Darko Mladic sajtótájékoztatóján azt állította: a család álláspontja szerint apja halálát gondatlan orvosi kezelés okozta, és szándékosan túl erős gyógyszereket adtak neki, amelyek végül a halálához vezettek. Mint fogalmazott, apja megfelelő gondozásban részesült a hágai fogva tartása alatt, de különbséget kell tenni a gondozás és az orvosi kezelés között. Hozzátette: hiába részesül valaki a lehető legjobb ellátásban és étkezésben, ha nem megfelelően kezelik, nem lehet megmenteni.

Fogjunk össze és védjük meg közösen az értékeinket! Hit, család, nemzet - a Hetek ezért dolgozik. Állj mellénk te is: hetek.hu/tamogatas

A család állításait egyelőre független vizsgálat nem támasztotta alá.

Ratko Mladic halálának körülményeit vizsgálják. Holttestét csütörtökön a szerb kormány repülőgépével szállították Hágából Belgrádba, majd a Katonai Orvosi Akadémiára (VMA) vitték. A család kérésére a temetés előtt boncolást végeznek.

A volt katonai vezető a börtönben több agyvérzésen esett át, emellett súlyos szív- és érrendszeri betegségekkel, magas vérnyomással, neurológiai károsodásokkal és vesebántalmakkal is küzdött. Többször kezelték kórházban, és több orvosi, illetve terápiás beavatkozáson – köztük szív- és lábműtéten – is átesett. 2024 óta a hágai börtönkórházban ápolták.

Darko Mladic pénteken a temetés részleteit is ismertette. Apját hétfőn, szeptember 7-én a belgrádi Topcider temetőben, 1994-ben elhunyt lánya, Ana mellett helyezik végső nyugalomra.

Ratko Mladic, a boszniai szerb hadsereg egykori parancsnoka augusztus 27-én, 84 éves korában halt meg Hágában. A tábornokot az 1992 és 1995 közötti boszniai háborúban a boszniai szerb hadsereg vezérkari főnökeként elkövetett bűncselekményei miatt ítélte életfogytig tartó szabadságvesztésre 2017 novemberében a volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűnöket vizsgáló hágai Nemzetközi Törvényszék. Fellebbezés után az ítéletet 2021-ben helybenhagyták, és az jogerőre emelkedett. Mladicot előtte csaknem 16 évi szerbiai bujkálás után, 2011 májusában, alig egy hónappal azután, hogy Oszama Bin Ladent utolérte végzete fogták el a szerb hatóságok, majd adták ki a hágai törvényszéknek.

Ellentmondásos ugyanakkor, hogy míg a balkáni háború valamennyi szerb vezetőjét elfogták és elítélték Hágában, a horvát, albán és bosnyák katonai-polgári vezetők teljesen, vagy csupán enyhe büntetésekkel megúszták a felelősségre vonást. 

Szintén nem vontak felelősségre senkit a NATO politikai vagy katonai vezetői közül az 1999-es jugoszláviai (szerbiai) bombázások során meghalt mintegy 2000 civil tragédiája miatt sem. Bár a volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűnöket vizsgáló hágai törvényszék (ICTY) akkori főügyésze, Carla Del Ponte felállított egy bizottságot a NATO-hadműveletek felülvizsgálatára, a bizottság 2000 júniusában kiadott hivatalos jelentése végül azt javasolta, hogy ne indítsanak büntetőeljárást a NATO vezetői ellen. Érvelésük szerint a civil áldozatokat követelő csapások (például a belgrádi kínai nagykövetség vagy a surdulicai lakóövezet hibás bombázása) sajnálatos katonai tévedések és „járulékos veszteségek” voltak, de nem találtak bizonyítékot arra, hogy a NATO szándékosan vagy vakmerően civileket vett volna célba. 

Carla Del Ponte később a memoárjában elismerte, hogy a vizsgálat elmaradásában komoly szerepet játszott a NATO-tagállamok részéről érkező politikai nyomás is. Bár az eljárásokat lezárták, olyan neves szervezetek, mint az Amnesty International és a Human Rights Watch éles kritikával illették a döntést. Kijelentették, hogy a NATO több esetben megsértette a nemzetközi humanitárius jogot és a részarányosság elvét. Különösen kritizálták a Szerbiai Rádió és Televízió (RTS) belgrádi székházának bombázását, ahol 16 civil alkalmazott halt meg. 

Tény, hogy Ratko Mladics kezéhez is vér tapadt, „a srebrenicai mészáros”, ahogy nevezték, a boszniai háború során 8 ezer bosnyák civilt végeztetett ki. Mladics több mint 15 éve bujkált az igazságszolgáltatás elől, üldözői közül többen merénylet áldozatává váltak.