1. Mahatma Gandhi azt mondta egyszer, hogy egy civilizációt annak alapján ítélhetünk
meg, hogy miként bánik kisebbségeivel. Az Európai Uniót alkotó államok hosszú történelmét
nem csupán új vallási mozgalmak jelenléte, hanem az eretnekség eszméjének
megfogalmazása, a kereszteshadjáratok, az inkvizíció és a mártírok története is
jellemezte.
Európában a kereszténység ágazatainak sokasága létezett már a XVI–XVII. században
is – például a kvékerek, anabaptisták, lutheránusok, kálvinisták és presbiteriánusok
–, melyeket akkor különösnek és radikálisnak tartottak, de melyek ma már gazdag és
nagyra becsült történelmünk részét alkotják. Érdekes módon ezek az egykor üldözött
és eretneknek bélyegzett mozgalmak történelmi egyházzá válva olykor elfelejtik saját
múltjukat, és türelmetlenné válnak másokkal szemben. Ezen kívül tanúi lehettünk
annak is, hogy egykor hivatalosnak vagy államvallásnak számító egyházak –
forradalmi vagy békés úton – elvesztették ezt a státuszukat.
2. Az EBESZ-régió nem csak reformációknak és ellenreformációknak adott helyet,
hanem színpada volt a tolerancia nagy alakjai – például Erasmus, Pierre Bayle,
Spinoza és Assisi Szent Ferenc – fellépésének is. Az utóbbi években az EBESZ-régióban
a sok ország számára újnak számító vallások és hitbeli meggyőződések
megsokasodását tapasztalhatjuk. Nem szabad elfelejtenünk sem azokat az elveket, melyek
mellett az EBESZ elkötelezte magát, sem történelmünket, és olyan toleranciával kell
ezekhez az új vallási mozgalmakhoz viszonyulnunk, melyet a ma történelminek számító
egyházak egykor nem élvezhettek. Ezzel kapcsolatban megemlékezünk arról a tíz éve Bécsben
tett fogadalomról, mely szerint: "Hatékony lépéseket teszünk a vallási alapon történő,
vagy annak a meggyőződésnek az elutasításából fakadó egyéni vagy közösségi
diszkrimináció megelőzésére, miszerint az alapvető szabadságjogokat a civil,
politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális élet szférájában mindenki egyformán
gyakorolhatja és élvezheti." (Bécsi záródokumentum, 1989. 16. (1) alapelv)
3. A vallási természetű, hitbeli és lelkiismereti kérdéseket meghatározó ügyekben
az államnak nincs joga dönteni. Az államnak nem az a szerepe, hogy a vallási igazság
tárgyában döntsön, hanem az, hogy azt a toleranciát támogassa, mely lehetővé teszi
egyének és közösségek számára az igazság keresését. Ahelyett, hogy bármilyen
adott vallási vagy hitbeli meggyőződést privilegizálna, az Európai Unió azt az eszmét
teszi magáévá, miszerint az embereknek mindenkor jogukban áll szabadon vallani,
fenntartani, magukévá tenni vagy megváltoztatni hitbeli meggyőződésüket. Az EU
hangsúlyozza mindazonáltal, hogy egy vallási szervezetben való tagság vagy egy adott
hitbeli meggyőződéshez való ragaszkodás sohasem szolgálhat ürügyül bűncselekménynek
számító magatartás követéséhez. Ekkor az ilyen esetekben hatályos törvényi
rendelkezések szerint kell eljárni.
4. Ezenkívül az Európai Unió kijelenti – ahogy az az idevágó EBESZ-alapelvekben is
szerepel –, hogy mindenki szabadon kinyilváníthatja hitbeli meggyőződését.
Elismerjük, hogy néhány új vallási mozgalom e tekintetben kihívást és nehézséget
is jelent a modern demokratikus állam számára. Ilyen problematikus kérdés lehet az
oktatás kérdése, a katonai szolgálat megtagadása, szokatlan térítési módszerek, különös
életvitel és a szokásostól eltérő hitelvek. Az ilyen helyzetekhez történő
alkalmazkodás érdekében, s hogy biztosíthassuk azt, hogy a vallási tevékenység összhangban
legyen a demokratikus társadalmak alapját képező elvekkel, a nemzetközi emberi jogi
eszközök segítségével határozhatóak meg azok az érdekek, melyek adott esetben
igazolhatják bizonyos vallásos megnyilvánulások korlátozását. Egyértelm? azonban,
hogy az EBESZ-régió különböző részein diszkriminatív, és a vallási vagy hitbeli
meggyőződést szükségtelenül korlátozó törvénykezés vagy gyakorlat jut érvényre
– ideértve Üzbegisztánt, Türkmenisztánt és Oroszországot is –, vagy áll
megfogalmazás előtt – mint Bulgáriában, Magyarországon és Romániában. Az ilyen törvénykezés
és gyakorlat nem megengedhető, és hatályon kívül helyezendő vagy összhangba hozandó
a nemzetközileg elfogadott követelményekkel. Megértjük azt az érzékeny helyzetet,
melyben azok az országok találják magukat, ahol a vallásszabadság újraéledése nyomán,
a hatósági elnyomás hosszú évei után a kívülállók érdeklődését ellenállhatatlan
és olykor vitatható eszközöket használva nyerik meg. Mindazonáltal azok az erőfeszítések,
melyekkel ezek az országok próbálják a problémát kezelni, semmiképpen sem eredményezhetik
a bevett vagy történelmi egyházak privilegizálását.
5. Számos, különösen figyelmet érdemlő kérdés okoz heves vitát az EBESZ-régió különböző
részein, nevezetesen a vallási közösségek regisztrációját szükségtelenül szigorúan
és diszkriminatív módon szabályozó törvények, az egyházi tulajdon visszaszolgáltatásának
problémája, az alternatív katonai szolgálat lehetőségének hiánya és a vita annak
engedélyezéséről, hogy asszonyok és lányok közterületen vallási öltözetet
viselhessenek...
Bizonyos problémák esetében a nemzeti törvényhozást összhangba kell hozni a vallási
és hitbeli meggyőződésre vonatkozó EBESZ normákkal, és jogi segítséget kell nyújtani
diszkrimináció vagy jogsértés esetén.
Mindezeken túl hatékony megoldásra van szükség a diszkrimináció és jogsértés gyökereinek
felszámolására. Ezen alapvető okok közé tartozik a tudatlanság és más hitbeli
meggyőződések ismeretének hiánya, az igazság monopolizálása és a bűnbakkeresés
a társadalmi-gazdasági megpróbáltatásokban. A párbeszéden és nevelésen keresztül
kifejeződő rugalmas és toleráns hozzáállás különösen fontos ebben a tekintetben.
1999. 10. 09. (III/40)
