Gábor elmondása szerint mindig is érdeklődött a földrajz iránt, már kisiskolásként bújta a térképeket. A szocializmus érájában persze nem saját vállalkozással indult a pályafutása: 15 évet töltött el állami szférában tervezőmérnökként.
„Egy idő után fojtogatóvá vált a légkör, nagyon szerettem volna szabad lenni, már nehezen tűrtem az ottani kötöttségeket. Úgyhogy a nulláról elkezdtem felépíteni egy vállalkozást”
– meséli a kezdeteket.
Budapest profilú képeslapokat árult eleinte, szép forgalommal. A nagy cégek azonban szintén felfigyeltek erre az ágazatra, óriási összegeket pumpáltak a képeslap-bizniszbe, Gábor pedig kiszorult a piacról, úgyhogy kénytelen volt arculatot váltani. Ekkor jöttek képbe a térképek.
„Nem bántam meg utólag sem, hogy átpártoltunk a térképekhez, hiszen kiváló szellemi tartalmú termékek. Rövid idő elteltével megerősödött a cégünk, én pedig élveztem, hogy szabad vagyok, és egy új ösvényen járok.”
Valóban új ösvényen: Gábor elmondása alapján térképes vállalkozása úttörő volt a ’90-es évek elején.
A piaci rést kihasználva néhány hónapon belül sikerült az óriás térképgyártó cégek és az újonnan alakult könyvescégek közé beékelődnie beszállítóként.
„Ez a fajta formáció sok évig jól működött, egy idő után viszont kedvet kaptam ahhoz, hogy saját kiadványt is forgalmazzak, hiszen volt már erre tőkém. Felbéreltem a legjobb térképészeket a kivitelezéshez, vettem licenc-jogokat is. A konfliktusok akkor kezdődtek, amikor a meglévő vevőimnek a saját termékeimet kezdtem el forgalmazni – na ez már ütötte a térképkiadók érdekeit. Kaptam tőlük egy nagy ultimátumot, gyakorlatilag megzsaroltak, hogy kiszorítsanak a piacról.”
1998-at írunk ekkor. Gábornak döntenie kellett: vagy kukába dobja saját kiadványait, és meghunyászkodva visszasomfordál a korábbi felálláshoz – miszerint kizárólag mások termékeit közvetíti beszállítóként –, vagy merészen kilép, ragaszkodva a saját termékekhez, és elveszti vevőkörének kétharmadát.
„A helyzet az, hogy én nem vagyok zsarolható” – nevet fel Gábor.
„Dehogy adom a saját kiadványaimat, olyan ez, mintha a gyerekemet vennék el tőlem! A zsarolással csak azt érték el, hogy még jobban bele akartam szállni a bizniszbe.”
A fellelkesedés ellenére a kihívások itt még nem értek véget: a kétharmados forgalomvesztés mellett egy átfogó APEH-ellenőrzés is bekopogtatott az ajtón. Nem találtak fogást a cégen. Gábor kihangsúlyozta, ez volt az első komoly, többtényezős válság, amivel közel egy évtized sikeres működés után szembe kellett nézniük.
És hogy voltak-e további válságok a cég történetében? „Voltak. De mindegyikből jól jöttünk ki hosszútávon” – vallja a cégvezető.
2007-ben ugyan a korábbi évekhez hasonlóan dübörgött a biznisz, Gábornak volt egy rossz előérzete: valami nagy baj van kirobbanófélben. Eljött 2008, a globális gazdasági válság Magyarországra is begyűrűzött. „Az összes alkalmazottunkat el kellett bocsátanom ekkor – rajtam és a feleségemen kívül még hárman dolgoztak nálunk. Majdnem sírtam. Volt, aki már kilenc éve alkalmazottunk volt, szinte baráti kapcsolat alakult ki köztünk. Ezt a döntést azonban muszáj volt meghoznom, mert ha nem teszem meg, bedől a cégünk.”
Hozzátette, a konkurens cégek közül ő hozott meg először ilyen drasztikus lépéseket, a többiek pár évet vártak, emiatt nagyon sokan belebuktak a válságba. Nemcsak a létszámleépítéssel igyekeztek csökkenteni a kiadásaikat: gyakorlatilag a létszükségleten kívül minden egyéb plusz dologtól megváltak, amitől csak lehetett, autóból is csak egyet tartottak meg.
„A feleségemet a konyhapult és a gyerekek mellől kellett visszahívnom dolgozni, egyszerűen nem volt más választásunk akkor”
– idézi fel Gábor ezt az időszakot.
Másfél év nadrágszorítás után azonban szépen lassan elindult egy újabb fejlődés, amit már számokban is megéreztek. 2012-2013-ra a fejlődés üteme felgyorsult, és tartott egészen 2019 végéig. Népszerűségüket vevői körben jól tükrözik az Árukeresőn adott visszajelzések: 10-ből 9,8-as értékeléssel. A tulajdonos-házaspár elmondása szerint a „Legcukibb hely, ahol valaha voltam” Google-visszajelzésre a legbüszkébb.
Dübörgő cég ide vagy oda, Gáboréknak komoly fejtörést okozott a generációváltás kérdése. Adottnak tűnt a szituáció, hogy a kereskedelem-marketing irányvonalon mozgó fia és lánya vehetné át a céget, a fiatalok azonban más platformon akarták kipróbálni magukat. „Természetesen tiszteletben tartottam a döntésüket” – meséli az édesapa. De akkor kié legyen a vállalkozás, kit tanítsanak be? Több, hosszabb ideje nekik dolgozó alkalmazott ekkoriban távozott a cégtől, más szakmában akarták kipróbálni magukat, így az összes szóba került jelölt kiesett. A gordiuszi csomót végül a COVID-járvány oldotta meg: jött a kényszerpihenő. A leállás azonban kétségtelenül jót tett a házaspárnak.
Mivel nem ez volt az első cégválság, a mostanit már higgadtan és nyugalommal tudták kezelni. Felismerték, hogy túlpörgették a bizniszt az elmúlt években, és nem akarják, hogy rámenjen az egészségük. Felmerült a cégeladás gondolata is – hiszen ha minden felhalmozott készletet és ingatlant eladnának, életük végéig vígan megélnének belőle.
„A vírusidőszak elején kitettem az ELADÓ táblát az üzletre. Futótűzként terjedt a híre, és hívtak fel emberek, emellett személyesen is megkerestek: szinte könyörögtek, hogy ne hagyjam abba. Úgymond közkívánatra döntöttem úgy, hogy megtartom a boltot.”
A mostani válságot se úgy kezelték, mint a konkurencia: míg mások minden lehetséges kiadást visszafojtottak, ők ráerősítettek a marketingre. „A korábbi évek tapasztalataiból tudtuk azt, hogyha bizonyos termékeket jól pozícionálunk, úgy meg tudjuk előzni a konkurenciát, hogy az csak néz. Ezt tettük most is.”
A jelenlegi helyzetben a siker titka a profilváltás volt: a hangsúly átkerült az üzlethelyiségről a webshopra, a terkep-center.hu -ra, a korábbi kiegészítő termékek pedig a korábbi főtermékek – azaz a klasszikus térképek – helyére kerültek. Az új irányvonalat meglepően jól fogadta a vevőközönség: kaparós térképekből jelenleg piacvezető a budai térképbolt: egy kis kompenzáció azoknak, akik idén nem tudtak utazni – jegyzi meg az üzletvezető.
„Ha már utazni idén csak csökkentett üzemmódban lehetett, legalább az emberek a szobájuk falára kitehetik a világtérképet, és lekaparhatják azokat az országokat, ahol már jártak. Egy kis nosztalgia”
– fűzi hozzá a tulajdonos. A kaparós térképek mellett ugyancsak közkedveltnek számítanak a vászonképek, világító földgömbök, készségfejlesztő játékok és a háromdimenziós fotótapéták is.
És hogy ne csak a vevők, hanem a tulajdonosok is jól járjanak, jelenleg csökkentett idősávban, napi 4 órában nyitnak csak ki a korábbi 8 helyett budai üzletükben.
„Eltelt fél év. Lelassultunk. Lényegesen kevesebb most a stressz az életemben, határozottan nyertem ezzel az időszakkal. Egyelőre 1 évet látok előre, addig mindenképpen üzemeltetjük a céget, érzek még erőt magamban. Aztán hogy sikerül-e átadni valakinek a vállalkozást, és hogy kinek - ez már a jövő zenéje lesz” – zárta a beszélgetést Gábor. (x)
