Kizárt, hogy ez a dolog a „mi nyarunk” legyen. Ez valami egészen más volt, mint amit századok óta megszoktunk… és hát szerettünk nagyon. Most is szerettük volna – ha lett volna még.
Nem temetni jöttem a nyarat, de eljött az ideje a nosztalgiának. Hogy volt egy kedves időszakunk, amikor még nem égett el a termés a saját szárán, lehetett gyötrelmek nélkül várost nézni, gyerekkel parkban focizni, naplementét asztfaltból arcba csapó hőhullám nélkül csodálni.
Igazi közkincs volt a nyár, a nagy átélés, egy nemrég még elérhető vékonyka tortaszelet magából a „boldogság”-ból.
2024.09.13. (XXVIII/37)
