hetilap

Hetek hetilap vásárlás
A kancellária és az oltár
Két év egyházpolitikája

2000. 07. 15.
A várakozáshoz képest viszszafogottan történt a kormány első két évének megünneplése. A kormányfő sokak szerint unalmasra sikerült helyzetértékelése nélkülözte a bombasztikus elemeket. A miniszterelnöki üzenet két mondatban foglalható össze: "A kormány teljesítette a választási programban tett ígéreteinek nagy részét. A polgári kormánynak jó esélye van, hogy 2002-ben újraválasszák." A kormányfő sikerhez fűződő reményeit nagymértékben támogatja a kormány politikájának egy olyan területe, amelyről az értékelések között kevés szó esett, de amely területen annál több minden történt. Ez a terület a kormány egyházpolitikája, más szavakkal a "trón és az oltár elválasztását" feladó és a "kancellária és az oltár szövetségét" létrehozó politika.



A Fidesz parlamenti frakciója Esztergomban tartott ülését követően a képviselőcsoport
tagjai ökumenikus istentiszteleten vettek részt az esztergomi székesegyházban. A képen
balról: Várhegyi Attila, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának politikai
államtitkára, Deutsch Tamás ifjúsági és sportminiszter, Kövér László, a Fidesz
elnöke, Pintér Sándor belügyminiszter és Nógrádi László közlekedési, hírközlési
és vízügyi miniszter     Fotó: MTI

"Háborús logika igazgat"

– állítja Tölgyessy Péter, a Fidesz – MPP országgyűlési képviselője a Népszabadságban
nemrég megjelent elemzésében, amelyben az Orbán-kormány első két esztendejét
elemezte. Ez az időszak valóban nem nélkülözte a háborús jeleneteket, a minden korábbinál
erőteljesebb centralizációs törekvés mellett a hatalmi pozíciók gátlástalan
megszerzése volt jellemző. A botrányok egymást követték, a "megfigyelési ügytől"
a Simicska– Joszip Tot–Kaya Ibrahim- ügyön keresztül, a fideszes "szenátorok"
botrányáig. De említhetjük az Ifjúsági és Sportminisztérium és az MLSZ elnöke közötti
– a miniszter súlyos presztízsveszteségével záruló – küzdelmet, a Nemzeti Színház
és a 4-es Metró ügyét. Számos területen a kormány adós maradt a választási ígéretek
betartásával. A választási program egyszeri nagyarányú adócsökkentést ígért,
amiből semmi nem valósult meg. Várat magára az egészségügyben dolgozók és a pedagógusok
beígért bérrendezése.

A választási kampányban a Fidesz négy év alatt 650 kilométer autópálya megépítését
ígérte. Ebből az ígéretből két év alatt mindeddig csak 6,5 kilométer autóút készült
el. A magyar gazdaság kétségtelenül egyre jobb gazdasági mutatóiból eredő előnyöket
a polgárok többsége jelenleg még nem érzékeli.

A miniszterelnöknek a 2002-es választási győzelemmel kapcsolatos optimista várakozásai
mégsem teljesen megalapozatlanok, mivel a Fidesz a két éve tartó "egészpályás letámadással"
és az azt körülvevő botrányokkal, továbbá az 1996 óta beindult kedvező gazdasági
folyamatok békénhagyásával megalapozhatja 2001-től induló "mosoly offenzíváját".
A gazdasági sikerek és a jövendő osztogatás alapjait megteremtő eddigi kormánypolitika
lehetővé teszi, hogy a ciklus hátralevő részében komoly hangulatjavító intézkedések
történjenek.

Az elemzők a kormány sikerei között említik, hogy ismét alanyi jogon jár a gyes, újra
bevezették a gyedet, beindult a lakásépítési hitelrendszer, és ha nem is ingyenessé,
de tandíj-mentessé vált az első diploma megszerzése. A kormányzat ezen lépései jól
körülhatárolható réteg támogatását jelentik. Mivel az előző kormány a szűkös
források igazságosabb elosztására törekedve megszüntette azoknak a támogatását,
akik szerintük nem voltak rászorulva ezekre a támogatásokra, a jelenlegi kormány
kifejezetten ennek a rétegnek a megnyerésére törekszik. A kormány intézkedései egyértelműen
támogatják, sőt a jövőben még határozottabb előnyökben részesítik a viszonylag
magas jövedelm? több gyermekes családokat. Miközben például a családi pótlék összegének
változatlanul hagyásával folyamatosan rontják a szegény, alacsony érdekérvényesítési
képességgel rendelkező családok helyzetét. Nyilvánvaló, hogy mindaz a támogatás,
amely a családok helyzetén adókedvezményekkel kíván segíteni, csak azokat támogatja,
akik adóznak, így a lakásépítési hitelkedvezmények előnyeit is körülbelül havi
háromszázezer forint bruttó fizetés körül lehet maximálisan kihasználni.



Bázisépítő gazdaságpolitika



Az elemzők által szegényellenes politikának jellemzett Fidesz-politika mögött
azonban a jövendő választói bázis kiépítésének határozott szándéka húzódik
meg. A nyíltan vállalt ideológiai megfontolás szerint a sikeres, feltörekvő családok
lehetnek az ország felemelkedésének mozgatórugói. (A Fidesz politikájának ezzel a
pontjával a magam részéről nem is vitatkozom.) Azzal, hogy az elmúlt két esztendő
politikájának egyértelm? haszonélvezőjévé teszi a kormány ezt a választásokon vélhetően
az átlagnál aktívabb réteget olyan szavazói kör hosszú távú támogatását
szerezheti meg, akikre már 2002-ben is biztosan számíthat.

A Fidesz politikusai felismerték, hogy az eddigi választások során átlagosan a választóknak
mintegy kétharmada vett részt a szavazásokon. A szavazásokon pedig – mind az országgyűlési,
mind az önkormányzati választásokon – a választóknak mintegy kétharmada egyszer
sem szavazott az MSZP-re. A Fidesz ezért már 1995-től fogva arra törekszik, hogy
lefedje a politikai palettának az MSZP-n kívüli mind nagyobb részét. A legutóbbi választásokat
megelőző nyilatkozatokban a nyilvánosság előtt stratégiájukat úgy fogalmazták
meg, hogy a Kisgazdapárt és az SZDSZ közötti mezőt kívánják betölteni. Mint az
emlékezetes, egészen a 98-as választások második fordulójáig titokban tartották,
hogy a kisgazdákat természetes szövetségesüknek tekintik. Ma már a KDNP és az MDF
bekebelezése után a kisgazdákkal stratégiai szövetségre lépő Fidesz a teljes
jobboldal legfőbb összefogójának tekinti magát.

Orbán Viktornak a Demokrata cím? szélsőjobboldali újságnál tett látogatása vagy
a szintén szélsőséges Vasárnapi Újság cím? rádióműsorban való felbukkanása,
az egykor jó nev? Magyar Nemzetnek a Napi Magyarország harcias újságíróival való
feltöltése és ily módon való kormánylappá tétele mind azt jelzi, hogy a Fidesz készíti
elő a terepet egy olyan kormány 2002-es megalakításához, amelyben a MIÉP is csendestársból
aktív koalíciós partnerré lép elő. Ezt a leendő koalíciót készíti elő a kormánynak
a jelenlegi osztrák kormánnyal kapcsolatos Európa-szerte megütközéssel figyelt
politikája is. Nyilvánvaló, ha Európa elfogadná a Schüssel–Haider szövetséget,
nem lenne nehéz elfogadtatni az Orbán–Csurka szövetséget sem. (Ami persze a
gyakorlatban már létezik is, árulkodó ebben a tekintetben Szájer Józsefnek, a Fidesz
frakcióvezetőjének Magyar Nemzetbeli nyilatkozata, aki a féléves parlamenti munka értékelése
során a kormány ellenzékeként csak az MSZP-t és az SZDSZ-t emlegette.)

Azzal persze a Fidesz stratégái is tisztában vannak, hogy a feltörekvő vagyonos réteg
és az antikommunista retorikára nyitott jobboldali szavazók támogatása önmagában
nem elegendő a választási sikerhez, szükségük lesz a bérből és fizetésből élők,
közöttük kiemelten a pedagógusok és az egészségügyben dolgozók széles körének
támogatására is. (Tölgyessy szerint 1998-ban alig volt olyan réteg, ahol a Fidesz
nagyobb támogatást kapott volna, mint az orvosok között.) Ezek a szavazók ma még elégedetlenek
a kormánynyal, de egy 2001-ben bekövetkező nagyarányú bérrendezés, amelynek gazdasági
alapja valószínűleg rendelkezésre fog állni, olcsóbban "veszi meg" ennek a rétegnek
a szavazatát, mintha már 99-ben bekövetkezett volna a bérrendezés. Ezen szavazók
mellett a Fidesz számíthat a magukat "történelminek" nevező egyházak támogatására
is.



Utolsókból elsők



A Magyar Narancs egykori "Cápalátogatás" számát, vagy a "kormány hazudik"
felszólalást a Fidesszel összekapcsoló konzervatív szavazók szemében a Fidesz
nagyon rossz pozícióból indult, amikor a jobboldali-konzervatív-gyűjtőpárt pozícióját
megcélozta. Azzal, hogy a Fidesz programjának "A Polgári Magyarországért" cím?
vitairatnak a kampányában a "történelmi egyházak" vezetői is részt vettek, nagy
szívességet tettek a pártnak. Ők tették rá – Giczy György KDNP-elnök nem kis
bosszúságára – a "konzervatív párt" hitelesítő bélyegét a Fideszre.

A Fidesz már választási programjában meghálálta ezt a szívességet, amikor ezen
egyházak követeléseit programja részévé tette. A "Szabadság és jólét" cím?
programban még csak az egyházügyeket jól ismerők fedezhették fel az egyházak közötti
diszkrimináció célkitűzését. A naiv szemlélőt még meg is tévesztheti a "jogbiztonságot
akarunk minden felekezetnek" mondat. A választásokat követően megfogalmazott kormányprogram
már kevesebb kétséget hagy a kormány szándékait illetően, amikor a kormány csupán
"a történelmi egyházak" munkáját ismeri el a nemzet életében, és azok szolgálatára
számít lelki, szellemi, erkölcsi, kulturális, oktatási-nevelési, szociális téren.
Ezzel a megfogalmazással a kormányprogram az Alkotmány és a hatályos törvények
keretein kívülre került. A magyar jogrend mindeddig tiltja azt, hogy az állam megkülönböztetést
alkalmazzon egyház és egyház között. A megkülönböztetéssel a kormány éppen azt
teszi, ami ellen fellépni törekszik. A kormányprogram kifejti, hogy akik különbséget
tesznek állami, önkormányzati, illetve egyházi intézmény között, azok "vallási
alapon gyerek és gyerek, beteg és beteg, állampolgár és állampolgár között" is
különbséget tesznek, ez pedig, így a kormányprogram: "a hátrányos megkülönböztetés
alkotmányos tilalmába ütközik".

A magyar jog éppen ennek a hátrányos megkülönböztetésnek a kiküszöbölése érdekében
tiltja az egyházak közötti különbségtételt. Az egyházak jogi értelemben vett
egyenjogúsága természetesen nem jelent társadalmi egyenlőséget, hiszen az az egyház,
amely több közfeladat ellátására képes, több állami támogatást kap, mint amelyik
kevesebb ilyen feladatot lát el. Az a gyakorlat, amelyet a kormány most kialakítani törekszik,
s amely egyes egyházak oktatási, szociális, egészségügyi tevékenységét közpénzekből
akarja finanszírozni, más egyházakét pedig nem, nyílt visszatérés a Horthy-korszak
egyházpolitikájához, amely törvényi szinten tett különbséget a "bevett" és az
"elismert" egyházak között.



Az adósság visszafizetése



Sok külső szemlélő, aki az elmúlt egy év kormány által generált egyházügyi csatározásait
figyelte, értetlenül állt a Fidesz-kormány harcos fellépésével szemben, amelyet az
úgynevezett "kisegyházakkal", azok közül is első sorban a Hit Gyülekezetével
szemben tanúsított. Sokan kérdezték, miért haragszik annyira a Fidesz erre a közösségre,
hogy a miniszterelnök ritka parlamenti megszólalásainak egyikében is szóba hozta,
jelt adva ezzel a hajtóvadászatra.

Véleményem szerint ebben az ügyben a Fidesz csak részben követi saját érdekét, elsősorban
a "történelmi egyházak" törekvéseit valósítja meg. Ezen szervezetek érdekeit
ugyanis súlyosan sérti a dinamikusan növekedő, önellátó vallási közösségek léte.
Az elmúlt két esztendőben minden korábbinál nagyobb gazdasági és politikai támogatásban
részesülő "történelmi egyházak" nem teljesen elégedettek helyzetükkel. A
rendszerváltást követő tíz esztendőben a hívek száma nem növekedett a remélt mértékben,
s különösen az aktív korú fiatal népesség marad távol ezen felekezetek rendezvényeitől.


Erre a jelenségre évek óta hagyományosan két válasz születik, de mindkettőt látványosan
cáfolják a Hit Gyülekezetéhez hasonlóan dinamikusan növekedő közösségek. Az
egyik válasz szerint a negyven éves ateista "rémuralom" (amely idő alatt persze a
"történelmi egyházak" a kétségtelen sérelmek ellenére sok kiváltságot is élvezhettek,
vezetőik például országgyűlési képviselők voltak) kiölte az emberekből a vallás
iránti vágyat. A Hit Gyülekezetében és más dinamikusan növekvő vallási közösségekben
nagyszámban megjelenő fiatalok és azoknak a megszokottnál radikálisabb vallási elkötelezettsége
cáfolja ezt az érvet. A másik érv szerint a vagyoni alapjuktól megfosztott egyházak
mindaddig nem lesznek képesek feladataikat ellátni, amíg az államtól annyi pénzt nem
kapnak, hogy működésük feltételei helyreálljanak. Az önfinanszírozó közösségek,
amelyek elődeit éppen a "történelmi egyházak" segítségével akadályozták meg
a tulajdonszerzésben már a Horthy-korszakban vagy helyzetük legalizálásában a Kádár-rendszer
idején, nos ezek a hívek adományaiból élő közösségek ezt az állítást is cáfolják.

A Fidesz a "történelmi egyházak" választási támogatását fizeti vissza, amikor
minden parlamentáris szabályt felrúgva, az általános forgalmi adóról szóló törvényt
úgy módosítja, hogy csak az általa preferált egyházak részesülhessenek áfa-visszatérítésben,
illetve a felsőoktatási törvényt úgy módosítja, hogy csak ezen egyházak felsőoktatási
intézményei részesüljenek fejlesztési támogatásban. Ezzel nyíltan felvállalva
azt, hogy különbséget tesznek vallási alapon állampolgár és állampolgár között.

Ugyanezt a célt szolgálja, hogy a felvilágosodás klasszikus elvének "a trón és az
oltár elválasztásának" feladásával a kormány egyre látványosabban vonja be az
állami rendezvényekbe az egyházakat, és ezzel a kormány a "kancellária és az oltár"
alig burkolt szövetségét lépteti az elválasztás alkotmányos követelménye helyébe.

A Fidesz történelmi egyházakkal szembeni adósságát rendező "paktumot" sejt a
Heti Világgazdaság az átvilágítási törvény módosítása mögött is. A szerző
szerint: "E »paktum« lényege…, hogy a kormánytöbbség ezután sem fogja firtatni
az egyházi hierarchia tagjainak a múltját, amennyiben a főpapok egyszer s mindenkorra
hasonló nagyvonalúsággal napirendre térnek a legnagyobb kormánypárt ifjúkori »botlásai«
fölött, s a jelenlegi kormányalakulatot továbbra is a nemzeti konzervatív politika
autentikus képviselőjének ismerik el." (HVG 2000. május 13. Átszabott átvilágítási
törvény)



Duplafenek? bőrönd



Amikor a kormány a kétharmados támogatást igénylő egyházügyi törvény módosítását
kezdeményezi, dup-lafenek? bőrönddel vág neki az útnak. Amennyiben sikerül az
ellenzéket belekényszeríteni a törvénymódosításba, az eddig elutasított
diszkrimináció törvénybe iktatásába, akkor nagy szívességet tesz az őt támogató
felekezeteknek. Ebben az esetben a dinamikusan fejlődő közösségek nemcsak másodosztályú
státusba kerülnek, de az egyházi státus bizonytalan jogi fogalmak alapján történő
megvonásának lehetősége még kiszolgáltatott helyzetbe is hozza őket.

Amennyiben azonban az ellenzék nem adja meg a szükséges támogatást a törvénymódosításhoz,
a Fidesz – legalábbis számításai szerint – akkor is nyer az ügyön, hiszen az általa
gerjesztett kisegyház-ellenes hangulatban úgy tudja beállítani az ellenzéket, hogy a
"szektáktól" az ellenzék miatt nem lehet megszabadulni. A "történelmi egyházakat"
pedig ebben az esetben is meg lehet győzni, hogy támogatásukat nem méltatlanra
pazarolták.

A "hit-háború" ősszel köny-nyen folytatódhat, már csak azért is, mert a kormánynak
jobb, ha az emberek ilyesmire figyelnek, mint az autópálya-építés körül
megteremtett gigantikus korrupciós lehetőségre, a közszolgálati médiák totális
kormánypárti megszállására, vagy a 2001-es költségvetés bonyolult vitájára.

Tovább olvasná? Hetilap tartalmainkat előfizetést követően belépéssel eléri.

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | info@nmhh.hu | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!