Ez egy PR cikk.

Wande 12 évesen nagybátyja házában került először kapcsolatba a bőrdíszművességgel. Eleinte csak kisegített, később a maradék bőrökön gyakorolt. A marhabőrre vésett mintákat pézsmaszarvas fogaival préselte, dörzsölte, majd növényi festékekkel színezte. Később már minden összetett eljárást önállóan is el tudott már végezni.

Felnőttként nem ebből a családi mesterségből élt, a bőrtermékek kézi elkészítése csak gyermekkori hobbit jelentett a számára 2004-ben a 42 évesen azonban egy baleset következtében megbénult. Néhány év mélypontjából kilábalva úgy döntött, valami értelmes dolgot tesz, így több mint 30 év elteltével ismét kézbe vette a bőrvésőt.

„A tibeti nomád kultúra is szerves része a kínai civilizációnak, ezért újrakezdtem a tibeti bőrdíszművességet" – mondta Wande a China Media Groupnak adott interjújában. A múltban a nomád tibetiek lófelszerelést, ezüstpénzes zsákokat, gabonatároló zsákokat készítettek a folytonos vándorláshoz, de ahogy a pásztorok letelepedtek, ezek a készítmények és az emlékek fokozatosan elvesztek. „Meg akarom védeni a nomád bőrdíszművesség kultúráját, de az alkotásoknak a modern esztétikához is igazodni kell, ezért kicsit fejlesztettem a technikákon, a stílusokon és a funkciókon” – tette hozzá.

Wande éveken keresztül minden reggel és este két órát tanult. 47 évesen online oktatóprogramok segítségével megtanulta használni a Photoshop programot rajzolásra, és az interneten keresztül nyugati művészeti technikákat, például olajfestést és akvarellfestést, valamint nyugati stílusú bőrdíszművességet is elsajátított.

Csinghajból marhabőrt küldenek Kuangtungba, hogy növényi cserzett bőrré dolgozzák fel. Az ilyen bőr csekély rugalmasságú, könnyen formálható, erős bőrbarát tulajdonságokkal rendelkezik, és a legalkalmasabb a bőrdíszművességhez. Egy-egy alkotás negyven-ötven kézi feldolgozási lépés után, körülbelül 15 nap alatt lesz kész.

A bőrdíszművesség jobb védelme érdekében Wande tehetséges, érdeklődő inasokat toborzott, azon a hagyományon változtatva, hogy az csak a családon belül öröklődhet. „Sok alacsony jövedelmű család gyűlik össze itt nálunk. Képezzük azokat, akik hozzánk jönnek. Most már több inas dolgozik velem együtt, aki már régóta nálam tanul. A fogyatékkal élők szövetsége támogatásával fogyatékosok is gyakorolják itt a bőrdíszművességet. Pénzügyi és anyagi segítséget is biztosítanak nekik, hogy aggodalom nélkül, nyugodtan tanulhassák a bőrdíszművességet” – fogalmazott. Wande szerint a fogyatékosok vagy az alacsony jövedelmű családok számára nélkülözhetetlen az anyagi segítség, de a szegénységet valamely kézművesség megtanulásával enyhítik. 

Helyi szellemi kulturális örökség projektként, Gyabtsang célja az, hogy az eredményes tanulók egyre többeket vegyenek rá bőrtermékek gyártására, és hogy a tibeti bőrtermékeket ipari klaszterekké alakítsák. „Hamarosan nemzeti parkká válik a Csinghaj-tó, így előfordulhat, hogy egyes pásztoroknak el kell költözniük. Szeretnénk segíteni nekik abban, hogy közösen vegyenek részt ebben az iparágban” – mondta Wande.

Ma már ritkán dolgozik bőrdíszművesa termékeken, főként a tervezésért és az inasok felvételéért felel. „Bár a lábaim bénák, tudom mozgatni a kezeimet, jó az agyam, és továbbra is tudok alkotni. Az élet hosszát nem tudjuk szabályozni, de a szélessége bővíthető. Saját képességeimet és hasznomszeretném a közösségnek odaadni, törekvéseimet és verítékemet arra a földre akarom hagyni, amely engem felnevelt. Meglehetősen élvezem ezt az állapotot” – mondta a tibeti kézműves. 

Hao Yue riporter
(Fizetett cikk)