk keretében jelentős ingatlan vagyonra tett szert. A mindenekelőtt saját zsebük megtömésén fáradozó háttéremberek már ekkor megalapozták a Fidesz és az MDF hosszú távú együttműködését. Az ügy lényege, hogy az új pártok székházhoz juttatása során ez a két párt valamivel kisebb ingatlanhoz jutott, mint amennyi a választási eredmény alapján járt volna nekik. Az MDF megkapott egy nagy ingatlant a Bem téren, a Fidesz pedig a Lendvay utcában megkapta a korábban az Állami Egyházügyi Hivatal székházaként használt villát. A pótlólagos juttatásként a két párt együtt megkapta Budapest egyik legértékesebb ingatlanát, az Erzsébet híd pesti hídfőjénél álló volt tiszti kaszinót (ma a Magyar Külkereskedelmi Bank székháza) plusz még két értékes ingatlant. A többletként megkapott ingatlanok együttesen többszörösét tették ki az összes többi parlamenti párt ingatlanának.

Az ügy az 1994-es választások előtt kirobbant, de a Horn-kormány – máig nem tudható megfontolásból – semmit nem tett annak kiderítésére, hogy a frissen megkapott, majd gyorsan eladott ingatlanokból milyen csatornákon és hová jutott a pénz. Ezt csak a Horn-kormány bukása után 1999-ben derítették ki az Élet és Irodalom újságírói, akik az ügyről "Fiúk a bányában" címmel írtak tényfeltáró könyvet. Ha csak azokat a tényeket, amelyeket a korlátozott eszközökkel rendelkező újságírók 1999-ben feltártak, a Horn-kormány idején a hatóságok nyilvánosságra hozták volna, a Fidesz 1998-ban bizonyosan nem nyert volna választást. Azok, akik ma azt képviselik, hogy az elmúlt évek visszaéléseivel kapcsolatban elégségesnek tartják a már meglévő intézmények eljárásait, megfeledkezni látszanak arról, hogy 1994-ben sem a rendőrség, sem az ügyészség, sem az Állami Számvevőszék nem tudta kideríteni azokat a tényeket, amelyeket két újságíró magánszorgalomból kinyomozott. 

Látni kell azt is, hogy nemzetközi szinten csak ott tudtak sikeresen fellépni a korrupcióval szemben, ahol minden létező lehetőséget felhasználtak, így független – széles felhatalmazással rendelkező – szervezeteket hoztak létre, amelyek tisztában voltak azzal, hogy feladatuk nem pusztán a szokásos rutineljárások lefolytatása, hanem a korrupció elleni kommunikációs háború megnyerése is. A korrupció ugyanis nem pusztán az adófizetők pénzével való bánás hatékonyságát rontja, hanem alapjaiban ássa alá a demokráciát. Olyanokat juttat hatalomba, akik érdekeltté válnak a demokratikus intézmények szétzilálásában, az igazságszolgáltatás szervezeteinek tönkretételében. A választások során sokan gondolták, hogy a Fidesz ilyen korrupt rendszert működtetett, a kérdés most az, hogy az új parlamenti többség meg tudja-e ismerni a tényeket, és azokat az ország lakossága elé tudja-e tárni.

Az új kormány első lépései bizakodásra adnak okot. Ugyanakkor a következő hetekben fog eldőlni, hogy igaza volt-e azoknak az elemzőknek, akik szerint a szocialisták még nem tudták megtanulni a modern demokratikus politizálást. Ezen álláspont szerint az MSZP még mindig a Kádár-rendszerben kialakított háttéralkukban és kölcsönös előnyökön alapuló kiegyezésekben keresi a politikai sikert, miközben ellenfele, a kompromiszszumot nem ismerő érdekütközésekkel lett sikeres. 

Az MSZP békülékeny, az "árkokat betemetni igyekvő" politikája bizonyosan vonzott szavazókat a párthoz. Az is lehet, hogy sok ilyen szavazó volt, de az is világos, hogy a kormányt leváltó szavazók jelentős részének elege volt a panamákból, a haverok és kollégiumi szobatársak világából, a hatalmi szóval minden vitát elfojtó, az embereket ostobának néző politizálásból. Ha ezek a szavazók csalódnak a reményeikben, akkor ősszel sokan közülük otthon maradnak, ezzel szemben, ha azt látják, hogy kiderül az igazság, úgy fogják érezni, érdemes tovább támogatni azokat, akik átlátható, tiszta viszonyokat akarnak teremteni. 

A demokratikus politizálással együtt járó politikai küzdelem vállalása nem azt jelenti, hogy agreszszívnek kell lenni, hanem azt, hogy elég erősnek kell lenni ahhoz, hogy az agressziót visszaverjük. A jobboldal négy éven keresztül nemcsak a köztársaság intézményei, hanem a köztársaság eszménye ellen is agressziót követett el. A Medgyessy-kormány történelmi küldetése, hogy megvédje a köztársaság intézményeit, és helyre állítsa a demokratikus köztársaság tekintélyét. Jelenleg még van esélye a demokratikus koalíciónak arra, hogy több millió szavazót maga mellé állítson, hogy megértesse támogatóival, hogy a nemzet érdekét nem a szabadság feladásán, hanem kiszélesítésén keresztül lehet a legjobban szolgálni.

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | [email protected] | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: [email protected] - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!