Az Európai Parlament még 2012 februárjában indított egy eljárást, aminek következtében a portugál zöldpárti képviselőt, Rui Tavarest kérték fel, hogy vezetésével készítsenek egy jelentést a magyar jogállamiságról és demokráciáról. Tavares idén májusban készült el vizsgálatával, ami egy Petőfi-idézettel kezdődik: „Haza csak ott van, hol jog is van.” Petőfi 1848-ban írt, A nép című verséből vett idézet megágyaz Tavares vitriolos állításainak, miszerint az alkotmányozást megalapozó úgynevezett „nemzeti konzultáció” voltaképp komolytalan volt, az alkotmány pedig egypártinak tekinthető, hisz hiányzott az érdemi társadalmi párbeszéd az elfogadásakor. Kifogásolja, hogy a törvénytervezeteket rendre egyéni képviselői indítványokként nyújtották be, ami a törvényben szabályozott egyeztetések kikerüléséhez vezetett. Emellett helyesnek tartaná, ha visszavonnák a negyedik alkotmánymódosítást, valamint rehabilitálnák a kényszernyugdíjazott bírákat és az Alkotmánybíróság jogait.
Tavares – aki egy tévéműsorban a magyar irodalom, különösen Petőfi Sándor rajongójának nevezte magát – jelentése elején hosszan méltatja Magyarország úttörő szerepét a demokratikus átalakulás során, és hangsúlyozza, a tagállamok szuverén joga olyan alkotmányt írni, melyet gondolnak, de csak addig, amíg az megfelel az európai szerződésben foglalt demokratikus és emberi jogi értékeknek.
A jelentés tétje az országot ért presztízsveszteség mellett az volt, hogy az eljárás elvezet-e ahhoz, hogy az unió alapszerződésének 7-es cikkére hivatkozva felfüggesztik hazánk szavazati jogát. Ez azt jelentené, hogy az unió szimbolikusan „atombombát” dob Magyarországra. A Fidesz az elmúlt hetekben arra tette a hangsúlyt, hogy igyekezzen a jelentés kritikus tartalmát megváltoztatni, ezért több száz, a beszámoló lényegét megváltoztató módosító indítványt terjesztett be. Másrészt igyekezett ezekhez a jelentést „helyre tevő” módosító javaslataihoz nemzetközi támogatókat szerezni, miközben persze Tavares személyes hitelességét „rongálták”. Egyebek mellett lekommunistázták, ami azért sem volt elegáns, mert Tavares – aki a zöld frakció tagja – szüleit a portugál elnyomó rendszerben üldözték. Ahogy a kommunista Kádár-rendszerben Magyarországon minden kritikus ellenzéki jobboldali elhajlónak, kvázi horthystának számított, úgy a jobboldali autoriter Salazar-rendszerben minden ellenzékit lekommunistáztak.
A héten az Európai Parlament állampolgári jogokkal, valamint bel- és igazságügyi kérdésekkel foglalkozó szakbizottsága elfogadta a Tavares jelentést, méghozzá nem lényegi változtatásokkal. A 60 tagú bizottságban 58 képviselő vett részt a szavazásban, 31-en támogatták a számos ponton módosított jelentéstervezetet, 19-en szavaztak ellene, és 8-an tartózkodtak. Mivel a szavazás titkos, ezért csak következtetni lehet arra, hogy jobboldali képviselők közül többen nem álltak a Fidesz elutasító, vagy a jelentést átíró kezdeményezései mellé.
Ráadásul a legsúlyosabb kritika is benne marad a jelentésben, miszerint az alkotmánymódosítások nem összeegyeztethetők az uniós szerződés kettes cikkében foglalt alapértékekkel és ez a cikk súlyos megsértésének veszélyét eredményezi. (A 2. cikkben az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, az emberi jogok – beleértve a kisebbségekhez tartozók jogait – tiszteletben tartásának értékei, a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség szerepelnek – szerk.) Ez a megállapítás azért fontos, mert bármilyen további Magyarországgal szembeni eljárásnak ez lehet a jogi alapja.
Márpedig ez az igazi tétje a jelentésnek. Ráadásul úgy tűnik, hogy kezd egy olyan kompromisszum körvonalazódni, aminek alapján egy új ellenőrzési mechanizmust (brüsszeli bürokrata nyelven: monitoringot) alakítanak ki és kezdenek alkalmazni, amivel úgy „fegyelmezhetőek” a tagállamok, hogy rögtön nem az „atombombát” (szavazati jog megvonása, illetve támogatások részleges, vagy teljesen felfüggesztése) vetik be ellenük. Sajátos helyzet, hogy éppen Magyarország lett a példa erre.
Úgy tudjuk, hogy az elmúlt hetekben hosszas tárgyalások zajlottak a frakciók között, hogy mit is ajánljanak az Európai Bizottságnak. Egy forrásunk azt állította, hogy a liberális képviselők szerették volna felvetni, hogy alkalmazzák Magyarországgal szemben a 7. cikkelyből adódó „atombombás” szankciókat, és erre – legalábbis informátorunk szerint – a zöldek is hajlottak. Végül – egyébiránt Tavares lobbizásának következtében – egy olyan kompromisszum született, ami ennek a lehetőségét időben jelentősen (legalább egy évvel) eltolja, és azt javasolja, hogy a már említett monitoringozós „eszköz” és szakasz lépjen életbe. A szocialisták pozíciója is az óvatosabb verzió volt. (A jelentéstervezet első verziójában Tavares arra kérte az EP házbizottságát, hogy indítsa el Magyarország ellen a 7-es cikkely első pontjában leírt eljárást, ha a magyar kormány nem az uniós szerződés kettes cikkében lefektetett értékekkel összhangban teljesíti a határozati javaslatban megfogalmazott ajánlásokat. A portugál politikus új változata már csak ennek megfontolását kérte a testülettől.)
Különösen kellemetlen lehet az Orbán-kabinet számára, hogy az ajánlások közé a bizottság szocialista elnöke, a spanyol Juan Fernando López Aguilar egyéni módosító indítványának elfogadásával az is bekerült, hogy Magyarországnak fel kellene kérnie a Velencei Bizottságot és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalát az új választási jogszabályok és intézményrendszer közös elemzésére, valamint utóbbit, az EBESZ-t a választások megfigyelésére is. Ez példátlan javaslat egy uniós tagállam esetében, hisz azt sejteti, hogy nem biztos, hogy minden rendben van, vagy rendben lesz a magyar választások tisztasága tekintetében.
Össztűz a kormányra
2013. 06. 21. (XVII/25)
