A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia május 30. és 31. között megtartott nyári rendes ülésén a püspök atyák arra a következtetésre jutottak, hogy „továbbra is sok a nyitott kérdés” a köznevelés finanszírozásának, a kötelezően bevezetendő erkölcs- és hittanoktatásnak, valamint a szociális intézmények helyzetének területein. Ezért aztán levélben fordultak az illetékes állami hatóságokhoz, hogy a kormányátalakítások ne szolgálhassanak további ürügyül az aktuális átutalások elmaradására, illetve bárminémű változáshoz az újragombolt Vatikáni Konkordátum biztosítsa a sorvezetőt.
Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom–budapesti érsek szerint azért volt nehéz számukra az iskolák átvételének mérlegelése, mert a kormány még mindig nem tette nyilvánvalóvá, hogy szándékában áll-e kidolgozni az oktatási intézmények finanszírozásának áttekinthető rendszerét. Ráadásul az átvett iskolák nem kerülhetnek egyházi tulajdonba, és a használati jog ingyenességére sincs garancia. Ami pedig a nem katolikus felekezetek lehetőségeit illeti a folyamatban, a bíboros „finanszírozott áttérítési akcióról” értekezett nyilatkozatában.
A kormányhivatalok és az egyházi sajtóosztályok egyelőre hallgatnak arról, hogy jelen tanévben szám szerint hány iskola vándorolt önkormányzati fenntartásból felekezetibe, de a folyamatot belülről figyelők hozzávetőlegesen száz körülire taksálják a nagyságrendet. Ennek csaknem felét a baptisták realizálták, őket követik a sorban a katolikusok és a protestáns nagyegyházak. A Hit Gyülekezetének összesen három intézmény vonatkozásában szavaztak bizalmat a képviselőtestületek. Ennek ellenére az újnyilas Jobbik és a helyi Fidesz-erők hecckampánya a pünkösdi-karizmatikus közösséget emelte be az országos médiába.
A téma talán legfontosabb kérdése, hogy mi lesz azokkal a tanulókkal, akik szeptembertől egyházi fenntartású iskolába járnak? Ahogyan a vonatkozó jogszabályok egyike sem garantálja az átvett oktatási intézmények vezetésének és tantestületének elmozdíthatatlanságát, úgy továbbra sem kötelező a hitoktatás sokszínűségének biztosítása. Gyakorlatilag az adott egyház önkorlátozásán múlik, milyen mértékben telepszik rá a gyerekek lelkére, hiszen mind a tanárok, mind a diákok esetében „sajátos hitéleti és vallási szabályokat” lehet alkalmazni – állította lapunknak egy névtelenséget kérő oktatáspolitikai szakértő, akinek alkalma volt több egyház közoktatási megállapodástervezetébe betekinteni. Mint mondja, a tavalyi iskolaátadási hullám tapasztalatai alapján kijelenthető, hogy ritka kivételtől eltekintve mindenhol az adott felekezet hitgyakorlata vált kötelezővé az intézmény alkalmazottai és használói számára. E tekintetben üdítő kivételt képez a Hit Gyülekezete, amely nagy nyilvánosság előtt vállalta, hogy senkire sem kényszeríti hitelveit az általa fenntartott intézményekben, és valamennyi törvényesen elismert felekezethez tartozó gyerek igényeinek megfelelő hitoktatásban részesülhet.
2013. január 1-jétől – a folyamatosan sorvadó magán- és alapítványi mezőt leszámítva – csak állami és egyházi iskolák léteznek majd hazánkban. Egy nem nyilvános kormányzati direktíva a teljes iskolahálózaton belül nagyjából 20 százalékban maximálná a felekezeti fenntartású oktatási intézmények arányát. Itt azonban még egyáltalán nem tartunk. Az idei átadási hullám megsaccolható léptéke alighanem a tavalyi trendeket követi, vagyis körülbelül újabb 20 ezer nebulót érint. A közhiedelemmel ellentétben az állam ugyanannyi (!) pénzzel tervezi finanszírozni mind az állami, mind az egyházi iskolák diákjait (idén az egyházi kiegészítő normatíva fejenként 230 ezer forint volt). Mivel ebből a tehervállalásból az önkormányzatok – legalábbis egyelőre – kiesnek, és az idei költségvetésben nem látunk erre a célra elkülönített összeget,
a 2012. szeptembertől decemberig terjedő időszakra alsó hangon is másfél milliárd adóforinttal növekszenek a központi költségvetés kiadásai.
Erre jöttek rá tavaly nyáron a néhai Pénzügyminisztérium dolgozói, akik sebtiben jelezték is a NEFMI-nek, hogy ez a tétel mintha nem lett volna betervezve a büdzsébe. Majd idén mindez reprodukálódott. Meg is üzente a kormánysajtó hasábjain Gloviczki Zoltán, közoktatásért felelős helyettes államtitkár a polgármestereknek, hogy tévednek, ha azt hiszik: az állami helyett szerencsésebb egyházi fenntartásba adni az iskolákat. A kormány témafelelőse azzal érvelt, hogy a „működtetés költségei sokkal kisebb terhet jelentenek, mint a korábbi kiadások”. Tehát mégiscsak meglépi a kormány, hogy az önkormányzatoktól vasalja be a tőlük átvett, vagy az általuk egyházaknak átadott intézmények működtetésének költségeit, ahogyan ezt Esztergom városánál látjuk. Ősszel kiderül, addigra készülnek csak el ugyanis a jövő januári fenntartóváltás szabályai.
És addig az is kiderül, hogy az adott település vezetése és az iskolát átvevő egyház megállapodásában talált-e olyan eljárásjogi vagy technikai jellegű kifogást a Kormányhivatal, amelyre hivatkozva megvétózza a fúziót. Tisztázatlan kérdés továbbá, hogy mik az állam szándékai a fennhatósága alá került önkormányzati iskolákkal, mert például az sem zárható ki, hogy nemcsak „racionalizálás” (összevonás, megszüntetés, leépítés stb.) zajlik majd, hanem további iskolák egyházi kezelésbe adása.
2012. 06. 08. (XVI/23)
