Kereső toggle

Karácsony, kicsit másként

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Sokak szerint a karácsony a legnagyobb hagyománnyal bíró keresztény ünnep,
tévedés lenne azonban azt feltételezni, hogy mindenhol a nálunk megszokott „havas-száncsengős-fenyőfás”
tradíciók élnek. Ahogy a világ egyre inkább egy nagy globális faluvá válik,
egyre több országban veszik át a karácsonyi tradíciókat, amelyeket aztán sajátos
kulturális és spirituális elemekkel tarkítanak tovább.



Hawaii

Karácsonyi körképünket kezdjük mindjárt a „világ végén”, vagyis Új-Zélandon,
ahol ezek a napok pont a nyári évszakban köszöntenek a „kivikre”. Az iskolákban
ilyenkor nyári szünet van, a családok a tengerpart felé veszik útjukat, az út
mentén pedig vérvörös virágba borulva bólogatnak a nyári szélben a
karácsonyfaként is használt gyönyörű „pohutukawa” fák.

Mivel karácsony napján meglehetősen meleg van, az új-zélandiak akár azt is
megengedhetik maguknak, hogy a szabad ég alatt – akár a tengerparton – költsék
el az ünnepi menüt. Ilyenkor a családok piknikelnek vagy barbecue partit
rendeznek a rokonok, barátok számára, de a felmérések szerint még mindig sokan
preferálják ilyenkor az otthon (légkondicionált) hűvösét. A család együttléte
fontosabb számukra, mint a vallási aspektus, mivel a demográfusok szerint az
országban nincs más olyan ünnep, melynek ilyen bensőséges hangulata lenne.

Sokan átvették a bennszülött maorik egyik szokását, és ilyenkor készítik el az
úgynevezett „hangit”: lyukat ásnak a földbe, és azt forró kövekkel bélelik ki.
Az üregbe húst és zöldségeket tesznek, letakarják, és hagyják, hogy az étel
megpárolódjon a forróságtól. Míg régebben itt is a karácsonyi pulykasült volt a
sláger, ma már egyre inkább átkerül a hangsúly a hideg salátákra és sültekre, de
a desszertekből – főként a karácsonyi pudingból – persze itt sem szívesen
engednek.

Úgy tűnik, a helyi szokásokhoz – no meg a klímához – a Télapó is alkalmazkodott:
bár az itteni gyerekekhez is az éjszaka leple alatt érkezik, ruhája itt piros
sortból és pólóból áll, amit trendi fekete gumicsizma egészít ki. Stílszerűen
szánkó helyett homokfutóval érkezik. Bár az ország sokáig ragaszkodott
angol-európai hagyományaihoz és örökségéhez, ma már kevésbé népszerűek a
mű-magyalkoszorúk vagy az ablakra fújt, havas tájat imitáló képek. Az ünnepi fán
itt kék és zöld színben játszó paua kagyló díszeleg, hóember helyett pedig
maximum „homokembert” tudnak építeni a gyerekek a tengerparton.



Franciaország

Mindazonáltal néhány új-zélandi úgy érzi, karácsonyból sosem elég, ezért
júliusban, az ottani télvíz idején is megünneplik a jeles eseményt. Ilyenkor a
hotelek és éttermek teljes karácsonyi pompában díszelegnek.

Hasonló cipőben járnak az ausztrálok is, ahová a decemberi hónap szintén a nyár
melegével köszönt be. Havas tájak helyett itt is szikrázó kék ég, napsütés és
helyenként 35 fokos meleg jelzi: az „ossziknál” is dúl a vakáció. Sokan a
tengerpartra utaznak, a gyerekek pedig a nyári szünidő „áldásait” élvezik.

A családok gyakran nagy távolságokat tesznek meg, hogy az ünnepet együtt
tölthessék, az otthonokat pedig gyertyákkal és az évszaknak megfelelő
növényekkel, virágokkal díszítik fel, de sokan állítanak cserepes fenyőt is. A
ház külső részéről itt sem hiányozhatnak a karácsonyi fények. Az egyes
településeken gyakran hirdetnek versenyt a „legszebben feldíszített otthon” díj
elnyerésére. A Télapó fuvarozásáról itt helyenként fehér kenguruk
„gondoskodnak”.

A karácsonyi vacsorát vannak, akik egy kerti parti vagy tengerparti piknik
keretében költik el. Tekintve, hogy a rekkenő hőségben a meleg étel gondolata
nem túl csábító, egyre többen teszik le voksukat a hideg sültek és saláták,
valamint a tenger gyümölcsei és a behűtött trópusi finomságok mellett. Sokan
ragaszkodnak azonban továbbra is a hagyományos pulykasülthöz, a különféle
gyümölcskenyerekhez, a pezsgőhöz és a szilvapudinghoz, amelyet fagyival vagy
tejszínhabbal „bolondítanak meg”. Az ausztrál aranyláz idején terjedt el az a
szokás, hogy a karácsonyi puding közepébe egy kis aranyrögöt is belesütöttek,
ami mára persze már csak egy kis fémpénzzé degradálódott.



Kína

Tekintve, hogy Ausztrália multikulturális társadalom, a szokások és
hagyományok igen széles skálán mozognak: az ősi bennszülött spirituális elemek
helyenként keverednek az európai hagyományokkal és menüsorral. Az ajándékozás
itt is bevett szokás, de sokan kedvelik a nagy közös ünnepléseket is. Ilyen
például a karácsony előtti szombaton a sydney-i Domain kertben tartott fesztivál
vagy a melbourne-i gyertyafényes koncert is, amelyeket élőben közvetít a tévé és
a rádió egész Délkelet-Ázsiában. A rendezvényeken közel százezren vesznek részt
a helyszínen, a tévénézők száma pedig kétmillióra tehető.

Ezrek látogatnak el Melbourne-be azért is, hogy pokrócokra telepedve közösen
gyertyákat gyújtsanak az éjszaka sötétjében, és karácsonyi dalokat énekeljenek.
A hagyományos dalok között ilyenkor megjelennek tipikus ausztrál szerzemények
is, mint például a sejtelmes „A Télapó sosem jutott el Darwin városáig” című
dal. Karácsony másnapját sokan töltik az ausztrál krikettcsapat meccsének vagy a
sydney-i jachtversenynek a nézésével, míg mások inkább utazgatnak egyet.

Úgy tűnik, a karácsony – Télapóstól, karácsonyfástól és zoknistól – immár
Kínában is feltartóztathatatlanul ivódik egyre mélyebben az ország tudatába.
Sokak szerint a karácsonyi atmoszféra már itt is több helyen érezhető, különösen
a fejlettebb városokban. Az emberek karácsonyfákat díszítenek, főznek-sütnek, és
különleges ünnepi ételeket esznek. Az ünnepeket a családdal és a barátokkal
töltik.

Tíz évvel ezelőtt Peking még kis híján teljesen figyelmen kívül hagyta a
karácsonyt, de ahogy az emberek tehetősebbek lettek, és megkedvelték a nyugati
kultúrát, ez az ünnep is népszerűvé vált. Olyannyira, hogy egyesek szerint kezd
népszerűbbé válni, mint a kínai újév. Érdekesség, hogy míg néhány amerikai
városban a politikai korrektség kedvéért néhány tipikus karácsonyi szimbólumot
betiltottak, Peking központjában már tavaly is láthatók voltak olyan kis
betlehemes színek, ahol Mária, József és a Jézus születését hírül adó angyalok
figurái voltak láthatók.

A legtöbb kínait azonban a karácsonynak nem a vallásos aspektusa érdekli: van,
aki a családjával tölti, mások „jó bulinak” tartják. Sok bevásárlóközpontban is
korán érezni az ünnepek „szelét”, és mivel az ajándékozás itt is az ünnep része,
az üzletek rekordbevételt várnak. Néhányan ezért éjfélig is meghosszabbítják a
nyitvatartási időt. A boltokban itt is több helyütt látni már édességet
osztogató „Mikulásokat”.

A karácsonynak itt is kialakult a sajátos „kínai” arculata, és lehet, hogy
hamarosan bevett tradíció válik belőle. Az otthonokat itt is feldíszítik ünnepi
fényekkel, és karácsonyfát is állítanak, amit papírlampionokkal és -virágokkal
dekorálnak. A gyerekek már itt is kiakasztják este a zoknijaikat abban a
reményben, hogy Dun Che Lao Ren (vagy kissé egyszerűbben: a Mikulás) teletömi
ajándékokkal. A karácsony azonban itt is keveredik helyi szokásokkal, például az
ősök szellemeit ünneplő egyik fesztivállal.



India

Japánban a karácsony a 20. század elejétől kezdett elterjedni, a keresztény
misszionáriusok megérkezése után. Ma főként a nagyobb városokban ünneplik, és
sokan szekuláris ünnepként kezelik. A karácsonyi dekoráció ugyanakkor itt is
népszerű: a csillogó díszek és ünnepélyes fények itt is az éttermek, üzletek és
szórakozóhelyek jellemzőivé váltak, a karácsonyfákat pedig kis harangokkal,
gyertyákkal díszítik fel, de egyesek szerint a legnépszerűbb dísz az origami
hattyú.

Az emberek itt is szeretnek ajándékozni, és sokan igyekeznek ilyenkor
jócselekedeteket végrehajtani. A japán gyerekek szerint „Santa Kurosu” (azaz
megint csak: a Mikulás) egy nagy zsákot cipel, és a hátán is van szeme, így
egész évben nyomon tudja követni minden kis lurkó csínytevéseit. A karácsonyi
menüben itt is főszerepet tölt be a pulyka, egyes helyeken pedig közösségi fákat
is állítanak.

A karácsony változatos formákat ölt a sokszínű Indiában is, ahol az ünneplés
december 24-én kezdődik, és egészen újévig tart. Míg az északnyugati törzsi
kultúrában a Bhil törzs keresztény tagjai egy héten át minden éjszaka karácsonyi
dalokat énekelve járják a környéket, és Jézus születéséről mesélnek mindenkinek,
akit csak érnek, a déli országrészben a keresztények agyagból készült
lámpásokkal díszítik fel a háztetőket, és finomabbnál finomabb ínyencségeket
készítenek. A síkvidékeken élők – jobb híján – banán- és mangófákat díszítenek
fel karácsonyfa gyanánt, házaikat pedig mangólevelekkel dekorálják. Az egyházi
épületekben a díszítést mikulásvirág és gyertyák adják. A nagyvárosokban azonban
itt is elterjedt a cserepes fenyők felállítása, amelyeket csillogó díszekkel és
égőkkel aggatnak tele.

A keresztény otthonokat ilyenkor alaposan kitakarítják, a háziasszonyok pedig
nagy műgonddal készítik el a karácsonyi édességet, amelyből nemcsak a család,
hanem a szomszédok is kapnak. Az ajándékok mellett ilyenkor új ruhákat is
vásárolnak maguknak az emberek az ünnepekre.

A nagyobb városok piacain megjelennek a hagyományos karácsonyfák, mikulásfigurák
és koszorúk is. Ugyanakkor olyan világvárosokban, mint Delhi, Mumbai, Bangalore
és Chennai, az ünneplésbe más vallások követői is bekapcsolódnak. Bár a hinduk
és a muszlimok vannak többségben, a karácsony ünneplése mégis nagy hangsúlyt
kap. A keresztény iskolákban ünnepségeket szerveznek, a gyerekek eljátsszák a
Jézus születése körüli eseményeket, és az ilyen drámajátékokban a nem
keresztények is szívesen részt vesznek. A katolikusok ilyenkor nagy számban
látogatják az éjféli miséket, amelyek nem ritkán két-három órásak errefelé.

Jézus szülőhelyén, Betlehemben az ünneplés a katolikus Születés temploma köré
csoportosul, amelyet zászlókkal, fényekkel dekorálnak ki. A ciszjordániai
településre ilyenkor ezrével érkeznek látogatók, hogy megtekintsék a körmenetet.
A felvonulókat arábiai méneken galoppozó lovasok és rendőrök vezetik, majd egy
szénfekete csatalovon ülő, keresztet cipelő lovas következik, akit az egyházi
méltóságok és kormánytisztviselők követnek. A menet ünnepélyesen elhelyezi a
szent gyermek jelképes bábuját az állítólagosan Jézus szülőhelyére épült
templomban.

A hagyományok szerint a napkeleti bölcsek a mai Irán, azaz a korábbi Perzsia
földjéről indultak útnak, hogy tiszteletüket tegyék a kis Jézus előtt. Iránban a
keresztények december elején úgynevezett „kisböjtbe” kezdenek, amely során
tartózkodnak az állati termékek fogyasztásától. A karácsonyi vacsorára december
25-én kerül sor, amelynek egyik hagyományos fogása a „harasa” nevű
csirkeraguféleség. Ajándékot általában nem adnak, de a gyerekek új ruhákat
kapnak.

Dél-Afrikában a karácsony szintén a nyári vakáció jegyében telik: itt is
szikrázó napsütés és gyönyörű vadvirágok színesítik az ünnepet. Az otthonokat
fenyőágakkal díszítik, de fát is állítanak. Az ünnepi vacsorát gyakran a szabad
ég alatt költik el, és itt is gyakran esznek pulykát vagy malachúst mazsolás
rizzsel vagy zöldségekkel, desszertként pedig itt is szilvapudingot
szervíroznak. A családok általában kikapcsolódással, nem ritkán tengeri
fürdőzéssel töltik az ünnepeket.

Hawaii lakosaihoz hűtőhajókon érkeznek a számunkra hétköznapi, számukra azonban
kuriózumszámba menő karácsonyi fenyők, bár vannak, akik cserepes fenyővel is
beérik. A legkreatívabbak ugyanakkor pálmafát díszítenek ilyenkor. A Mikulás itt
piros kenuval érkezik, delfinek és tipikus hawaii mintás inget viselő manók
kíséretében. A hawaiiak csak az európaiak érkezése után kezdték ünnepelni a
karácsonyt, de a helyi bennszülöttek ekkoriban tartották a Föld ünnepét, amikor
négy hónapra tartózkodtak minden háborútól és konfliktustól. A kereszténység
megérkezése után azonban ennek a pogány ünnepnek az elemeit ötvözték a
karácsonnyal, a dalokat sajátos hawaii dallamokkal tarkítják.

Olvasson tovább: