Az előadók egytől egyig hangsúlyozták a kapitalizmus és a katolicizmus
alapértékeinek azonosságát, a szabadság és az önszabályozó piacgazdaság
fontosságát, a jóléti demokráciák működéséhez elengedhetetlen keresztény
erkölcsi alapokat. Az utóbbi évtizedekben átalakulóban van a Vatikán hagyományos
kapitalizmuskritikája, egyre nyíltabbá válik a kapitalizmust az eddig
hagyományosan a reformációra, illetve a protestáns etikára visszavezető gondolat
katolikus felülírása. A konferencián osztogatott szórólap szerint az anyagi
jólét a katolikus hittel is összeegyeztethető, fontos értékké vált, de
semmiképpen nem végcél. Az anyagi javak bálványozása erkölcsi hiba, nem pedig a
piac szükségszerű kudarca.
„Az egyház szerint a gazdaság nem csupán számok halmazára, hanem erkölcsre és a
jogrendre épül” – állt Erdő Péter üzenetében. Hasonlóképpen indította előadását
Samuel Gregg gazdaságfilozófus is, aki Adam Smith téziseire utalt, miszerint a
jólét feltételei a béke, a megfelelő adó- és jogrendszer, és legfőképp a
társadalom ragaszkodása egy helyénvaló erkölcsi értékrendhez. Gregg a mostani
krízis kapcsán hangsúlyozta: a gazdasági elemzésekből hiányzik az emberi tényező,
így a vállalatvezetők és a politikusok morális felelősségének vizsgálata. Holott
Gregg szavai szerint a válság fő előidézője a mohóság, a felelőtlenség és a
szavazatmaximalizáló szándék volt.
A hitelezés gyakorlata néhány megkérdőjelezhetetlen erkölcsi alapvetésen áll,
ilyen az igazmondás, a megbízhatóság, az előrelátás, mindez folyamatosan sérült.
Kiderült: az amerikai hitelfelvevők 70 százaléka hazudott a jövedelemkimutatás
során, sok bank nem ellenőrizte a bevallást, a cél a minél nagyobb számú
jelzáloghitel kiadása volt, a politikai korrektség égisze alatt, az óvatossági
alapelvek felrúgásával. „A kapitalizmus alapja a racionális, takarékos
gazdálkodás, ehelyett a „mindent ide nekem azonnal” mentalitás vált uralkodóvá”
– fejtegette Gregg. Mint mondta, erkölcs nélkül nem létezik fejlődés, a
piacgazdaság most több évtizedes visszaesést szenvedett el.
A konferencia előadói Greggel együtt azt hangsúlyozták: az állami beavatkozások
hatására csak még jobban elhúzódhat a válság. A szakértő szerint az állami
mentőcsomagok nem működnek az üzleti életben, más problémák, a munkanélküliség
kezelése azonban igényel állami beavatkozást. Megjegyezte: egy átlátható,
érdekcsoportok által nem torzított szabályozásra is égető szükség lenne. A
gazdasági vezetők felelősségre vonását és elszámoltatását is kiemelték a
konferencia résztvevői, mivel az egész nyugati bürokráciát áthatja a „menedzseri
arrogancia és mohóság”: sok államosított bank vezetője annak ellenére felveszi a
jutalmát, hogy már állami pénzből él a bank. Londonban a pénzügyi piacot
szabályozó hatóság vezetője kijelentette: a hivatalnokok is felveszik a
jutalmukat, mert ők kvázi keményen megdolgoztak a válságért.
„Nem véletlen, hogy Delaware Államban van bejegyezve minden amerikai pénzügyi
cég – mondta el Gregg. – Az ottani jogi környezet szabad prédává teszi a
magántulajdont, kivédve a piaci felügyeletet és szabályozást. A jog
alkalmazkodik a durvuló gyakorlathoz, és az állam, amely maga is előidézte a
bajt, most besegít. Ez erkölcsi veszélyt is jelent, hiszen ha az állam úgyis
megment majd, akkor mindenki felelőtlenül viselkedik, az állam beleegyezésével.
A kormányzatok az oligarchákkal karöltve így teremtik meg a modernkori
szocialista modellt.”
A szocializmus továbbéléséről beszélt Michael Miller filozófus is, aki elmondta:
a liberalizmus édesgyermeke a szocializmus, amely máig megfertőzte a nyugati
értelmiségi gondolkodást. Marx teljesen egyetértett Rousseau-val abban, hogy a
gonosz nem az emberben, hanem az elavult társadalmi struktúrákban, elsősorban a
vallás, a család és a magántulajdon intézményében rejtőzik, és ezek felszámolása
vezethet az emberek szabadságához és jólétéhez. Az egyenlőség eszméjére
hivatkozó szocialista eszme a keresztényeket is sokáig megtévesztette. Mára
egyértelművé vált, hogy nem egy államkapitalista rendszerben, hanem sokkal
inkább a szabadpiac keretei között képzelhető el az emberi kreativitás és
szabadság kiteljesedése, amelynek egyedül a keresztény erkölcsiség lehet a
biztosítéka. Egy másik előadó, az osztrák bankár Christof T. Zellenberg meg is
jegyezte: előző nap beszélgetett a szintén katolikus, legmagasabb méltóságú
magyar politikussal, aki megdöbbentette őt azzal, hogy leszögezte: a magyar
embereket igenis be kell terelni a jó útra, mert történelmük során nem váltak
képessé a helyes döntések meghozatalára.
Az valóban kérdéses, hogy a meglehetősen vegyes magyar hallgatóság hogyan
értelmezte az MTA dísztermében a nyugati katolikus értelmiségiek emelkedett
hangulatú előadásait. A közönség kérdései „a felvilágosodás óta tévúton járó”
társadalmak helyreállítására, vagy „a bűnös kamatra, mint a válság okára”
vonatkoztak. Szemmel láthatóan kevesen értették meg az üzenetet, mint ahogy az
angolszász entellektüelek sem igazán voltak tisztában azzal, hol vannak.
2008. 11. 14. (XII/46)
