Mint azt a Hetek is megírta, az MPT elnökségének állásfoglalása szerint a tavaly elfogadott gyermekvédelmi törvény „a fiatalok egy részének mentális egészségét kifejezetten veszélyezteti”. Magyarázatuk szerint „a nemi identitás és a szexuális orientáció kialakulása környezeti hatással (pl. neveléssel, „propagandával”) nem befolyásolható”, ugyanis – állították –, a szexuális orientációt és a nemi identitást döntően biológiai tényezők befolyásolják (genetikai meghatározottság, hormonális hatások, idegrendszeri fejlődés), a pszichoszociális hatások szerepe nem meghatározó.

Az állásfoglalás kiadását követően belső szakmai vita alakult ki a MPT-ben, amelynek egyik eredménye, hogy tíz vezető szaktekintély kritikai véleményt adott ki az elnökség többségének véleményét tükröző – de szakmai hivatkozásokkal alá nem támasztott, házon belül nem megvitatott – állásfoglalását. Írásuk most került nyilvánosságra az Értékközpontú Pszichológusok Munkacsoportjának oldalán.

A szerzők ebben kiemelik, hogy

“A nemi diszfória mint mentális zavar hátterében álló oki tényezőket pontosan még nem tudjuk azonosítani, genetikai okok feltehetően szerepet játszanak a kialakulásban, de a környezeti tényezőknek is igen hangsúlyos szerepe lehet (elfogadás, megfélemlítés, bullying).” 

Egy hazai tankönyv vonatkozó fejezete is írja, hogy a „nemi azonosságtudat szocializáció során alakul ki” és nemzetközi vonatkozásban is mérvadó tankönyvekben szintén deklarálják, hogy a nemi identitás kialakulásában szerepe van a tanulásnak és a kutatások nem bizonyították a genetikai háttér kizárólagos voltát.

Szintén cáfolják az MPT elnökségének azon állítását is, miszerint a heteroszexuális személyek, párok által felnevelt gyermekek közül éppen annyian válnak homoszexuálissá, leszbikussá, transzneművé (LMBTQ), mint a homoszexuális személyek, párok által felneveltekből, mivel

“A szülők nemi identitása és szexuális orientációja nem befolyásolja a gyermek nemi identitását, szexuális orientációját, egészséges fejlődését, ennek ellenkezőjét bizonyító tudományos adat nem áll rendelkezésre”.

Ezzel szemben a vezető szakemberek rögzítik: „Ugyan vannak ezt az állítást megerősítő vizsgálatok, de újabb eredmények szerint az azonos nemű párok által nevelteknél egyértelműen gyakoribbak a homoerotikus irányultságra utaló attitűdök, gyakoribbak a homoerotikus szexuális kapcsolatok és kevesebb a heteroszexuális felnőtt. Az 1986-ban indult U.S. National Longitudinal Lesbian Family Study szerint az azonos nemű párok által felnevelt nők 54%-a, míg a férfiak 33%-a számolt be azonos nemű partnerrel létesített szexuális kapcsolatról, míg a kontroll csoportban vagy a normál populációban ezek az arányok lényegesen alacsonyabbak, vagyis 38% és 9% voltak. Az azonos neműek családjában nevelkedett nők 70, míg a férfiak 90%-a vallotta magát heteroszexuálisnak, szemben a heteroszexuális szülőkkel nevelkedettek 88 és 98 százalékával.”

Az MPT-állásfoglalás azt is a gyermekvédelmi törvény kritikájaként rótta fel, hogy a fenti témákat tabusítja, ezáltal egyedül hagyja, sőt, veszélyezteti az érintettek mentális egészségét is.

Hozzátették azt is, hogy „tudományos felmérések mutatnak rá arra is, hogy a gyermekek szexuális nevelése, felvilágosítása nem várható el kizárólagosan a szülőktől, családtagoktól.” 

A válaszként megfogalmazott kritika szerint ugyanakkor az MPT elnöksége „nem nevezi meg, hogy a törvény hol és milyen formában tabusítja a fenti témát és kik elől zár el és miféle információkat”. Hozzáteszik: a szülőket nem szabad kizárni, a felvilágosítás folyamatából. Nem a témák tabusításáról van szó, hanem arról, hogy az iskolákban egyébként kötelező szexuális felvilágosítást csak meghatározott, akkreditált személyek vagy szervezetek végezhetik, tudományosan megalapozott ismeretek alapján.

Az MPT-állásfoglalással egyet nem értő tíz szakember:

1. Prof. Dr. Bánki M. Csaba, az MTA doktora, c. egyetemi tanár,
2. Prof. Dr. Fekete Sándor, PhD, ny. tanszékvezető egyetemi tanár,
3. Dr. Frecska Ede, PhD, tanszékvezető egyetemi docens,
4. Dr. Herold Róbert, PhD, egyetemi docens,
5. Prof. Dr. Janka Zoltán, az MTA doktora, ny. tanszékvezető egyetemi tanár,
6. Prof. Dr. Kálmán János, az MTA doktora, tanszékvezető egyetemi tanár,
7. Dr. Kelemen Oguz, PhD, Tanszékvezető egyetemi docens,
8. Prof. Dr. Perczel-Forintos Dóra, PhD, Intézetvezető egyetemi tanár,
9. Prof. Dr. Rihmer Zoltán, az MTA doktora, Széchenyi-díjas c. egyetemi tanár az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia tagja és
10. Prof. Dr. Tényi Tamás, az MTA doktora, tanszékvezető egyetemi tanár