Mint arról beszámoltunk, Hack Péter előző írásában arról írt, hogy a rendszerváltás első 36 évében a 2/3-os szabálynak két értelmezésével találkozhattunk. Emlékeztetett rá, hogy húsz éven keresztül, 1990 és 2010 között a 2/3-os szabályt korlátozó értelemben, konszenzus kényszert figyelembe véve értelmezték, igaz, a rendszerváltást követő öt választáson egyszer sem ért el a győztes 2/3-os többséget (az 1994-ben az MSZP megszerezte a mandátumok abszolút többségét, de minősített többséget nem).

Most ismét küzdenünk kell a közös értékeink védelméért - hit, család, nemzet! Kérjük, támogassa a munkánkat: hetek.hu/tamogatas

2010 óta valamennyi választáson minősített többséget szerzett a győztes és az elmúlt 16 évben a Fidesz a 2/3-os többséget szupertöbbségként, rendkívüli választói felhatalmazásként értelmezte és ennek megfelelően a 2/3-os döntéseket az ellenzékkel való konszenzus keresés nélkül döntötte el. A 2026-os választás után kérdéses, hogy az új többség hogyan értelmezi a 2/3-os felhatalmazást. 

„Az elmúlt napokban elhangzott nyilatkozatokból mindkét értelmezés lehetősége nyitva maradt” – írja a jogtudós, aki úgy látja, hogy az új többség részéről a közjogi tisztségviselők távozásának/elmozdításának ígérete arra utal, hogy nem kívánnak visszatérni a 2010 előtti értelmezéshez, hanem továbbra is a Fidesz által bevezetett értelemzést tartják irányadónak. 

Új bejegyzésében Hack Péter megállapítja, hogy az új hatalom ezt annak ellenére teszi, hogy megdőlt a „militáns demokrácia” melletti azon érv, miszerint a „Fidesz olyan diktatórikus/autokratikus hatalmat hozott létre, hogy demokratikus úton leválthatatlanná vált”, hiszen az április 12-ei választás bebizonyította, hogy a Fideszt demokratikus úton jogállami keretek között le lehetett váltani.

„A jogállam meggyengült elemeit pedig demokratikus, jogállami úton is meg lehet erősíteni, sőt valójában csak így érdemes megerősíteni” – szögezi le Hack Péter, aki szerint a közjogi tisztségviselők esetén jogi értelemben különbség van azok között, akik az elmúlt 16 évben úgy nyerték el tisztségüket, hogy jelölésük, és megválasztásuk a 2010 előtt is érvényes szabályok szerint zajlott, és azok között, akik esetében a Fidesz többség szakított a 2010 előtti szabályokkal, és akár a jelölés, akár a megválasztás folyamatában olyan új szabályokat hozott létre, amelyek a jogállami garanciákat gyengítő megoldást eredményeztek. 

„Ezen utóbbi körbe tartozik az Alkotmánybíróság elnöke, és tagjai, a Kúria elnöke, az Országos Bírósági Hivatal elnöke. A jelenleg ezen pozíciókat betöltő személyek jelölésének, és megválasztásának módja joggal kifogásolható” – írja a jogtudós, aki különválasztja ettől a köztársasági elnök „alkalmatlanságának” kérdését, amiről a legélesebb vita zajlik a nyilvánosság előtt.

Hack Péter írásában részletesen áttekinti a köztársasági elnök jelölésével, megválasztásával és esetleges elmozdításával kapcsolatos jogi, alkotmányos rendelkezéseket, és azok változását a rendszervéltástól kezdve, majd leszögezi, hogy a jelenlegi Alaptörvény nem tér el a nemzetközi gyakorlattól, és „nem a mindenkori többség véleményétől teszi függővé az elmozdítást, hanem jogilag pontosan meghatározott esetekben az országgyűlés által készített részletesen megindokolt indítvány alapján engedi meg az alkotmánybíróságnak is, hogy kimondja a hivataltól való megfosztást. Az eljárásban kétséget kizáróan bizonyítani kell, hogy az elnök szándékosan sértette meg az Alaptörvény valamely rendelkezését, vagy tisztsége gyakorlásával összefüggésben szándékosan sértett törvényt, vagy szándékos bűncselekményt követett el”.

Amennyiben ezen körülmények valamelyike fennáll akkor a most megalakuló Országgyűlésben a képviselők kezdeményezhetik a megfosztási eljárást és az Alkotmánybíróság megfoszthatja az elnököt a hivatalától.

„Ha az Alaptörvényben meghatározott okok nem állnak fenn, akkor bármilyen jogalkotási trükkel való elmozdítás a jogállam egyik alappillérét a jogbiztonságot ássa alá”

– írja Hack Péter, aki írásában ebből a szempontból áttekinti az eddigi köztársasági elnökökkel kapcsolatban alkalmazott gyakorlatot.

Mint megállapítja, a döntő kérdés most, hogy az új többség mit vár a köztársasági elnöktől? „Azt, hogy a választáson győztes többség akaratát teljesítse, vagy azt, hogy a többség akaratával szemben az ellenzéki álláspontot képviselje, és akadályozza a megválasztott többség akaratának érvényesülését? Mi ez, ha nem a 22-es csapdáját a mindenkori elnök számára?” – teszi fel a kérdést a szerző. 

Hack Péter úgy véli, a közvetlen elnökválasztásra való áttérésnek lehetnek ugyan előnyei, de azt a nemzetközi példák alapján nem megalapozott várni, hogy egy így megválasztott államfő ki tudná kerülni a személye körüli politikai vitákat. 

Ezért Hack Péter megfontolásra ajánlja Forsthoffer Ágnesnek, az Országgyűlés leendő új elnökének szavait: „A vita közös gondolkodást jelentsen és ne háborút. A szabályok, normák betartásában erőt lássunk és ne korlátokat.” 

„Úgy legyen!” – zárja írását a jogtudós, amelyet teljes terjedelmében a szakmai Facebook-oldalán lehet elolvasni, az előzmény írással együtt. 

A Hetek Podcast-csatornán meghallgathatja, mit mondott erről a témáról Pokol Béla volt alkotmánybíró és Schiffer András ügyvéd, politikai elemző.