Giacomo Biffi nagybőjti előadása a pápa (ajtónyílásban) és a bíborosok előtt
Fotó: AP
Nemcsak Olaszországban figyeltek fel arra, hogy a pápa idén az egyik
legkonzervatívabbnak tartott olasz bíborost kérte fel a nagyböjt első hetében a
vatikáni főpapok számára tartott elmélkedés vezetésére. A hagyomány szerint a
pápa ilyenkor távol marad minden nyilvános szerepléstől, és egy héten keresztül
püspökök szűk csoportjával közösen folytat lelkigyakorlatot. Giacomo Biffi a
felkérést kihasználva drámai hangvételű üzenetben fordult a pápához. Egy száz
évvel ezelőtt élt orosz ortodox szerző, Vlagyimir Szolovjov utolsó művéből
idézve arra figyelmeztette az egyházvezetőket, hogy közel van az idő, amikor még
a kereszténységen belül is lesznek, akik a hitet egyszerű „értékcsokorrá”
igyekeznek degradálni. A bíboros szerint a jövőben felléphet egy olyan
nagyhatású politikai-vallási vezető, akire ráillik János apostol jellemzése az
Antikrisztusról. Szolovjov a Három beszélgetés a háborúról, a hatalomról és a
világtörténelem végéről című könyvében írta meg az Antikrisztusnak, egy Jézus
helyére törő, az ő tanításával ellentétes üzenetet hirdető világvezetőnek a
fiktív történetét. „Az emberiség tömegét uraló történelmi erők még csak ezután
fognak összecsapni és összekeveredni, még azelőtt, hogy megjelenne e saját magát
széjjeltépő vadállat új feje – az Antikrisztus világot egyesítő hatalma; azé az
Antikrisztusé, aki »dörgő és félelmetes szavakat fog hallatni«, s aki a teljes
törvénytelenség titkát végső megjelenésekor a jó és az igazság csillogó leplébe
fogja burkolni, hogy – az Írás szavai szerint – ha lehet, még a kiválasztottakat
is hitük végső elhagyására csábítsa” – írja könyve előszavában Szolovjov, aki
célját így határozza meg: „E kis könyv megírásakor legfőbb szándékom az volt,
hogy idejekorán felhívjam a figyelmet arra a csábító maszkra, mely mögött a
feneketlen gonoszság rejtőzik.”
Ebből a könyvből idézett nagyböjti üzenetében Biffi kardinális, aki
Szolovjovot „elfeledett prófétaként” méltatta, aki megjövendölte a 20. századi
nagy tragédiákat. Az orosz misztikus író, aki Dosztojevszkijnek is közeli
barátja volt, A „Három beszélgetésben” úgy mutatja be az Antikrisztust, mint a
pacifizmus, a környezetvédelem és az ökumené fő szószólóját: aki ökumenikus
tanácsot hív össze, keresi a kiegyezés lehetőségét a különböző keresztény
felekezetek között úgy, hogy mindegyiknek tesz valamennyi engedményt. Tömegek
fogják követni, kivéve katolikusok, ortodoxok és protestánsok egy kis
csoportját, akik majd azt mondják neki: „Te mindent megadsz nekünk, kivéve azt,
ami igazán érdekel minket: Jézus Krisztust.”
Ez a leírás – tette hozzá Biffi a Vatikáni Rádió összefoglalója alapján –
figyelmeztetésértékű a számunkra: ma valóban fennáll annak a veszélye, hogy
olyan kereszténység alakuljon ki, amelyben Jézus, a kereszt és a feltámadás csak
másodlagos lesz.
„Biztos, hogy ha megelégednénk azzal, hogy a kereszténységről mint közös
értékekről beszéljünk, jobban elfogadnának bennünket a tévéműsorokban vagy a
polgári társaságokban. De ez azt is jelentené, hogy lemondunk Jézusról, a
feltámadás felkavaró tényéről. Nagyjából így foglalható össze Szolovjev
figyelmeztetése a mai kor keresztényei számára” – tette hozzá az olasz
kardinális.
„Isten Fiát – folytatta – nem lehet olyan projektek sorozataként értelmezni,
mely élvezi a ma uralkodó világi gondolkodásmód jóváhagyását. Ugyanakkor ez nem
jelenti az értékek elvetését sem, ezeket az értékeket viszont figyelmes
vizsgálatnak kell alávetni. Vannak abszolút értékek – hangsúlyozta Biffi – mint
a jóság, az igazság és a valóság vagy a szépség. Aki ezeket befogadja és
szereti, az Krisztust is szereti, még ha erről nincs is tudomása, mert Krisztus
maga az igazi Valóság, a Szépség és az Igazságosság. Aztán vannak a relatív
értékek, mint a szolidaritás, a békeszeretet, a természet tisztelete. De ha
ezeket abszolutizáljuk, elszakítva vagy egyenesen szembeállítva az üdvösség
tényének kijelentésével, akkor ezek az értékek a bálványimádásra fogják
sarkallni az embereket, és akadályt képeznek az üdvösség útján.