Verespatak aranya már-már legendává vált az elmúlt évtizedekben, a városka alatt ugyanis 300 tonna arany és 1600 tonna ezüst rejtőzik. A mesés vagyon kitermelésére egy rejtélyes kanadai cég jelentkezett be, amely kész volt akár az egész román politikai elitet átrendezni a nemesfém kincs megszerzéséért. Húszéves folyamatos nyomásgyakorlás után most talán végső fejezetéhez érkezett a történet, a január elején leköszönt román kormány – legutolsó munkanapján – a világörökség részének javasolta az UNESCO-nál Verespatakot. A környezetvédők és a még helyben lakók, illetve a „vadkapitalista multi” harca így végleg eldőlni látszik a civilek javára, mert átminősítése után a jövőben soha nem működtethető az aranybánya Rosia Montanában. A befektetést tulajdonló Gabriel Resources kanadai vállalat nem ismeri el a vereségét, évek óta perben áll a román állammal egy nemzetközi bíróságon, és négymilliárd dollár (1180 milliárd forint) kártérítést követel, amiért nem termelheti ki a verespataki aranyat cianidos eljárással.

1970 és 2016 között a családalapítási szokások jelentősen átalakultak, s emiatt mára eljutottunk odáig, hogy a nők gyermekvállalási hajlandósága jellemzően 35, sőt 40 év körül növekszik meg – holott régebben erre a korra már kialakult a végleges gyerekszám. A házasságban élők számának csökkenésével párhuzamosan megnőtt a gyermektelenek és az egygyermekesek száma, a kétgyermekes családmodell dominanciája pedig eltűnt – írják a KSH elemzői.

„A sport a vérünkben van. A magyar sport az akarat és a tettrekészség kiemelkedő példája, a bátorság és a győzni akarás szimbóluma, már több mint egy évszázada” – adja meg az érzelmi felütést a 2024-es budapesti olimpia internetes oldala, hangsúlyozva persze azt is, hogy az ötkarikás játékok megrendezése gazdaságilag is megérné Magyarországnak. „Azért indítottuk a NOlimpia-kampányt, mert úgy gondoljuk, hogy 2024-ig fontosabb ügyekre kell költenünk adóforintjainkat, mint egy budapesti olimpia rendezése” – hangoztatja ugyanakkor a Momentum Mozgalom.

2016 decemberében az Oxford Dictionaries szerkesztői a post-truth kifejezést választották az Év Szavának. A kifejezés magyarul nagyjából úgy adható vissza, hogy az igazság/tények után vagy az ismert előtagot megtartva poszt-igazság. A szótárszerkesztők indoklása szerint a jelző „olyan körülményekre utal, amelyekben kevésbé az objektív tények, inkább az érzelmekre és a személyes meggyőződésre való hivatkozás alakítja a közvéleményt”. Maga a kifejezés nem új, és az álhírek sem 2016-ban bukkantak fel először, de a tavalyi Brexit-népszavazás és az amerikai elnökválasztás politikai kampánytémává tette a tények és a propaganda viszonyát.

A börtönben Szálasi Ferenc figyelme leginkább arra irányult, hogy a Politikai Rendészeti Osztály vezetőjét, Péter Gábort ügye közvetítőjének nyerje meg. Vagyis a vélt legfőbb autoritáshoz fordul a kedvezőbb bírósági ítélet reményével, egyszersmind téves percepcióval. Ezen utolsó kísérletei az elmegyógyintézetek lakóinak a főorvosokkal kialakított kapcsolati és kommunikációs modelljét idézik – mondja Perenyei Monika művészettörténész (képünkön), az MTA Pszichiátriai Művészeti Gyűjtemény munkatársa.A szakértőt a Magvető Kiadó kérte fel, hogy a gondozásukban megjelent Szálasi Ferenc naplói 1942–1946 című kötetet bemutató beszélgetésen részt vegyen. A Hetek kérdésére Perenyei kifejtette: „Gyűjteménykezelői feladatunk, hogy a gyűjteményben őrzött, nagyobbrészt pszichiátriai kezeltek készítette vizuális és textuális produkciókat a tudományos kutatás tárgyává tegyük, és ezzel párhuzamosan a szélesebb közönséggel is megismertessük, például publikációk és kiállítások formájában. Tapasztalatom szerint a magyar társadalom- és kultúrtörténetben az őrület, téboly körébe sorolt jelenségek a mai napig kibeszéletlenek, illetve a róluk folytatott beszédmódok az ismerethiányból adódóan a stigmatizálás és egzotizálás attitűdjeivel bírnak. A gyűjtemény missziója épp az lehet, hogy az őrület kérdéskörébe utalt jelenségekről szóló beszédmódokat árnyaljuk és gazdagítsuk, hogy a megbélyegzés aktusa nélkül tudjuk gondolatainkat e kérdésekben kifejezni.Amikor a Magvető Kiadó felkérésének eleget tettem, e néző­pontból olvastam a Dr. Karsai László által közreadott Szálasi-naplókat. Ha félreteszem azt a kérdést, hogy Szálasi elmebeteg volt-e vagy sem – hiszen művészettörténészként egyébként sem feladatom ennek eldöntése –, és a naplókra »egyszerűen« mint szövegekre tekintek, akkor mi derülhet ki belőlük a magát élete utolsó pillanatáig »nemzetvezetőnek« képzelő Szálasi eszmerendszerén túl? Ez egy összehasonlításokat igénylő olvasási mód, ezért a Szálasi-szövegeket más szerzők hasonló műfajban, illetve környezetben írott szövegével vetettem össze gondolatban. A naplók túlnyomórészt Szálasi politikai nézeteit közvetítik, nagyrészük pedig már a tárgyalása előtti fogság hónapjaiban keletkezett. Adódik, hogy a politikai beszédek, a naplók, börtönnaplók, illetve a prizonizáció, a fogság állapotában keletkező szövegek kontextusában elemzem ezeket a naplóbejegyzéseket.A naplókat politikai szövegként olvasva azonnal szembetűnővé válik, hogy Szálasi az úgynevezett dualisztikus nyelvi alakzatok sűrűn ismételt kliséi mentén fejezi ki magát. Jegyzetei az »ők« és a »mi« elkülönítésének propagandisztikus, diszkrimináló észjárását tükrözik. Egy olyan meggyőződés notórius sulykolását, amelyben a »mi« az üdvözülésre méltó igazhívők közösségét, a hungarizmus híveit jelenti, az »ők« pedig az embermivoltuktól megfosztható és eltárgyiasítható, fenyegető gonoszokat: az angolszászokat, a liberálisokat, a zsidókat és tulajdonképpen globálisan mindenkit, aki szemben áll a hungarizmus egyetlen igazságával, amely magában Szálasiban öltött testet. Egyfajta összeesküvés-elméleti példatárként tárul fel a jegyzet, amelyet mondatról mondatra, oldalról oldalra olvasni komoly megpróbáltatás, lelki-szellemi fáradtság. Megjelenése hozadéka lehet – és kiadása aktualitását is ez adja –, hogy e naplók ismeretében jelenünk politikai szólamaiban, szlogenekben, esetenként a városi térben graffitiként megjelenő szövegtöredékekben (»Nürnberget a békebűnösöknek is«) a lappangó »nyilasörökség« xenofób és diszkrimináló beállítódásai, de legalábbis retorikájuk pontosan beazonosíthatókká válnak. A börtönnaplókkal, vagy a fogság éveiről beszámoló memoárokkal (Szélpál Árpád: Forró hamu, Stefan Lorant: Ich war Hitlers Gefangener. Ein Tagebuch, 1933) összevetve válik leginkább szembetűnővé Szálasi naplóinak ridegsége, személytelensége, valamint a környezetével kapcsolatot létesítő érzékiség teljes hiánya. Rokoni és hitvesi kapcsolatáról csak ritkán, akkor is csak pátosztól dagadó rövid formulákban emlékezik meg.A magyar kultúrtörténet a fogságban keletkezett vagy a fogság élményében fogant irodalmi és tudományos műveknek gazdag hagyományával bír (Déry Tibor, Mérei Ferenc, Göncz Árpád), ám ez az a kontextus, amelynek teljesítményeivel Szálasi naplói sem tartalmilag, sem grammatikailag nem vethetők össze.A zártintézetek (például elmegyógyintézet) hospitalizációs, illetve prizonizációs folyamatában keletkező viselkedésminták azonban felismerhetők Szálasi naplóbejegyzéseiben. Mintha maga a naplóírás is a prizonizáció hatásában fokozódó automatizált cselekvés lenne számára, egyfajta ismételt rítus, amelyben a már sokszor részletezett »eszmerendszer« frázisai, mint valamiféle szómágia elemei kerülnek elő újra és újra. Bosszankodását leginkább az alaki formaságok »hibái« idézik elő (például fütyül a börtönőr), figyelme pedig leginkább arra irányul, hogy a Politikai Rendészeti Osztály vezetőjét, Péter Gábort ügye közvetí­tő­jének nyerje meg. Szálasi a vélt legfőbb autoritáshoz fordul a kedvezőbb bírósági ítélet reményével, egyszersmind téves percepcióval. Ezen utolsó kísérletei, amelyek személye sorsán keresztül a hungarizmus ügyét is szolgálják hite szerint, az elmegyógyintézetek lakóinak a főorvosokkal kialakított kapcsolati- és kommunikációs modelljét idézik.”

„A kormány támogatja az egyszülős családokat: nem elítélni, hanem segíteni kell őket és azokat a gyermekeket, akiket egy szülő nevel” – mondta nemrég Novák Katalin, az EMMI szakállamtitkára, továbbá bejelentette, hogy a gyermeküket egyedül nevelők az idei évtől előnyben részesülnek a bölcsődei felvételkor. A családok leghátrányosabb helyzetű egyharmadát teszik ki hazánkban az egyszülős családok, a számuk egyre nő, ennek ellenére célzott támogatásban nemigen részesülnek.

J. K. Rowling, a modern, okkult ifjúsági irodalom legkedveltebb szerzője újra felkerülhet a (dollár)milliárdosok listájára. Bár a Harry Potter írója igyekszik titkolni pénzügyeit, a The New York Times (NYT) és a Fortune magazin is külön cikkben elemezte pályafutását és vagyoni helyzetét.

Bob Dylan, Bill Gates, Immanuel Kant, Mark Zuckerberg. Nem is gondolnánk, de ezek az emberek hasonlítanak egymásra, nemcsak a sikerben, hanem abban is, hogy mindannyian introvertált személyiségek. Sikerük titka abban áll, amire az introvertált kommunikátor, Sylvia Löhken hívja fel a figyelmet nemrégiben megjelent A csend ereje című könyvében: hűek maradtak önmagukhoz.

Az eredeti szakmáját tekintve matematikus-közgazdász, erdélyi református családból származó Gegesy Ferenc 1990-ben, negyvenévesen adta fel addigi karrierjét, hogy öt cikluson keresztül Ferenc­város polgármestereként dolgozzon. Tapasz­talatairól terjedelmes könyvet írt.

A madárinfluenza novemberi megjelenése lehetetlen helyzetbe hozta a baromfitenyésztőket. Várhatóan egészen a nyár elejéig szünetelni fog a termelés a fer­tő­zött területeken, de ha a járvány a közeljövőben nem csitul, akkor még ennél is hosszabb ideig. Hiába az álla­mi beavatkozás, a kárenyhítés, a tenyésztés kényszer­vágás utáni újraindítására csak a nagytermelők lesznek képesek, a kicsik eltűnnek a piacról.

Embertelen nagy vállalkozásba kezdett a NatGeo. Vagy inkább nagyon  embertelenbe, mert ugyan vélhetően a hajdanán humanizmusnak nevezett eszmerendszer szolgál mostani kísérletének hivatkozási alapjául, valójában pont az emberszeretet alapjait igyekszik felszámolni. A világ legnagyobb múltú természetmagazinja frontális támadást intézett az emberi természet ellen. A mesterséges és természetellenes evolucionizmus ezúttal a gyermekeket vette célba.

A liberális felfogás szerint a pornográfia minden korban „körülvett” bennünket, így kár túldimenzionálni az egyénre és a társadalomra gyakorolt káros hatásait. Az internet megjelenésével azonban a történelemben egyedül­álló módon vált elérhetővé gyakorlatilag bárki számára akár a legdurvább szexuális tartalom is – ennek negatív hatásai nyilvánvalók. Az on­line pornóipar ráadásul egyre keményebb tartalmakat zúdít rá a felhasználókra, miközben szakértők már a pornófüggőségről mint közegészségügyi problémáról beszélnek.

Az EMMI megrendelésére készült felmérés szerint sem elégedettek a magyarok az oktatási rendszerrel. A Tanítanék Mozgalom február 1-jén újabb tüntetésre készül. A szakmai konfliktust közben politikai felhangok is színesítik, miután a kormány a peda­gógusszervezeteket is az álcivil csoportok közé sorolta.

Két éve a repülőtéren vártam Udo Ulfkottéra, akit magyarországi ki­adója, a Patmos Records hívott meg a nemzetközi könyvfesztiválra. Udo akkor már igazi sztárszerző volt, a Megvásárolt újságírók című könyvét milliós példányszámban vásárolták Németországban és szerte a világon. Annak ellenére, hogy a főáramú média megpróbálta elhallgatni (amikor a bojkott nem működött, egy idő után lejárató cikkeket közöltek róla), az olvasók egymásnak ajánlották könyveit a közösségi médiában. Magyarországon is felfigyeltek a német újságíróra, aki évtizedeket töltött tudósítóként, szerkesztőként vezető újságoknál, köztük 17 évet a nagyhírű Frankfurter Allgemeine Zeitungnál. Amikor először felhívtam Budapestről, és elmondtam neki, hogy egy keresztény közéleti laptól keresem, azonnal vállalta az interjút. Nem véletlenül: Ulfkotte ugyanis elkötelezett Jézus-hívő volt, erről későbbi beszélgetéseinkkor is meggyőződhettünk. Nagyon szeretett Magyarországra jönni, amikor tehette. Elmondta, hogy itt nemcsak figyelmes olvasókat, hanem olyan közösséget is talált, ahol otthon érezte magát.

Balogh Enikő orvostanhallgató szerint a jótékonyság az egyik leghatékonyabb gyógyszer. A debreceni egyetemista, aki hobbi szintű jótevő több száz jelölt közül került a Richter Gedeon Aranyanyu Díj legjobb 4 egészségügyi dolgozója közé. Az adako­zás lételeme. Szabadidejében daganatos gyermekeknek adományoz hajat paróka-alapanyagnak vagy épp jótékonysági futóversenyen indul értük. Ha úgy adódik,  önkéntesként beszélget orvosra várókkal, jótündérként kívánságokat teljesít vagy épp alapítványoknak gyűjt adományokat. Van esemény, amit ő talál magának a neten, de van, amire már direkt őt hívják. A követője is egyre több: napi legalább 4-6 érdeklődő levelet kap arról, épp hol és milyen ügyekben aktivizálhatnák magukat a segíteni vágyók.  

Dávid autóversenyző. 2017 márciusában tölti be a 15. életévét. Fiatal kora ellenére, már több mint 100 futamon vett részt, hatalmas sikerrel. 10 évesen már a Hungaroringen vezetett, 12 évesen robbantott, amikor a felnőttek mezőnyében tudott diadalmaskodni, 14 évesen pedig csodával határos módon megnyerte a román bajnokságot. A gyorsan jött hírnevet a helyén kezeli, és mindenért az Úrnak ad hálát. Ezeken kívül a nagybányai Hit Gyülekezete (Speranta) dicséretzenekarában gitározik, iskolába jár és nem mellesleg még cserkészkedik is.

A győzelemhez küzdeni kell. Fel kell dolgozni a kudarcot, felállni a padlóról és tovább menni. Két birkózótól inspirációt kaphatunk, hogyan lehet a minden­napi élet nehézségein is fogást találni. Nagy Mihály és Nagy Péter hazai és nemzetközi versenyek győztesei, nemrég pedig kitüntették őket az Év Egyetemi Sportolója Díjjal is, többek között Szilágyi Áronnal és Cseh Lászlóval együtt.

Alig fél évvel az amerikai megjelenés után magyarul is olvasható Billy Graham legújabb – alighanem utolsó – könyve, amelyben a most 98 éves világhírű prédikátor megosztja mindazt, amit a Bibliából megtudhatunk az örökkévalóságról, a mennyről és a pokolról. Amikor Grahamtől megkérdezték, hogy szerinte hol van a menny, azt válaszolta: „A menny ott van, ahol Jézus Krisztus, és hamarosan én is Őhozzá megyek.” Részlet a könyv bevezetőjéből.

Donald Trump megválasztásával véget ért az Amerikai Egyesült Államok talán legfurcsább választása, amelyben Hillary Clintonnak még a szimpatikus vesztes szerepét sem sikerült eljátszania. A november 8-ai választás és a december 19-ei elektori szavazás közötti időszak sem volt kevésbé furcsa, mint maga a kampány – de az elektori döntés óta sem csillapodott az immár a Fehér Házat is magával ragadó baloldali hiszti. De legalább jobban érthetővé vált, hogy a választópolgárok miért utasították el a gyakorlatilag az Obama-korszak továbbélését jelentő Clintont.Míg a választás előtt az volt a kérdés, hogy Trump elfogadja-e a választások eredményét, (Clinton a biztos vezetés tudatában egyértelműen azt nyilatkozta, hogy ő igen) a választás után meglepve tapasztalhatta mindenki, hogy a Clinton-tábornak esik nehezére az eredmény tiszteletben tartása. A már-már vígjátékba illő akciók (az újraszámlálási kezdeményezés; az elektorok felé folytatott kampány, hogy álljanak el Trump megválasztásától; illetve az orosz hekkertámadás a választási elek­tronikus rendszer ellen a konkrét szavazás arányainak megváltoztatására feltevésének meglebegtetése) igen sovány eredménnyel zárultak. Clinton bejelentette, hogy Putyin személyes bosszúja miatt veszített: az orosz hekkerek akciói a demokrata párt szerverei ellen befolyásolták a választást. Ezt az állítást erősítette Obama is, amikor a voksolás Kreml általi manipulálásáról beszélt, majd 35 orosz diplomatát kiutasított az Egyesült Államok területéről.A hivatalos maszatolás ellenére természetesen még a vádakban sem került elő, hogy bárki, akár az ügyeletes közellenséggé nőtt Kreml a szavazás eredményét próbálta volna befolyásolni valamiféle hekkerakcióval.  A konkrét vádak nem is erről, hanem a Demokrata Párt kampányának a meghekkeléséről szóltak – bizonyítékok azonban eddig erről nem kerültek elő. A választás meghekkelése azonban még a gyanú szintjén sem merült fel – a demokraták egy jókora csúsztatással saját kampányuk meghekkeléséről állították, hogy az a választás befolyásolása volt. A választási eredmények tiszteletben tartása meglehetősen nehezére esik Clintonnak és a demokratáknak.A másik, ami feltűnő, az az eset kapcsán kivilágló felelőtlenség: a Jack Bauer-féle 24 és a Bourne-sorozat világában nem kelt bizalmat az az esetlenkedés, amit a világ vezető hatalmának élére pályázó jelölt és pártja produkált. Miután Clinton a saját szerverén keresztül küldött és fogadott szigorúan titkos minősítésű e-maileket, meglehetősen komikus hekkertámadásról panaszkodni. Sőt, az is kiderült, hogy az FBI már 2015 szeptemberében (!!!) figyelmeztette a Demokrata Pártot az akciókról, ahol aztán feltűnően figyelmen kívül hagyták a jelzést.Mi sem jellemzőbb Obama végéhez közeledő kormányzására, mint a hónapokon át tartó hekkerattakkal kapcsolatos demokrata párti és kormányzati szerencsétlenkedés, majd a választást követő hisztérikus bűnbakkeresés, miközben a demokraták szervereinek megvédése részben épp az érintett párt, részben pedig az amerikai nemzetbiztonsági szolgálatok feladata lett volna. December közepén előhozni a hekkerügyet, amit az érintetteknek és a hatóságoknak hónapokkal korábban meg kellett volna oldaniuk, majd az év utolsó napjaiban orosz diplomatákat kitiltani az Egyesült Államokból – mindez a tehetetlen vezetés pótcselekvésének tűnik. Ez persze azzal is jár, hogy azok szemében, akik számára a legfontosabb politikai erény a hatékonyság, Putyin – persze, ha egyáltalán volt köze a dologhoz, mert hitelt érdemlően ez sem derült ki –  ismét győztesként jelenik meg, míg Obama egyszerű lúzerként.A választások ilyetén manipulálását emlegető finnyásság azért is furcsa Ron Paul libertárius irányultságú republikánus szenátor szerint, mert egyébként a CIA a világ különböző részein több választásba avatkozott be hasonló módon. Az Obama-kormányzat beavatkozási hajlandóságát pedig mi is ismerjük már Magyarországon is, sőt Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök is tudna mesélni a legutóbbi izraeli választási kampányban indított akciókról, amit amerikai hátterű civil szervezetek intéztek pártja ellen.Ami még feltűnhet az eset kapcsán, hogy míg az Amerikai Egyesült Államokban hagyományosan gördülékenyen és a megválasztott új elnök irányában megfelelő tiszteletteljes légkörben zajlik (és zajlott 2008-ban is, amikor Obamának adta át a hatalmat a Bush-adminisztráció) a hatalom átadásának folyamata, addig most, ha az átadás zökkenőmentes is, Obama és embereinek Trump befeketítését célzó nyilatkozatai (a kiegyensúlyozottak mellett) mérgezik a légkört.Az a Clintonék köréből elindult kezdeményezés, hogy ne Trumpot válasszák meg az ezzel megbízott elektorok, egészen az elektori kollégium döntéséig, azaz december 19-éig erőteljesen napirenden volt, sőt az orosz beavatkozásról szóló Clinton-, Obama-, Earnest-nyilatkozatok egyértelműen bizonyították, hogy a demokraták komolyan fenntartották a lehetőséget, hogy az állítólagos beavatkozás ürügyén akadályozzák meg Trump megválasztását. Az elektori kollégium döntése után e lehetőség a demokraták számára lezárult, viszont aggasztó, hogy az Amerikai Egyesült Államok történetében most először vetettek be egy olyan, a rendszerben fennálló, jogszerű, de antidemokratikus lehetőséget, mint amilyen a választási eredményekkel ellentétes elektori döntés lett volna. És mivel az összeesküvések és összeesküvés-elméletek világában élünk, egyáltalán nem biztos, hogy a jövőben nem lesz olyan erő, amelyik ennek a lehetőségnek kihasználására szerveződik. (Tudjuk, hogy aki paranoiás, azt nem biztos, hogy nem üldözik.)A másik, ami aggasztó, hogy a kommunista mozgalom és a fasizmus után ismét megjelent egy olyan törekvés a nyugati világban, amelynek tagjai saját ideológiai felsőbbrendűségük tudatában (vagy tévtudatában) képesek arra, hogy bármilyen eszközt megragadva, politikai játékszabályokat felrúgva, bármit megtegyenek ideológiájuk hatalomra juttatásáért. Az Imagine és az Aquarius világképét politikai programmá tevő, ’68-as gyökerű csoportok nem riadnak vissza attól, hogy megkérdőjelezhető eszközöket alkalmazzanak felfogásuk hatalmi szinteken való érvényesítéséért. Ha kell, a jogi rendszert az igazságosság érvényesítése helyett a jogi visszaélések forrásává tegyék; a világképüket próba alá vető vitákat korlátozzák (PC), viták helyett felsőbbrendű kinyilatkoztatásokkal operáljanak, és harcot indítsanak olyan társadalmi osztályok ellen, akiknek nincs helyük az ő Új Világrendjükben (például a keresztények). Most ez lett a vesztük, mert pont ezek a csoportok, miután világosan átlátták, hogy a küzdelem létük ellen, sőt az emberi civilizáció, kultúra és erkölcs ellen folyik, Trump mögé álltak. A jövőben azonban várhatóan ez a mozgalom a jelenleginél is nagyobb veszélyt fog jelenteni a nyugati demokráciákra, főleg tagjainak a demokratikus játékszabályokat figyelmen kívül hagyó hajlandósága miatt.