Szarka Lajos történész most megjelent életrajzi könyvében ebből is, abból is kapunk jó néhány újdonságot. Magát a naplót is természetesen, az életrajzot dokumentumokkal, jó néhány korabeli fényképet, valamint Molnár Ferenc és Karinthy Frigyes a fő témákhoz illeszkedő írásait.
A szépségre ma már egész iparágak épülnek, ám a múlt század húszas-harmincas évtizedeinek fordulóján – a nagy háborút éppen kiheverve, s még előtte az újabb szörnyűségeknek – valami mást jelentett ennek a fiatal vidéki lánynak a sikere, aki asszimilált zsidó családból jött, és meg tudta jeleníteni szülőföldünk „szebbik” ábrázatát világszerte. Ahogy a történész írja: „Magyarország, ha rövid időre is, de kiléphetett Trianon árnyékából a biztató napfénybe, s a megalázottság után hősével együtt élvezhette a győzelem ízét”. A kötet korrajz is egyben. Egy rövidke fellélegzés metszete. Simon Böske diadalmenete ugyanis egy újabb „boldog békeidők”-re esett, ami szűkebbre szabatott, mint az eredeti, ám mégis a jazz- és swingzenék, a shimmy- és foxtáncok, a bubifrizura, no meg a hangosfilm korszaka volt, amiben a szórakoztatás keveredett a technológiával. Akárcsak ma.
Magyarország is kimutatható gazdasági emelkedést él át ekkor, aminek fontos eleme a hazai zsidó polgárság alkotó ereje és versenyszelleme – a numerus clausus ellenére is. Sőt, az Egyenlőség című neológ lap szerint, épp ennek serkentésére, mert ez a megbélyegzés olimpiai győzelmekre, többféle versenyen való megmérettetésre sarkallja a zsidó fiatalokat. Mi több, a lap könyvben idézett sorai szerint a zsidóság épp a sport és a kultúra eszközével válik „szalonképessé” a magyar társadalomban. Bár e bölcselkedés enyhén szólva is naiv az utókorból nézve, mégis ez a viszonylag sokat megengedő légkör emelte világsztárrá a „Balaton-part tündérét”. Egyetlen év alatt.
2017. 06.02. (XXI/22)
