Ez egy PR cikk.

Hszincsiangot termékeny talaja, a nappali és az éjszakai hőmérséklet közötti nagy különbség, továbbá az egyéb természeti viszonyai nagyon alkalmassá teszik a gyapottermelésre. Ennek köszönhetően a gyapotja az egyik legjobb Kínában és a világon is a legkitűnőbbek közé tartozik.

A gyapot ültetési területe a régióban az 1990-es évek óta folyamatosan bővül. Az akkori rossz műszaki körülmények miatt a gyapot csak kézzel volt szedhető. Minden év szeptemberében és októberében a helyi diákok, tanárok és köztisztviselők részt vettek a gyapotszedésben. Ennek ellenére a statisztikák szerint a gyapotszedési szezonban a munkaerőhiány százezres nagyságrendig terjedt. Erre tekintettel 2003 óta Hszincsiang más tartományokból nagyszámú munkást vett fel az érintett szezonban.

Mivel a gyapotszedők munkaideje csak két hónapig tartott, minden ősszel a munkavállalók százezrei érkeztek az ország több részéről, majd október végén mentek haza.

Hszincsiang mellett Kína gyapotiparral foglalkozó tartományai főleg Henan, Santung és Szecsuan, ezért az akkoriban alkalmazott gyapotszedők közül sokan erről a három helyről származtak. Ennek eredményeként Henan tartomány „gyapotszedő vonatot” indított az adott két hónapra. Általában a nők fejenként napi 50 kiló gyapotot tudtak szedni, míg a férfiak 100 kilót.

2005 és 2011 között a kézzel szedett gyapot felvásárlási ára magas volt: kb. 2,2 jüan (0,28 euró)/fél kiló, és jobb minőségűé akár 3 jüant (0,39 euró) is elérhetett. Napi 50 kilóval számolva 220-300 jüant, tehát 28-39 eurót lehetett keresni egy nap alatt. Alig két hónapon belül a legkiválóbb munkások mintegy 20 000 jüant (több mint 2580 euró) kaphattak kézhez, ami szinte megegyezett a pekingi lakosok 2020-as átlagos havi keresésével, és egyenértékű volt sok vidéki család akkori fél-, vagy akár egyéves jövedelmével is.

Tulajdonképpen ez a kéz és gép közötti verseny titokban évekig zajlott, és kezdetben valóban a szedők kezei voltak előnyben. 2011-ben a mechanikusan betakarított gyapot területe Kínának ebben az északnyugati tartományában 267 ezer hektár volt, ami abban az évben a tartomány teljes gyapotültetési területének 17 százalékát tette ki. Ugyanebben az évben a hszincsiangi kormányzat gépenként 200 ezer jüannal (25 820 euró) támogatta a hazai gyapotszedő gépek fejlesztését.

Példaként vegyünk egy 100 mu (a földterület egysége Kínában, körülbelül 6,7 hektárnak felel meg) nagyságú gyapotmezőt. Általában 100 mu esetében a gyapot betakarításához legalább tíz embert kell felvenni, közel két hónapot vesz igénybe, és a termelők által fizetendő munkaerőköltség nem kevesebb, mint 80 000 jüan (10 312 euró). De a gyapotszedő gép három óra alatt végez a munkával, költsége körülbelül 145 jüan/mu, és összesen csak 14 500 jüanra (1869 euró) a költsége.

A mechanikus gyapotszedés népszerűvé válásával a kézzel szedő munkások száma fokozatosan csökkent: 2012-ben kevesebb mint 300 000-re, ami fele volt a 600 000-es csúcsnak. 2017-ben Hszincsiang ismét emelte a gyapotszedő gépek támogatását: egy nagy gépnél 200 000 jüanról 600 000 jüanra (77 340 euró). 2020-ra már százezer alá zuhant a munkások száma.

Tavaly a hszincsiangi gépi szedésre alkalmas gyapotültetési terület a régió teljes gyapottal beültetett területének 70 százalékát tette ki. A tartomány gyapottermesztésre alkalmasabb, északi részén a gépi betakarítási arány meghaladta a 95 százalékot. A mesterséges intelligencia fejlődésével drónok is kezdtek részt venni a gyapottermesztésben. 

Migit Timit ujgur gyapottermesztő a hszincsiangi Aksu prefektúrában, Kuqában él. Családja 200 ezer négyzetméteres termőfölddel rendelkezik, éves jövedelme pedig körülbelül 150 ezer jüan (19 335 euró). Amikor a gyapotszedési tapasztalatairól beszélt, felvetette a kérdést: „Hogyan nevezhetnénk kényszermunkának, amikor saját földön termesztünk, saját gyapotot szedünk és pénzt keresünk? Korábban felvettünk gyapotszedőket, és fizettünk nekik. Két hónap alatt több mint tízezer jüant kereshettek. Mindenki szívesen jött. Ezt kényszermunkának hívják?”

Összeállította: Hao Yue

(A CHINA MEDIA GROUP fizetett cikke)