A 19. század végétől a második világháború végéig olyan szinten elterjedt a tuberkulózis, vagy más nevén a gümőkór Magyarországon, hogy a népbetegséget Morbus hungaricus-nak, azaz magyar kórnak is nevezték. A halálos járvány pusztítása zömében a szegénység, a demográfiai mozgások és a háborúskodás is kedvezett. Az alattomosan lappangó kór rengeteg embert megfertőzött, a századfordulón a halálesetek negyedéért ez a betegség volt a felelős. 

A tuberkulózis egy olyan fertőző betegség, amelyet egy baktérium okoz. Legtöbbször a tüdőt támadja meg, de okozhat agyhártyagyulladást is. A fertőzés következtében létrejövő gümők megakadályozzák a normális tüdőfunkciót és káros anyagokkal árasztják el a szervezetet.

Aztán a világháború alatt meghozták az első tuberkulózis elleni törvényeket, elindult a tüdőgondozói hálózat kiépítése. A háború után aztán megkezdődött a BCG védőoltás tömeges alkalmazása is, 1953-tól közelező lett az újszülöttek oltása. Megemelték a kórházi ágyak számát, egyre több röntgenállomást létesítettek a tüdőszűrések miatt, ingyenessé tették a gyógyszerellátás egy részét is. Plusz juttatásokat kaptak az érintett egészségügyi intézményekben dolgozók. Az intézkedéseknek köszönhetően a halálozás az egytizedére csökkent pár év alatt. Az 1980-as évekre a tuberkulózis Magyarországon elvesztette népbetegség-jellegét. 

Tulajdonképpen ez a 20. század egyik legnagyobb hazai orvostörténeti sikere, a tbc előfordulása Magyarországon az egyik legalacsonyabb. A fertőző betegség világszerte még mindig 1,4 millió emberéletet követel évente, hazánkban 2020-ban azonban 400-nál is kevesebb ilyen megbetegedést diagnosztizáltak. 

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma a világnap alkalmából közzétett közleményében úgy fogalmaz, a jelenlegi helyzetben is hasonló lépésekkel tudjuk megfékezni a járványt: szakmai együttműködéssel és lakossági összefogással. "Az oltások jótékony hatásai ezúttal is beérnek, ami a járvány megfékezésének egyik fontos kulcsa" - írják.