– Hol?
– A politika és az üzlet két különböző dolog, nem akarom semmilyen kellemetlen helyzet elé állítani a munkaadómat.
– A munkás- és alkalmazotti tagozat elnöki teendőit tehát társadalmi munkában látja el.
– Igen. Elnök úr erre kért, ennek a megszervezésével foglalkozom. Reggelente elmegyek dolgozni, munka és tisztálkodás után pedig jövök ide és végzem a feladatomat.
– Kétségtelenül hitelesnek fog tűnni a munkásság előtt, hogy egy valódi munkás képviseli őket. Hogy bírja ezt fizikailag?
– Elvállaltam egy feladatot, aminek meg szeretnék felelni. Akiket én képviselek, akik közül való vagyok, azok az emberek bíznak bennem. Ez ad erőt.
– Hogy talált rá Önre az elnök úr?
– 1992 óta KDNP tag vagyok, elnök urat 1996 óta ismerem. Gondolom, akkor jutottam eszébe, amikor megfogalmazódott, hogy létre kell hozni a szövetséget, meg kell alakítani a tagozatokat.
– Lesz konkrét szakmai feladata – például ki kell dolgoznia egy stratégiát a munkásosztály érdekeinek képviseletére –, vagy inkább mint
emblematikus figurára van szükség Önre, akinek egy csapat a keze alá dolgozik?
– Nekem szervezési feladatom van, a szakértői munkát a szakértőkre bízzuk. Ötleteket hozunk, országszerte szervezzük a tagozatot, tagokat toborzunk, elvisszük a közéletet a munkások közé, az ott tapasztalható problémákat, véleményeket pedig behozzuk a szövetségbe. Olyan ötleteket próbálunk megfogalmazni, amelyekből a szakemberek ki tudnak dolgozni egy biztonságosabb jövőt ígérő stratégiát. Nem nekünk kell okosnak lenni.
– Voltak már ötletei?
– Természetesen.
– Például?
– Nekünk, egyszerű, bérből-fizetésből élő embereknek a munkahely nagyon fontos, különben nem tudunk becsületes, méltó életet élni. Stabil, biztonságos munkahelyhez olyan járulékpolitika, adópolitika kell, ami nem nehezíti meg a vállalkozók helyzetét. Hozzá kell őket segíteni ahhoz, hogy ne megszüntessenek, hanem teremtsenek munkahelyeket. Jelenleg a fordítottja történik: az ország vezetői pénzközpontú gazdaságpolitikát folytatnak, az emberek pedig nem számítanak.
Most, hogy belépünk az Európai Unióba, felmerül a kérdés: ha elmennék Németországba dolgozni, ugyanazokat a kondíciókat élvezném-e, mint egy német munkás. A válasz sajnos: nem. Ez a helyzet a jelenlegi kormány tárgyalása következtében alakult így.
– A Fidesz négyéves kormányzásával elégedett volt a munkásság képviseletének szempontjából?
– Bizonyára követett el a polgári kormány is hibát, de nehéz olyan döntéseket hozni, amelyek egyformán tetszenek mindenkinek. A Fidesz nem is állítja, hogy nem hibázott. Azt szeretném kérni a kétkedőktől, hogy nézzék meg, a Fidesz négyéves kormányzása alatt milyen értéket hozott létre ebben az országban. Gondoljunk csak a szekszárdi hídra, a Nemzeti Színházra, a Mária Valéria hídra. Politikai akarat kellett hozzá, és meg lehetett építeni. A Fidesz 1990 óta folyamatos fejlődésen ment keresztül. De nemcsak a Fidesz, az egész magyar társdalom, mindenki fejlődött. Kivéve az MSZP-t, ők már negyven éve ott voltak a parlamentben.
– A munkások, a kisemberek nagy része nosztalgiával tekint vissza a Kádár-korra. Hogyan fogják meggyőzni őket arról, hogy ne az utódpártot, hanem Önöket támogassák?
– A Kádár-kori jólét csak kvázi jólét volt. A kölcsönkérők jó kölcsönkérők voltak, de a pénzt uzsorakamatra kérték. Tény, hogy az emberek akkor szerezték meg, amijük most van, a lakótelepi lakást, a telket. Ezzel nekem nincs semmi problémám. Sőt, azt mondom, nem szabad ezektől az emberektől elvenni a Trabantjukat, csak azért, mert környezetszennyező. Sokuknak ez az utolsó autója, sokuk soha többet nem tud új autót venni a nyugdíjból.
– Megbocsátották már a Fidesznek, hogy a 2002-es vereség után Kövér László azt mondta, a panelprolik nyerték meg a választást a szocialistáknak? Nem vették ezt a kijelentést nagyon a szívükre?
– Nem. Az MSZP azt állította, hogy a Fidesz nem tekinti embernek a melósokat, mert azok nem polgárok. Ez nem igaz. A legjobb bizonyítéka, hogy múlt vasárnap a Fidesz megalapította a munkástagozatot.
– Ha nyernek 2006-ban, és mondjuk kiderül, hogy a munkástagozat tíz százalékot hozott a választáson, akkor is megmarad autószerelőnek?
– Persze, ha egyszer jól érzem a bőrömben magam.
– Ma milyen autót szerelt, mi volt a baj?
– A kedves ügyfél elhanyagolta az autótartást, elfolyt a hűtővíz, a vízpumpa elromlott, tiszta vízzel töltötte fel, az meg befagyott.
– Besült a motor?
– Az ilyen embernek szokott nagy szerencséje lenni: nem sült be.
2004. 03. 12. (VIII/11)
