Kereső toggle

Virslinek látszó tárgy

A 139 forintos termék titka

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Több mint 500 tonna virslit vásároltunk az év fordulóján. Míg az egyik nagy
áruházlánc – akciós áron – 1099 forintért, addig a Tesco kilónkénti 139
forintért kínálta a minőségben igen különböző terméket. Talán nem meglepő: az
olcsó áru volt a kapósabb, és a Tesco által beszerzett 280 tonna mind elfogyott.
De vajon mit tartalmazhat egy olyan produktum, amelyiknek csak a csomagolása is
többe kerülhet, mint az eladási ára?



Fotók: S. L.

„Húsérzékenyek” számára kiváló – legyintett a sarki húsbolt eladója a
mérhetetlenül olcsó virsli hallatán. „Minden szemetet beleraknak – ott a
legkisebb is számít” – mondta egy másik húsipari szakmabeli – s azt is
elmagyarázta, hogyan darálják össze a kutternak nevezett mixerben a különböző –
ellenőrizhetetlen – alkotóelemeket, élelmiszeripari melléktermékeket. Az egyik
sajtóorgánum arról írt, hogy az olcsó húsnak valóban igen híg a leve, azaz: a
szóban forgó termék tényleg csak nyomokban tartalmaz húst. A közszolgálati
televízió híradójában pedig egyszerűen „adalékanyag-koktélnak” nevezték a
terméket, amelynek gyártási címkéjén adalékanyagok és aromák széles skálája
található. (A gyártási címke szerint a termék a következő összetevőkből áll:
baromfihúspép, ivóvíz, baromfizsiradék, szójafehérje, burgonyakeményítő,
nitrites pácsó (só, tartósítószer E250), fűszerkeverék (stabilizátor E450,
fűszerek, ízfokozó E621, fűszeraroma, fűszerkivonat, antioxidáns E 300,
füstaroma, dextróz).

Ezek után kerestük fel a Fővárosi Állategészségügyi és Élelmiszer Ellenőrző
Állomást, de előítéleteinket az első vizsgálatok nem igazolták.

Tény, hogy az olcsóbb termékben nagyobb mennyiségben vannak jelen a
mesterségesen előállított alkotóelemek, ezek azonban inkább minőségi, mint
élelmiszerbiztonsági kérdéseket vetnek fel. „Élelmiszerbiztonsági szempontból
ezek az anyagok megfelelőek, és a gyártó a saját kémiai laboratóriumában úgy
ügyeskedik, hogy a megengedett értékhatáron belül maradjanak” – mondta
megkeresésünkre Vermes Ágnes, az intézet főmérnöke, miután közösen megfőztük,
majd vertikális metszetében megvizsgáltuk, végül pedig megkóstoltuk a virslit.
„Látja, ezek itt a bőrkedarabok” – mutatott a szakember a virsli metszetén
látható apró fénylő pontocskákra, majd elmondta: ahhoz, hogy egy virslinek
látszó tárgyat joggal nevezhessenek virslinek, legalább hatvan százaléknyi
izomeredetű fehérjét kell tartalmaznia.



Vermes Ágnes bevizsgál Fotó: Somorjai L.

Hozzátehetjük: az, hogy a mesterséges anyagokat tartalmazó termék az
egészségre veszélytelen, csak rövid távon igaz. Hosszú távon ezek az anyagok –
mint például a tartósítószer, a foszfátok – összeadódnak, akkor is, ha egy-egy
termékben csak kis mennyiségben vannak jelen, s ekkor már egészségkárosító
hatásuk is megmutatkozik.

Különböző trükkök alkalmazása – mint például a színezett fólia – szintén
megengedett. A színezett műbél sokkal gusztusosabb megjelenést kölcsönöz
mindaddig, amíg a virsliről le nem rántják. A vizsgálatunk tárgyát képező
virslivel kapcsolatos egyetlen szakmai kifogás az volt, hogy nem tüntették fel:
„szeparált húspépet” is tartalmaz.

A vizsgálat végére egyetlen kérdőjel maradt: hogyan állítható elő mindez 139
forint alatt? Vermes Ágnes szerint sehogyan.

Hardy Mihály, a Tesco kommunikációs igazgatójának magyarázata szerint az
olcsóság kulcsa az előre leszerződött, nagy mennyiség. „Mi a nagy forgalom, kis
haszon elve alapján működünk – s ebbe karácsonyi beszállítóinkat is sikerült
bevonnunk” – felelte kérdésünkre a PR-igazgató.

2006-ban Magyarországon mintegy 10 százalékkal, 9200-ra emelkedett a felszámolás
alá került cégek száma. A felmérés szerint ez nemcsak abszolút rekord, de a
működő vállalkozások arányában is az eddigi legmagasabb adat. Szakértők szerint
mostanra érett be a multinacionális cégek kiskereskedők ellen folytatott
„aknamunkája”. A multik terjedésének – úgy tűnik – semmi sem szab határt. Az
önkormányzatok tárt karokkal fogadják az újakat, hiszen amellett, hogy fizetnek
a területért, jelentős adóbevételeket is biztosítanak. Magyarországon egyelőre
nincs semmilyen szabályozás arra vonatkozóan, hogy egy adott település
lakosságszámához viszonyítva mekkora legyen az üzletek alapterületének optimális
aránya. Emellett a multik árlobbija is mindig erősebbnek bizonyul. Egy-egy
termék előállításának vannak bizonyos fix költségei, ezért nem lehet a
végtelenségig levinni az árát. Mellesleg, ez nem használ a márkapresztízsnek
sem. A kiskereskedőknek továbbá nagyon kevés forráslehetőségük van arra, hogy
fejlesszenek, ami további komoly versenyhátrányt jelent a tőkeerős
üzletláncokkal szemben.

Olvasson tovább: