Az eseményen részt vett Kovács Zsolt, a Fidesz országgyűlési képviselője, Tóth-Szántai József, Miskolc Megyei Jogú Város polgármestere és Matiscsák Éva, Miskolc Megyei Jogú Város alpolgármestere is.
A megemlékezésre egy negyven fős csoport 12 kilométeres erdei gyalogtúra keretében ment fel Lillalfüredről Létrás-tetőre, mely során érintették azt az egyik víznyelő barlangot is, ahol közel száz zsidó munkaszolgálatost lőttek agyon a német SS katonák magyar nyilasok aktív közreműködésével.

A koszorúzással egybekötött megemlékezésen kb. 130 fő vett részt, ahol Tóth-Szántai József polgármester úr azt tartotta fontosnak elmondani, hogy a környék barlangjainál agyonlőtt 135 zsidó honfitársunk emléke ma is köztünk él, és nemcsak a kőbe vésett Dávid-csillagban, hanem városunk, Miskolc lelkiismeretében is.

Sokan próbálják elhallgattatni közös értékeinket, ne hagyjuk! Kérjük, támogassa a munkánkat: hetek.hu/tamogatas

"Nem elég csak emlékezni: méltóképpen akkor tisztelhetjük a holokauszt áldozatait, ha nem hagyjuk, hogy újra megtörténjen"

- hangsúlyozta.

Dr. Rózsa Péter, az Örmény Nemzetiségi elnök szavai: "Az örmények is átestek egy népirtáson, ezért megragadunk minden lehetőséget, hogy erről a genocídiumról is megemlékezzünk." Majd hozzátette, ez az emléktúra lehetőséget ad arra, hogy a huszadik század  örmény, ukrán, roma és zsidó népirtásait közösen idézzük fel.

Szilágyi Sándor, a Forrásvíz elnöke azt emelte ki, hogy az a szellemiség, melynek a brutalitása a második világháborúban a holokausztban csúcsosodott ki, s amelynek ezen a helyen 135 ártatlan ember esett áldozatául, ma újra felbukkant, elsősorban Nyugat-Európában, az oda 2015-óta beáramlott tízmilliós muszlim tömeg által. Beszédében utalt a héten Budapesten megrendezett antiszemitizmus elleni konferenciára is, amelyen egy belga parlamenti képviselő arra hívta fel a figyelmet, hogy Brüsszelben a muzulmánok már nemcsak a szombat, a sabbath eltörlését (értsük ezalatt a zsidóság eltörlését) hirdetik, hanem a vasárnap (azaz a kereszténység) eltörlését is!

Ledniczky Zsolt, a miskolci Hit Gyülekezete vezető presbitere pedig elsőként arról tett említést, hogy szomorú, mivel Miskolcon, ahol a századelőn, azaz a kilencszázas évek elején a város lakosságának húsz százaléka volt zsidó, nincs egy méltó emlékműve annak a több mint tízezer embernek, akiket innen hurcoltak el, és soha nem tértek vissza. Majd arról beszélt, hogy Miskolc 1944 őszén a szívén kapott egy olyan sebet, ami a mai napig nem gyógyult be, s a város addig, amíg nem rendezi ezt az adósságát, olyan, mint egy szívbeteg sportoló, aki tíz méter után összeesik.

 
Az ünnepi beszédeket követte a megemlékezés koszorúinak elhelyezése, majd a Himnusz közös eléneklésével zárult az esemény.

(fotók: Kiss Viktor)