Omart a New York Times többek között megkérdezte az „Így néz ki Amerika: hogy lettem menekültből kongresszusi képviselő” címet viselő könyv egyik ellentmondásos szakaszával kapcsolatban, melyben a képviselőnő kijelenti:

„Természetemből fakadóan tüzek gyújtója vagyok. Munkám abból áll, hogy kitaláljam, hol fogok mindent porig égetni magam körül vallásom, bőrszínem, nemem, sőt hangvételem olaját dobva a tűzre”

Az NYT riportere tehát nekiszegezte a kérdést, az ilyen nyelvezetet nem lehet-e a demagógia egy formájának értelmezni. „Miért jobb az, hogy így fejezi ki magát, ahelyett, hogy azt mondaná, fel kíván építeni dolgokat?”

Omar így válaszolt:

„Mindez metaforikus. Annyi alkalommal mondják az emberek, hogy valamit mondtam, ami felizgatott egy teret. De ehhez elég ha csak egyszerűen megjelenek ott. Időnként úgy döntök, hogy nem megyek el valahova, mert tudom, hogy olyan intenzív reakciót váltana ki a jelenlétem, ami nem vinne előre. Senki nincs ebben az arénában, akinek egyszerre kellene megküzdenie muszlimellenes, bevándorló-ellenes, fekete-ellenes gyűlölettel és szexizmussal. Mások azt mondják az általam megütött hangnem tehet róla. Én meg erre azt válaszolom, azért zavar ennyire a hangom, mert szerinted egy sarokban kellene ülnöm némán és láthatatlanul. Minden, ami kijön a számon, az önök létezésemet megvető lencséje szűri meg. Ezt értem a metaforikus tűz hozzáadásán. Ez a kampány során is előjött: Ilhan megosztó. Bármit is mondtam a mikrofonba az haragot keltett, attól függetlenül, mit mondtam. Mondhattam, hogy jó reggelt, és ők máris dühbe gurultak.”

Ilhan Omar, aki eredetileg Szomáliában született, majd egy kenyai menekülttáborban lt egy ideig mieőtt Amerikába jött volna az 1990-es években, korábban az Egyesült Államokat azzal vádolta meg, hogy alapvetően bigott ország, hatalmát rasszizmusból nyeri, és történelme „a fekete testek elnyomásán épült fel”.

Tavaly októberben a demokrata képviselőnő az amerikai külpolitikát vette célba, kijelentve, hogy az amerikaiak nem szeretik, ha emlékeztetik őket arra, hogy ők voltak a „főgonoszok” a világ más tájain.

Hozzátette, saját feladatának érzi, hogy a „gonoszból” idővel „hőst” faragjon. 

Omar emellett korábban számos antiszemita jellegű kijelentést is tett, amiért bocsánatkérésre kényszerült. 

A demokrata képviselőnőt 2019 legnagyobb antiszemitájának választották, mivel az amerikai zsidóságot kettős lojalitással vádolta, állította, hogy a zsidók pénzzel vásárolják meg befolyásukat (“It’s all about the Benjamins“), Izraelt a világ hipnotizálásával vádolta, támogatta az Izrael ellenes bojkottot, egyik határozati javaslatában Izrael bojkottját a nácik bojkottjához hasonlította, és antiszemita kijelentéseit még a hírhedt neonáci David Duke is üdvözölte.

(New York Times/Breitbart/Hetek)