A magyar emberek sikeres jövőjének záloga a szocialista kormányok elszámoltatása – állapítja meg a kormányprogramnak az a fejezete, amelyik a rend visszaállításáról értekezik. A dokumentum meg is ígéri, hogy az utóbbi nyolc évben elköltött minden egyes állami forintról számot kell adnia a szocialista politikusoknak – mégpedig a nyilvánosság előtt.
A program egyébként úgy véli, hogy az elszámoltatásra a mai törvények is alkalmasak, noha pár oldallal később már arról ír, hogy végre erős, tiszteletre méltó jogszabályokat kellene kodifikálni, hiszen a Gyurcsány-kormány törvényei a bűncselekmények elkövetését bátorítják, a bűnelkövetőket védik, és az áldozatokat hozzák kínos helyzetbe. Ennek azonban vége lesz, ígéri a program, a jövőben politikus, polgármester és szegényember egyenlő lesz a jogszabályok színe előtt. Az egyenlőséget bizonyítandó a dokumentum azonnal példát is hoz: nemcsak a mentelmi jogukkal visszaélőket (értsd: országgyűlési képviselőket) szorítják majd rendre, de a megélhetési bűnözés fogalmát sem ismerik el, senki nem lophat szociális helyzetére hivatkozva, azaz nem egészítheti ki segélyét bűncselekménnyel (ezt hívják Észak-Magyarországon cigánybűnözésnek). Úgyhogy, jön a kormányprogram, a „három csapás” törvény, ami maga a megelőzés és a szigorú büntetés, hiszen a kiszabandó tételek megemelése, a tényleges életfogytiglan gyakori alkalmazása, az áldozatok védelme eltántorítja majd a bűnelkövetőket. (Megjegyzendő: rendőrségi szakértők szerint elsősorban nem a büntetés súlyossága, hanem annak elkerülhetetlensége bír visszatartó erővel, azaz ha lopásért 60-70 százalékos biztonsággal csuknak le valakit fél évre, az sokkal riasztóbb, mintha 10 év a penzum, de a bebörtönzés valószínűsége csak 5-20 százalék.)
Azonban, figyelmeztet a program, a rendet csak és kizárólag az állam biztosíthatja, önbíráskodásnak nincs helye. Így üzennek a Jobbiknak, hogy nincs szükség semmiféle gárdára. Persze nem lesz könnyű vajúdás, hiszen 2006 és 2009 között 8 ezer rendőr kérte nyugdíjazását, ami érthető, magyarázza a program, mivel 25 év szolgálat után 30-40 ezer forinttal több a nyugdíj, mint a fizetés. Pedig a program úgy számol, hogy még 3500 rendőrre lenne szükség, hogy az országban helyreálljon a rend.
Így a kormány azt ígéri, hogy jó fizetséget fog adni a rend őreinek, illetve változtat azon a gyakorlaton, hogy a 43 ezres rendőri állomány mintegy negyede főtisztként üldögél íróasztala mögött, ahelyett, hogy az utcákat járná. Hogy a rendőrök mekkora többletdíjazással kalkulálhatnak, hogy miből fedezi ezt a költséget a kormány, illetve, hogy miként alakulnak a jövőben a rendőrnyugdíjak, arra a dokumentum nem tér ki. A kormány nemcsak védelmet, de tempós ítélkezést is ígér mindenkinek, szemben a mai elhúzódó bírósági procedúrákkal. A peres eljárásokban a kormányprogram szerint immár a kárvallottakra figyelnek oda, mert az nem járja, hogy miközben az áldozatokkal senki nem törődik, a Gyurcsány-kormány egyre jobb és jobb börtönöket épített a bűnözőknek, akik saját fogva tartási költségüket sem képesek kitermelni. (Megjegyzendő: egy rab átlagosan 7 ezer forintjába kerül az államnak naponta, így egy fogolynak havi nettó 210 ezer forintot érő munkát kellene végeznie, hogy nullszaldós legyen a rendszer.)
Mitől épül az ország? Talán a legfontosabb területet, a gazdaságot tárgyaló rész a jobboldal gyakorta hangoztatott ígéretével kezdődik, miszerint egymillió új munkahely születik. Ugyanis, indokol a program, a magyar gazdaság igazi rákfenéje a rendkívül alacsony foglalkoztatási szint. Az új munkahelyek zömét a magyar vállalkozások
létesítenék. Az elképzelés szerint a hazai társaságok zömmel a felsőfokú végzettséggel nem rendelkezőket szívnák fel – így az építőipar, a mezőgazdaság, illetve a turizmus lenne a három legfőbb munkahelyteremtő ágazat. Többek között közmunkásként alkalmaznák a romákat és az alacsony végzettségűeket. A dokumentum szerint, ha zöld- és energiahatékony épületeket húznának fel, és így újítanák fel évente a lakásállomány 10 százalékát, akkor máris 80 ezer munkahely jönne létre a jelenleg 300 ezer embert foglalkoztató építőiparban, és az erre fordított állami kiadás kevesebb, mint 10 év alatt megtérülne. (Az más kérdés, hogy az állam honnan teremti elő a projekthez szükséges summát.)
A frissen végzetteknek is találna helyet a kormánypárt, mégpedig a kreatív iparokban. A dokumentum nem publikálja, hogy mely területekre gondol, mindössze annyit mond, hogy kutatás-fejlesztésre (K+F), innovációra van szükség, és akkor megnyerjük a magasabb életszínvonalat és életminőséget. Ennek érdekében állami és uniós pénzekből fejleszteni kell a gyenge kutatási kapacitással rendelkező kisvállalkozások pályázati rendszerét, valamint szellemi jogvédelmét – ám a hogyan és a miből kérdésére a program nem tér ki.
A dokumentum arra jut, hogy a magyarországi vállalkozások adminisztratív terhei rendkívül magasak, egyes becslések szerint éves szinten elérik a GDP 5-6 százalékát, azaz a magyar cégek csak azért fizetnek ki évente több mint 1000 milliárd forintot, mert az állami szabályozás bonyolult, túlbürokratizált és kiszámíthatatlan. A program meg is ígéri, hogy ezeket a költségeket 300-500 milliárd forinttal megkurtítja, többek között a bonyolult adórendszer egyszerűsítésével, illetve a bürokrácia visszanyesésével.
Persze a vállalkozásokat nemcsak bürokratikus, de financiális ág is húzza. Hogy a hitelt felvevők ne nyögjék a kiugróan magas kamatokat, az új kormány mihamarabb megpróbálja nyugat-európai szintre levinni a forintkamatokat. (Itt kisebb problémát jelenthet, hogy a kormányzat csekély nyomást gyakorolhat a független jegybank kamatpolitikájára.) És nem mellékesen: az euró bevezetéséről mélyen hallgat a program gazdasági része.
A magyar vállalkozások másik rákfenéje a körbetartozás, márpedig a kicsik számára egy késedelmes kiegyenlítés vagy nemfizetés a véget is jelentheti. Mivel, állapítja meg a dokumentum, a körbetartozás nagyobb része az egyik legnagyobb megrendelőtől, az államtól és az önkormányzati szektortól indul, a jövőben egyrészt a ki nem fizetett munka áfaterhével nem sújtják a kisvállalkozásokat, másrészt az állam minden esetben és azonnal teljesíti a kifizetéseket. Ráadásul a jelenlegi 90 napos fizetési határidők 30 naposra csökkennének. (Az más kérdés, hogy a kormányzati intézmények, illetve az önkormányzatok gyakorta azért nem egyenlítik időben a számlát, mert nincs rá fedezet, hogy a jövőben honnan lesz, azt nem tudni.)
A mezőgazdasági program kulcsszava a földkérdés. A magyar agráriumnak a kampányban kiemelt védelmet ígért a Fidesz, mondván: mindenképpen megakadályozza a külföldiek földvásárlását, akkor is, ha 2011-ben lejár az uniós csatlakozáskor kapott hétéves haladék. Ám a kormányprogramba, talán Brüsszel várható ellenkezése miatt, már nem sikerült átmenteni ezt az ígérvényt. A tilalom a nemzeti érdekvédelem része volt, hiszen a tőkeerős befektetők a nyugati földárak töredékéért juthattak volna több millió hektár hazai termőföldhöz, ellehetetlenítve ezzel a magyar gazdák birtokszerzését és megerősödését, a vidéki középbirtokos osztály kialakulását, ami a Fidesz régi álma.
A kérdés valójában nem Budapesten dől majd el, hanem Brüsszelben, vagyis inkább az uniós politikusaink diplomáciai képességei számítanak, illetve az, hogy megelőző csapásként mennyi pénzt tud adott esetben az állam földvásárlásra fordítani.
Márpedig a földre ácsingózó tábor nagyon erős: a francia, osztrák, német gazdák várják a piacnyitást, politikusaik pedig javában lobbiznak Brüsszelben. Ennek ellenére nincs lefutva a meccs, ugyanis nemcsak Magyarország szeretné meghosszabbítani a földvásárlási moratóriumot, hanem több később csatlakozó állam is. Mindenesetre az új kormány egy Dániában, Svédországban és Franciaországban már működő modellt vetne be a külföldi vásárlókkal szemben: a létrehozandó Nemzeti Földalap francia mintára elővásárlási jogot kapna minden egyes eladó földterületre.
Ha ez megvalósul, akkor csak úgy lehet földet adni-venni, hogy a vásárló és az eladó egyaránt bejelentkezik a Nemzeti Földalaphoz, és a hivatal eldönti, mi legyen a kiszemelt terület sorsa. A rendszer működéséhez azonban rengeteg pénz kell. Így a kormánypárt leginkább a piacnyitás hároméves elhalasztásában bízik, azt remélve, hogy az újabb türelmi idő alatt előteremtheti a földvásárláshoz szükséges sok százmilliárd forint egy részét.
A Fidesz kormányprogramja nemcsak a földkérdést szeretné rendezni a mezőgazdaságban, hanem állami támogatással szeretne létrehozni egy vidéki középbirtokos gazdaréteget, a megálmodott falusi középosztályt. Csakhogy ehhez a majdani állami földalaptól bérelt olcsó földeken kívül komoly szaktudásra, gépiesítésre van szükség, azaz megint csak sok pénzre. A külföldi termelőkkel szembeni versenyképességhez a gazdák pénzügyi helyzetének javítása alapfeltétel, ennek érdekében a Fidesz egyszeri, átfogó gazdahitel-átütemezési és feltőkésítési programot indít majd el.
Így a kormány államilag támogatott forinthitelekkel segítené a gazdálkodókat – vagy külön erre a célra létrehozott gazdabank-hálózaton, vagy az OTP-n keresztül. Kérdés, hogy mekkora sikerrel, hiszen az agráriumban óriási lobbik csapnak össze, a nagyüzemek zöme a magyar pénzügyi elit kezében van.
2010. 05. 28. (XIV/21)
