A Pécsi egyházmegyei panama ügyében lefolytatott kétéves nyomozás sorvezetője egy csaknem negyven rendbeli – tanúvallomásokkal és írásos bizonyítékokkal is alátámasztott – feljelentés volt. A vádirat aztán már nem foglalkozott a szexuális jellegű bűncselekmények gyanújával, és a gazdasági természetűek közül is csak a jogosulatlan gazdasági előny megszerzése, adócsalás, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés és számvitel rendjének megsértése került bele a dokumentumba. Mint azt korábban megírtuk (Rövid lett a vádlottak padja. 2013. február 8.), az ügyeket belülről ismerő pécsi forrásaink szerint a vádirat a feljelentésben megjelölt jogsérelmek 80 százalékát nem tartalmazza, és a balhét láthatóan egy emberrel (W. Gyula) akarják elvitetni, annak ellenére, hogy abban 25-30 közreműködő is nevesíthető lett volna.
A feljelentő – egy kiugrott katolikus pap – szerint általános gyakorlat volt az egyházmegyében, hogy azoktól, akik be szeretettek volna kerülni
az egyház fenntartásában működő gondozó otthonba, adományként lakóingatlanjuk felajánlását is kérték. Az idős emberektől ezen felül emelt szintű lakhatási és ellátási hozzájárulást kértek, noha a pécsi Prohászka Otthon 2008 óta nem felel meg az államilag előírt működési feltételeknek. A felajánlott ingatlan sok esetben nem adományként, hanem eltartási szerződés keretében vagy áron aluli értékesítés útján került a Pécsi Egyházmegye tulajdonába. A feljelentő olyan eseteket is a nyomozó hatóságok tudomására hozott, amikor pszichiátrián kezelt vagy magatehetetlen emberekkel írattak alá számukra felfoghatatlan tartalmú szerződéseket.
A lapunk birtokába jutott dokumentumokból egy ilyen történet körvonalazódik.
Mária néni ma hetvennyolc éves. 2006 óta kezelik paranoid skizofréniával, olykor zárt osztályon is volt. 2009-ben tartási szerződést kötött a Pécsi Egyházmegyével, melyben a tartásra kötelezett fél W. Gyula, mint pápai káplán, vagyonkezelő, továbbá „ingatlanszerző”, az ellenjegyző ügyvéd pedig az egyházmegye jogi képviselője, akinek balkézről azért van egy ingatlan-közvetítő irodája is. A szerződés szerint az idős özvegyasszony (férje öngyilkos lett) átruházza kaposvári lakását az egyházmegyére, aki ezért szükség esetén (!) – vagyis amikortól kezdve a jogosult erre igényt tart – teljes körű eltartást, gondozást, ápolást, gyógyíttatást nyújt, illetve elhalálozás esetén eltemetteti a pécsi köztemető új parcellájában váltott sírboltba (ennek részleteit külön okiratban rögzítik később). Amíg viszont nem igényli a tartást, minden megélhetési költség (például közüzemi számlák) őt terheli.
A szerződés azt ígéri a hölgynek, hogy az egyházmegye fenntartásában álló Prohászka Otthonban kap egy egyszemélyes lakószobát közös mellékhelyiség-használattal, persze havi személyi térítési díj ellenében. Ha a tartásra kötelezett mégsem tudná őt elhelyezni az otthonban, akkor saját költségén gondozza a jogosult lakásában szakirányú végzettséggel rendelkező személy közreműködésével.
Egy tartási szerződésekre specializálódott ügyvéd lapunk kérdésére kifejtette, hogy ha Mária néni ügyei viteléhez szükséges belátási képessége a szerződés megkötésekor átmenetileg vagy esetleg teljesen hiányzott, a szerződés semmis, vagyis érvénytelen. S mivel a fent említett otthonban érdeklődésünkre nemmel feleltek az egyszobás lakosztályok létezését firtató kérdésre, az sem kizárható, hogy jó erkölcsbe is ütközik a jogügylet, amennyiben az egyházmegye képviselői ezzel a körülménnyel már az aláíráskor is tisztában voltak. A színlelt szerződés gyanúja pedig annak kapcsán vethető fel, hogy a megállapodás rögzíti: az idős asszony akkor sem támadja meg a tartási szerződést, ha tényleges gondozására a kötelezettnek fel nem róható okból nem kerülne sor. Sőt! Arra az esetre, ha bárki más támadja meg a tartást, kijelenti, hogy ez a nyilatkozata, a tartás esetleges hiányában is, ajándékozási nyilatkozatnak minősül, melynek értelmében ingatlanját minden ingósággal együtt a Pécsi Egyházmegyének ajándékozza („amit megajándékozott köszönettel elfogad”). A szerződést Mayer Mihály, akkori megyéspöspökkel is aláírattatták.
Munkatársunk megkereste Mária nénit, aki gázrezsóval fűti egyetlen szobáját egy Pécs melletti településen. Sajnálatos mentális állapota egy laikus számára is azonnal nyilvánvaló. A gondozását napi szinten végző falubeliek és rokonai is megerősítik az asszony korábbi állításait, miszerint a tartási szerződés megkötése óta senki sem kereste a Pécsi Egyházmegye részéről, nem érdeklődtek hogyléte felől, és nem ajánlották fel neki a gondozást vagy elhelyezést. Mivel betegségéből adódóan is nagyon aggasztotta kaposvári lakása sorsa, többször tett sikertelen kísérletet a vele szerződő két férfivel való találkozásra, de az egyházmegyét is hasztalan hívogatta. Kis reménysugár akkor kúszott a történetbe, amikor a pécsi egyházmegye visszaéléseiről szóló feljelentés kapcsán az ő ügyére is kiterjesztették a nyomozati cselekményeket, ám a nyomozást lezáró jelentésben foglaltakkal szemben az idős asszonyt még csak meg sem hallgatták a rendőrök, és bűncselekmény hiányában lezárták az esetet.
Pécsett időközben vezetőváltás történt és a zavaros ügyek miatt vatikáni parancsra menesztett Mayer Mihály helyére 2011 áprilisában Udvardy György került. Mária néni lakását 2011 decemberében adta el az egyházmegye. A bíróság elé állított W. Gyula ekkor már finoman szólva sem diszponált az egyházmegye vagyona felett, az új püspök és delegáltjai viszont annál inkább. Annak ellenére, hogy az asszony ezt nyomatékosan kérte, a tulajdoni lap tanúsága szerint nem maradt haszonélvezeti joga az ingatlanon. Ő és gondozását végző rokonai a Hetek munkatársától értesültek az értékesítésről.
A pécsi földhivatal nyilvántartása alapján a Pécsi Egyházmegye csak az elmúlt néhány évben 47 birtokába jutott ingatlanon adott túl.
2013. 03. 29. (XVII/13)
