hetilap

Mit jelent az, hogy Önöknél a baba a főnök?

– Megpróbáltunk felépíteni egy olyan rendszert, ahol ténylegesen minden a köré van építve, hogy annak az adott esetben nyolcszáz grammos bébinek és a családjának jobb legyen. Ennek több bástyája van onnantól kezdve, hogy előre felkészítjük a szülőket arra, hogy mire számítsanak, amikor a kisbaba valamilyen oknál fogva idő előtt megszületik, egészen odáig, hogy kis fészkeket készítünk az inkubátorban, amiben az újszülöttet párna öleli körül összegömbölyödő pozícióban, nem pedig kiterítve fekszenek egy sima felületen. Hiszen ők még ez idő szerint magzatok kellene, hogy legyenek, ahol körülveszi őket a magzatvíz, a burok és a méhfal!

Igyekszünk leállítani minden olyan diagnosztikus dolgot, ami öncélú. Mert azért rengeteg ilyen van – az intenzív terápiás gyakorlatban meg pláne –, ami csak arról szól, hogy az orvost megnyugtassa, de ha jobban belegondolunk, a gyerek állapotáról nem ad olyan információt, amivel aztán tudunk is valamit kezdeni. Rengeteg dolgot ki tudsz gyepálni egy koraszülött életéből, ami neki rossz. Egy sima, egyszerű fizikális vizsgálathoz is kimozdítod a kis fészkéből, kitakarod, fölébreszted. Pedig nekik ez számít. Ettől lesznek „jó” vagy „rossz” koraszülöttek, hogy békén hagyják-e őket. A napi ötezerszer piszkálás helyett a semmi sokkal-sokkal hatékonyabb. Mi előre kigondoljuk, hogy kivel mit szeretnénk csinálni, előre összekészítünk minden eszközt, és lehető legkevesebbszer nyúlunk a babához.