Hetek Univerzum
„Nagyobb biztonságban érzem magam Budapesten, mint New Yorkban”
– állítja David B. Cornstein amerikai nagykövet

Fotó: Dósa Gyôzô

„Nagyobb biztonságban érzem magam Budapesten, mint New Yorkban”
– állítja David B. Cornstein amerikai nagykövet
Donald Trump felkérésére jött Budapestre, de a sajtóhírek alapján ismerõsei féltették, hogy zsidó üzletemberként egy „antiszemita országban” kell szolgálnia. David B. Cornstein azonban azt tapasztalta, hogy a nyugati média egy része hamis képet ad Magyarországról. Az amerikai nagykövettel 100 nappal az elnökválasztás elõtt beszélgettünk. (2020.07.31.)

Hosszú idő után tért vissza Magyarországra, és az első interjúját az ATV-nek adta. Széles körben idézték a mondatait, meglepte ez a nagy visszhang?

– Mindig meglep az, hogy kíváncsiak arra, amit mondok. Úgy vélem, hogy a reakciók nagyon kedvesek és érdemiek voltak, köszönöm ezt innen is a csatornának. 

Ebben az interjúban említette, hogy az amerikai–magyar kapcsolatok teljesen megváltoztak az előző kormányzat időszakához képest. Melyeket tekinti a legsikeresebb területeknek, és melyek azok, ahol még sok a tennivaló?

– Egy olyan dolgot tartok a legsikeresebbnek, ami szinte soha nem jelenik meg a médiában, pedig a jó kapcsolatoknak az egyik fontos jele. Időnként felhív egyik vagy másik miniszter itt Magyarországon, és elmondja, hogy valamilyen segítségre lenne szüksége egy adott ügyben Washingtonban, tudnék-e tenni valamit az érdekében? Ekkor felhívom Washingtonban a megfelelő személyt, és ha Magyarországnak és az Egyesült Államoknak egyaránt érdekében áll, akkor általában teljesítik a kérésemet. Ugyanez fordítva is megtörténik, amikor engem hív fel valamelyik amerikai kormánytisztviselő vagy miniszter azzal, hogy jól jönne egy kis segítség mondjuk az Európai Unióban, amelyben természetesen nem vagyunk tagok. Ez és ez a bizottság új elnököt választ, szerintük lenne megfelelő jelölt erre a posztra, tudna-e Magyarország segíteni abban, hogy az illetőt válasszák meg? Ilyenkor ismét telefonálok, és ha az érdekeink találkoznak, akkor a dolog működik. De erről soha senki nem tud, pedig pont a jó kapcsolatok jele az, hogy az ilyen hívások megtörténnek.

És milyen területeken lehetne javítani?

– Nos, három dolgot említhetnék, ahol jó lenne eredményeket elérni. Tudom, Magyarország elkötelezte magát amellett, hogy a GDP két százalékát katonai kiadásokra fordítja. Szerintünk ez helyes irány, ahogy a legtöbb NATO-ország is igyekszik ezt elérni. Ennek a célnak a megvalósításához szükség van NATO-kompatibilis katonai felszerelésekre. Mi úgy érezzük, hogy rendelkezünk ilyen célokra alkalmas eszközökkel, és folyamatosan beszélgetünk is ezekről, mióta itt szolgálok Budapesten. Meglepetésemre, még nem értünk el igazi eredményt, de remélem a nagyon közeli jövőben ez meg fog történni.

Megértem a magyarokat, akik Ukrajnában élnek, és szeretnék megvédeni az anyanyelvüket az iskolában.

A feladatlistámon ez van a legelső helyen. Egy másik téma, amiről sokat beszélünk, Ukrajna kérdése. Szeretnénk, ha a kétoldalú kapcsolatok visszatérnének arra a szintre, ahol lenniük kellene. Ukrajnának új elnöke van, és reméljük, hogy a folyamatok egy kicsit fel tudnak gyorsulni ebben az irányban. Megértem mindkét oldalt, a magyarokat is, akik most Ukrajnában élnek, és szeretnék megvédeni az anyanyelvüket az iskolában, és elvárják azt, hogy illendően bánjanak velük. Teljes mértékben megértem és ismerem is ezt az álláspontot. Másrészt viszont Magyarországnak – és az egész NATO-nak – érdekében állna az, ha Ukrajna valamilyen kapcsolatot tudna kialakítani a NATO-val. Ebben egységes szavazásra van szükség, és jelenleg Magyarország blokkolja ezt a döntést. Szeretnénk, ha a két fél valamilyen megegyezésre jutna, és mi mindkét fél érdekeit el tudjuk ebben fogadni.

És mi a harmadik terület?

– Megérkezésem óta talán a legnagyobb feladat az energiadiverzifikáció volt a számomra. Nem mondanám, hogy sikeresek voltunk ebben, bár értünk el némi eredményt. Magyarország megérti azt, hogy nem a legjobb helyzet, ha az energiaszükségletének 85 százalékát Oroszország biztosítja. Ezért nagyon örültem annak, hogy Horvátországban kezd megvalósulni az LNG (cseppfolyósított földgáz – a szerk.) projekt. Ez is eredmény, bár csupán tíz százalékot jelent a teljes energiaszükségletből. A leghatékonyabb és legnagyobb volumenű gázt adó ellátás Románián keresztül valósulhatna meg. Ennek a megvalósításával már hosszú ideje próbálkoznak a felek. Nem arról van szó, hogy Magyarország ne tett volna erőfeszítéseket, de ez egy komplex dolog, mivel több ország érintett és mindegyikkel megegyezésre kell jutni. Eredetileg az Exxon volt, utána egy osztrák cég, aztán ott van Románia, Magyarország… Két országnak sem könnyű megegyeznie egymással, hát még ha négynek. Bár tovább dolgozunk a dolgon, még nem jutottunk dűlőre. De remélem, még az életemben meg fog valósulni ez a projekt.

Nem említette az eredmények között, de önnek nyilvánvalóan nagy szerepe van abban, hogy kiváló kapcsolat alakult ki Donald Trump és Orbán Viktor között. Hogyan történt ez?

– Javasoltam, hogy találkozzanak egymással. Nem ellenezte ezt igazán senki sem, és meg is történt. Utána pedig tényleg nagyszerű barátság alakult ki közöttük. Ez a két erős vezető kölcsönösen tiszteli és kedveli egymást. Igazából ez a kapcsolat kettejükből fakad. Persze, ha nem lennének ilyen jóban egymással, akkor az én munkám is nehezebb lenne, nem sok mindent lehetne elérni. De nagyon örülök, hogy nem az a helyzet.

Fotó: Dósa Győző
Fotó: Dósa Győző

Tavaly személyesen meghívott egy világsztárt, Paul Ankát Budapestre a függetlenség napja alkalmából tartott fogadásra, aki nagy meglepetésre egy különleges dallal köszöntötte Magyarországot és a miniszterelnököt. Hogyan tudta erre rávenni?

– Nos, Paul nagyon kedveli Magyarországot, én pedig régóta ismerem őt. A híres My Way című dalát énekelte, amit ő szerzett úgy ötven évvel ezelőtt, és most egy feldolgozást készített belőle, amelyben több híres magyart is megemlített. Szép este volt. Sajnos idén nem tudtuk megismételni, talán majd jövőre.

Nehéz nagykövetnek lenni egy ilyen rendkívüli időben? Mi motiválja önt abban, hogy egy ilyen – New Yorkból nézve – távoli, kis országban szolgáljon? 

– Más nagykövetektől hallottam azt, hogy bármit is teszel az életedben – és én egy meglehetősen teljes életet éltem – ez az időszak lesz a legizgalmasabb szakasz a számodra. Ez valóban így van. Nincs igazán munkaköri leírás a nagyköveti posztra. Azt, hogy mi egy nagykövet munkája, csak egy másik nagykövet tudja valójában megérteni, más nem tudja, mit is kell tenni ebben a pozícióban. Igazi megtiszteltetés az Egyesült Államok elnökének hivatalát képviselni és 330 millió amerikai nevében beszélni. Nem nehéz ez a munka a számomra, igazából a legmegragadóbb feladat, amit valaha is csináltam. Remélem, közben sikerül elintéznem is egy-két dolgot. 

Az amerikai külügyminisztérium évről évre közzéteszi a vallásszabadságról szóló világjelentést. Ez beszámol az aggasztó jelekről, mind a vallási intolerancia, mind pedig az antiszemitizmus terén. A zsidó–keresztény értékek is világszerte támadás alatt állnak. Mit tehet az Egyesült Államok ezeknek a szabadságjogoknak a védelmére? És hogyan látja ön a helyzetet itt, Magyarországon?

– A vallás-, a szólás- és a sajtószabadság mind része a kultúránknak. Sok háborút vívtunk ezek védelmében, sok ember áldozta fel az életét ezekért az értékekért. Szerintem Amerikában nem romlott igazán a helyzet ezen a területen. Persze, más kérdés, hogy egyénileg valaki rasszista vagy antiszemita. De az ország és a nép számára általánosságban ezek a szabadságjogok nagyon fontosak. Amit pedig Magyarországon látok, az igazán nagyszerű. Nem tudom, milyen tapasztalata van itt egy feketének, de amerikai zsidó emberként véleményt tudok alkotni. Sok befolyásos rabbival és a zsidó közösség más tagjaival is beszéltem, és elmondhatom, hogy mindenekelőtt biztonságban érzik magukat. Én magam is nagyobb biztonságban érzem magam Budapesten, mint New Yorkban. Rendszeresen történnek erőszakos cselekmények zsidók ellen New Yorkban. Nem olyan rég történt a rettenetes támadás a pittsburghi zsinagóga ellen és más incidensek is gyakoriak.

Amerikában általános vélemény az, hogy ez egy antiszemita ország , pedig senki nem áll ki határozottabban Izrael mellett, mint Magyarország.

Az nagyon zavar, hogy ahányszor csak hazamegyek Amerikába, mindig van valaki, aki azt mondja „mennyire sajnállak, hogy ott kell élned Magyarországon, ahol olyan antiszemitizmus van”. Elmondom nekik, hogy Magyarországon nincs antiszemitizmus a kormányzat részéről. Nagyszerűen bánik a kormány az itt élő zsidó emberekkel. Persze, most sem az utca emberéről beszélek, nem tudom, kinek mi van a szívében és az elméjében a zsidókkal kapcsolatban. Ez világszerte probléma, de ami a kormányt illeti, ők biztosítják azt, hogy az emberek elégedetten és biztonságban élhessenek. A zsidók jól érzik itt magukat. Az viszont gond, hogy a kormány nem számol be erről kellőképpen. Hadd mondjak erre egy példát: tavaly itt rendezték meg a Maccabi Játékokat, nem is tudom, hány ezren jöttek el Budapestre, sokan családostul…

Ez a zsidó olimpia…

– Igen. És nem történt egyetlen incidens sem, egyáltalán semmi. Mégis olyan érzésem volt, mintha el akarták volna titkolni ezt a sikert, nehogy valaki megtudja, milyen jó munkát végzett a kormányzat. De ha megjelenik egy cikk a The New York Timesban vagy valamelyik más csodálatos kiadványban, akkor abban csak arról olvashatunk, hogy milyen rossz a helyzet Magyarországon, és mekkora antiszemitizmus dúl itt. Senki nem utasítja ezt vissza. Mindig el szoktam mondani, hogy nem is tudom, melyik ország végez rosszabb PR-munkát: Izrael vagy Magyarország? Ezen dolgozni kellene, mert Amerikában Magyarországról az általános vélemény az, hogy ez egy antiszemita ország. Pedig senki nem áll ki határozottabban Izrael mellett, mint Magyarország, ahogy azt a minap Netanjahu miniszterelnök is elismerte. De nehogy megtudja ezt valaki is Amerikában…

Fotó: Dósa Győző
Fotó: Dósa Győző

Ma nagy vita zajlik Amerikában is a rasszizmusról, tüntetések és zavargások történnek. Sokan azt állítják, hogy rendszerszintű rasszizmus van az országban. Hogyan látja ezt ön?

– Lépjünk vissza 244 évet az időben. Magyarország számára persze ez csak egy pillanat, olyan hosszú és nagyszerű történelmük van, amihez képest mi csak gyermekcipőben járunk. De ha visszatekintünk, akkor rabszolgasággal kezdtük, ez ellen vívtuk meg a polgárháborút. Nagy előrelépés volt, amikor ezt felszámolták. Megmaradt azonban a szegregáció, ami valljuk be, szintén nem egy szép történet volt. De végül ettől is megszabadultunk, és eljutottunk a „különböző, de egyenlő” elvig. Ez már jobb, de még nem vagyunk ott, ahol lennünk kellene. Az egész világ látta azt, ami George Floyddal történt. Akit ez nem indított meg, azzal valami baj van. Úgy vélem, ez végül felébresztette az amerikai embereket. Láthatjuk, hogy tagállami és szövetségi törvényeket fogadnak el annak érdekében, hogy kiiktassák a rasszizmus törvényesített formáit. Cégek fognak össze, hogy segítsenek a fekete embereken. Tehát elindult végre egy mozgalom, javul is a helyzet, de addig nem lesz teljes változás, amíg személyes szinten nem történik fordulat, amíg nem érzi minden amerikai úgy, hogy ez nincs rendjén. Egyetlen gyermek sem születik rasszistának vagy antiszemitának, tanítani kell őket, hogy helyes pályán maradjanak. Ez hosszú folyamat, de bízom benne, hogy egy nap a rasszizmus eltűnik minden ember elméjéből és szívéből. Jobb lett volna, ha korábban kezdődik, de haladunk előre. 

Alig 100 nap van hátra az elnökválasztásig. Hogyan javíthatná az újraválasztási esélyeit Donald Trump?

– Engem kellett volna felkérnie kampánymenedzserének, ez volt az első hiba… 

Rendben, de a viccet félretéve, tényleg nehezebbnek látszik a helyzet, mint mondjuk egy évvel ezelőtt.

– Egy tökéletes vihar állt össze: a vírus, a gazdasági visszaesés és a faji feszültségek, ezek most együttesen jelentkeznek. Ha engem kérdez, nyilván ezekre kell választ adnia az elnöknek: vissza kell szorítania a járványt, talpra kell állítania a gazdaságot és meg kell szüntetnie a faji feszültségeket. Ha ezek legalább egy nappal a választás előtt megtörténnek, akkor azt gondolom, hogy egész jók az esélyei az újraválasztásra. De épp elém került egy olyan Rassmussen-felmérés, ami csak két százalék különbséget mutatott a jelöltek között. Érdekes felállást láthatunk most: az előző kormányzat alelnöke küzd a hivatalban lévő elnökkel. Ezért talán az emberek szemében fontos szempont lehet az is, hogy melyik kormányzat idején érezték jobban magukat: az Obama-érában vagy az elmúlt években? De a lényeg azért az előbb említett kérdéskör: lesz-e oltás és hatékony gyógymód, hány ember lesz munka nélkül, hogyan áll a gazdaság, és lecsillapodnak-e a faji feszültségek?

Utalt az előbb az izraeli–magyar kapcsolatokra. Január végén jelentették be Trump elnök közel-keleti békevízióját, amelyet sokan bíráltak. A magyar külügyminiszter a minap Jeruzsálemben mégis azt mondta, hogy esélyt kellene adni a tervnek. Viszonylag új hang ez a magyar diplomáciában, mint ahogyan az is, hogy Magyarország rendszeresen kiáll Izrael mellett a nemzetközi fórumokon. Ebben is van önnek szerepe, jól gondoljuk?

– Jó egy évvel ezelőtt Izraelbe utaztunk Szíjjártó Péterrel a kereskedelmi iroda megnyitására. Magyarország volt az első európai ország, amely diplomáciai irodát nyitott Jeruzsálemben. Épp néhány nappal ezelőtt beszéltem erről Jared Kushnerrel, hogy az elnök és az adminisztráció tagjai, valamint a nagykövetek milyen nagyra értékelik azt, hogy Magyarország kiáll az Egyesült Államok mellett az ENSZ-ben, amikor a legtöbb európai állam nem ezt teszi, és kiáll Izrael mellett az Európai Unióban is, ahol rendszeres bírálat éri őket. Sok izraeli vezetőtől – beleértve a miniszterelnököt – is azt hallottam, hogy az Egyesült Államok mellett Magyarország Izrael legjobb szövetségese. Úgy vélem, ez hasznos mindhárom ország számára és a három vezető is nagyon jól megérti egymást. Bárcsak mindenki így reagálna, akkor sokkal jobb és biztonságosabb hely lenne az egész világ. 

Fotó: Dósa Győző
Fotó: Dósa Győző

Aggódik egyébként a sajtószabadságért Magyarországon? Épp tegnap menesztették például az Index főszerkesztőjét… (Az interjú július 23-án készült, még a csoportos felmondások előtt – a szerk.)

– Általánosságban véve nem vagyok elégedett az újságírás állapotával. Emlékszem, hogy gyermekkoromban, ha híreket hallgattunk a rádióban vagy a tévében, akkor azok igazán tisztességesen számoltak be az eseményekről. Az újságokban megjelent minden oldal álláspontja, bemutatták az érveket és az ellenérveket egyaránt. Ha pedig véleményről volt szó, akkor az külön oldalon jelent meg. Ma elég a főcímeket elolvasnom, és már tudom, hogy kinek az újságjáról van szó. Minden annyira polarizált lett, hogy az ember vagy az egyik oldalra kerül vagy a másikra. Szerintem ez rettenetes. Amerikában a sajtó összességében valóban inkább liberális, mint konzervatív. Magyarországon talán inkább konzervatívabb, mint liberális. Én magam azt támogatom, hogy minden álláspont jelenjen meg.

Ez sokkal jobb a választóknak, sokkal jobb az embereknek. Hadd döntsék el ők maguk. A kormányzatnak sincs szüksége elfogult cikkekre. Hiszen bíznak abban, hogy jól teszik a dolgukat, amire megválasztották őket, a sajtó pedig beszámol erről. Nem kell egyetérteni ezzel vagy azzal, de ma minden teljesen egyoldalú lett. Amerikában egyoldalú az egyik irányban, itt egyoldalú a másik irányban. Szerintem egyik sem jó, de ez van.

Egy interjúban azt mondta, hogy Magyarország a „legjobban őrzött titok”. Mit értett ez alatt? Rejtegetünk valamit? Vagy a világ nem vesz észre bennünket?

– Nem, természetesen nem titkolnak semmit. Elismerésnek szántam ezt a megjegyzést. Feleségemmel együtt nagyon kedveljük ezt a mesés országot. Olyan ország, amelynek tökéletes a kormánya? Nem, de megsúgom, az Egyesült Államok sem ilyen. De vannak sokkal rosszabb helyek is. Viszont úgy vélem, nem reklámozzák eléggé azt, ami itt történik. Én azt tanácsolnám mindenkinek, aki Európába jön – akár először, akár visszatérőként, mint ahogyan sok amerikai többször is eljön Európába –, hogy először Budapestre jöjjön, és utána utazzon el Londonba, Párizsba vagy Rómába. Ez a város egy mesés hely. De a világ nem ismeri ezt eléggé, ahogy nem ismeri az itteni gazdaságot vagy turizmust sem. Ebben sok javítanivaló van még, mert önöknek olyan nagyszerű történetük van, amit el kell mondani másoknak is. Amilyen történetet ma mondanak Magyarországról, az szerintem egy hamis történet. 

Ön milyen történetet mondana Magyarországról?

– Először is azt, hogy nagyszerű emberek élnek itt. Kedves, szívélyes, barátságos és boldog emberek. Vendégszerető emberek. Az ország olyan természeti szépségekkel van megáldva, amibe én magam soha nem tudok beleunni. A vidéki táj és vidéki városok is nagyszerűek. Emellett én sem fogytam le itt Magyarországon, mert nagyon jók az ételek, és kiválóak a borok. Idén sajnos a vírus miatt nem tehetem, de tavaly nyáron minden hétvégénket valahol máshol töltöttük. És ha összehasonlítom más országokkal, akkor itt harmadába kerülnek a költségek. Tehát akár turistaként, akár üzletemberként jön valaki, nagyon kedvező feltételeket talál itt. Csak erről valahogy nem tudnak még máshol, erre gondoltam a megjegyzésemmel, amikor azt mondtam, hogy Magyarország a legjobban őrzött titok Európában. Szerintem ezt a titkot nyugodtan elárulhatják másoknak is. 

Vissza a Hetek univerzumba
Aktuális hetilap
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | info@nmhh.hu | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!