hetilap

Hetek hetilap vásárlás
A törvénytelenség diktatúrája felé
Megjegyzések a mai liberalizmusról

2017. 06. 22.
A liberalizmus az ember személyes szabadságszférájának és politikai részvételi jogának garantálására irányuló politikai doktrínaként indult, ám mára a társadalom teljes, így az erkölcsi és kulturális vetületének átformálására is igényt tartó, egyetemességre törő, agresszív ideológia lett belőle. A szabadság vonzó jelszava alatt a politikai abszolutizmus elleni fellépéstől az egyéni önrendelkezés abszolútumáig jutott el, alárendelve annak mindent: Istent, hazát, családot, sőt ma már a biológiai adottságokat is. Az anarchizmustól szinte már csak az választja el, hogy azért egyfajta – bár hangsúlyozottan „értéksemleges” – társadalmi rendre igényt tart, hogy ki-ki háborítatlanul kiélhesse vágyait az egyéni önmegvalósítás legnagyobb dicsőségére.

A klasszikus liberalizmus olyan ikonikus személyiségei, mint például a liberalizmus „atyjának” tartott John Locke (1632–1704), sőt Montesquieu (1689–1755), James Madison (1751–1836), Alexis de Tocqueville (1805–1859) is – akiket a liberalizmus elfajzása miatt ma már inkább konzervatívokként (egyeseket republikánusokként) illik számon tartani – a nézeteik ismeretében kérlelhetetlen ellenzéke lennének mindannak, amit ma liberalizmusnak neveznek. Ők ugyanis még bibliai világnézettel rendelkeztek és erkölcsileg eleve konzervatívok voltak. A szabadságot, törvény előtti egyenlőséget az ember istenképűségéből vezették le, amiből nemcsak az következik, hogy az emberek szabadnak és egyenlőnek lettek teremtve, hanem az is, hogy ezt a státuszt az Isten szabta igazságosság, az emberi magatartásnak kereteket szabó általános, objektív erkölcsi normák érvényesülése szavatolja, ezek keretein belül tud tartósan, torzulásmentesen fennmaradni, már csak az emberi természet eredendő bűnből származó romlottsága miatt is. A szabadság tehát nem abszolút, nem önmagában érték, hanem csak az igazságossággal, etikai dimenzióval összefüggésben. Ezekből fakadó kötelezettségekkel, megkerülhetetlen erkölcsi felelősséggel jár.  (Lásd e témában Pátkai Mihály: Istentelen szabadság című írását a Hetek 2017. április 13-ai számában.)

A törvény eredete

Locke és eszmetársai – számos nem keresztény ókori bölcselővel (így Platónnal, Arisztotelésszel, Ciceróval) összhangban – a törvényeket nem puszta emberi belátáson alapuló alkotásnak tartották, hanem az emberektől függetlenül létező, fölöttünk álló örök rendből eredeztették, mely rend az igazságosság tükröződése. A törvény forrásának a teremtő Istent tartották, akinek normái az isteni kinyilatkoztatásból és a természeti törvényekből is megismerhetők. A klasszikus görög és római kultúra egyenesen „istenekkel” személyesítette meg és az „igazságosság istennőjétől” (Dikétől, illetve Iustitiától) eredeztette a jogot. Összhang volt tehát az igazságosság és a jog elválaszthatatlanságában és abban, hogy az ember alkotta jog fölött létezik egy objektív, magasabb rendű jog, aminek az előbbi mércéjéül kell szolgálnia. Úgy tartották, hogy a jó törvényeket nem kitalálni, hanem megtalálni kell.

Tovább olvasná? Hetilap tartalmainkat előfizetést követően belépéssel eléri.

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | info@nmhh.hu | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!