„Ha Magyarország szuverén ország akar lenni, akkor pénzügyi szuverenitásra is szükség van, ahhoz pedig kellenek szuverén magyar pénzügyi intézmények” – mondta Orbán Viktor miniszterelnök a takarékszövetkezetek decemberi évzáró ünnepségén, s a felperes részvényesek nem is akarnak ennél többet. Hagyják meg nekik a bankjukat, ne kényszerítsék őket egy olyan szektor integrációjába, melynek nem is tagjai. Az állam ne adjon olyan jogokat a bankjuk által is tulajdonolt Takarékbanknak, amely szerint a tulajdon irányíthatja a tulajdonost, ne korlátozza a részvények forgalmát, és végül ne akarja az állam privatizálni azt, ami az ő magántulajdonuk.
Nem akarnak úgy járni, mint a Fontana Credit Takarékszövetkezet, melynek tulajdonosait november végén sokként érte a hír, hogy az állam által kreált Szövetkezeti Hitelintézetek Integrációs Szervezete (SZHISZ), kikerülve a demokratikusan működő taggyűlést, lefejezte a pénzintézetet: felmondtak az elnök-ügyvezetőnek és több operatív igazgatónak. Ott a takarékot – írta a Délmagyar.hu – ezentúl B. Nagy László fideszes országgyűlési képviselő bizalmasa, Görög Tibor irányítja. Nagyjából ezt a jövőképet utasítja el a Kinizsi is, erről szól az a jogvita, mely egy közgyűlési határozat megtámadásával kezdődött a Veszprémi Törvényszéken, és melyet hosszú szünet után – mialatt az ügy megjárta az Alkotmánybíróságot is –, most kezdtek újratárgyalni.
De mit keres egy bank a takarékszövetkezeti szektor államosításának összetett történetében? A magyarázat az integrációs törvény egy félmondatában rejlik, ez rendelkezik úgy, hogy az integráció érinti azon részvénytársaságokat is, melyek a tételesen felsorolt betétbiztosítási alapok valamelyikének tagjai. A Kinizsi takarékszövetkezetként az egyik ilyen szervezet tagja volt, s bár bankká alakulása után már semmilyen kötelezettsége nem volt a maradásra, a pénzintézet nem lépett ki a szervezetből. Az egyik részvényes azzal indokolta döntésüket: így akarták kifejezésre juttatni a takarékszövetkezeti gyökerekhez való hűségüket.
2015. 02. 13. (XIX/7)
