A megdicsőülés - a dicsőségbe való visszatérés - útján haladó Jézus azonban a világ elől rejtettségbe vonult. Sem föltámadása, sem fölemeltetése a mennybe, sem dicsőséggel való mennyei megkoronázása - szemben földi szolgálatával, szenvedésével, megfeszítésével - már nem a világ nyilvánossága előtt történt. Isten úgy határozott, hogy Jézus megdicsőülését, felmagasztalását szolgáló eljárása csak azok számára legyen megismerhető, akik a Názáreti áldozatának helyettesítő és engesztelő jellegében hisznek. Ez a sarokköve a hit által történő megigazulásnak, és egyben alapfeltétele Isten titkai, birodalma ember és világ előtti feltárulkozásának. Jézust mint a dicsőség Urát a parúsziáig (visszajöveteléig) általában a Szentlélek kijelentése által lehet megismerni. Föltámadása és mennybemenetele között (negyven napon át) azonban Jézus saját magát mutatta meg tanítványainak. Ezeket a találkozásokat krisztofániáknak nevezhetjük.
Mennyei pozícióban
A jelenés (epifánia) egy önmagát közvetlenül kinyilatkoztató természetfeletti személy váratlan láthatóvá válása egy vagy több ember számára. A mennyei lény megmutatja magát, s ez meglepi az érzékeket. Az ilyen kinyilatkoztatás főként a látásra irányul, de gyakran a többi érzékszervet is bevonja. Ez a karizmatikus megtapasztalás legnyilvánvalóbb formája: nem csupán szubjektív élmény, hanem egy magasabb rendű személy valós, objektív jelenlétének, megmutatkozásának eredménye, amely képessé teszi az esemény tanúját arra, hogy valóságos kapcsolatot teremtsen a megjelenő, magát kinyilatkoztató lénnyel.
2011. 06. 10. (XV/23)
