Ez egy véleménycikk.
És ez bizony nehéz feladat a közismert okok miatt. Viszont a nézőnek se könnyű, ha tárgyilagos akar maradni: hová tegye e műfajt? Milyen keretben próbálja értelmezni a látottakat? Ezért az alcímbe írt bizonytalanság. Hogy minden roppant professzionális, már az elején elismerjük. A film ritmusa pörgős, a gyors vágások miatt üresjárat nélküli. A látvány meglepően nagyfilmszerű, pengeéles közelképekkel, érzelmeket tuningoló zenei aláfestésekkel. Nem csoda, hogy némely mozik kijáratainál páran hüppögve fújják az orrukat, s nem ritka a vetítés végén felcsattanó taps. Ilyen hanghatásról mi is tanúskodunk a Corvin mozi bő félházas vetítésén.
Van itt egy kerek történet, az elejétől egész mostanáig. Ám mégis hiányzik majd’ mindaz, ami a film hősének jellemét beárnyékolhatná. Mert az árnyaltság kockázatos lenne. Hiszen választási filmet nézünk, mellyel az alkotók – ahogy utóbb a Partizánban elmondták – szeretnének hozzájárulni a nagyon remélt változáshoz.
2026.03.27. (XXX/13)
