hetilap

Hetek hetilap vásárlás
A gyűrűkirály
Csollány Szilveszter már nem örök második

2000. 10. 21.
Negyed század. Ennyi idő kellett ahhoz, hogy egy magyar sportoló ökölbe szorított kézzel jelezhesse a világnak: ő a gyűrűk ura. A Dunaferr tornásza, Csollány Szilveszter Sydneyben olimpiai bajnok lett. Szilas (mert mindenki így hívja) azt mondta, ezzel az éremmel beteljesedett életműve. A bajnok szimpatikus, laza, közvetlen, harminc éves fiatalember. Bohém és vagány. Hamiskás mosolya magabiztosságot, hihetetlen erőt és kitartást sugall. Ezek a tulajdonságok kellettek ahhoz, hogy huszonöt év után mindenki úgy hívja: a gyűrűkirály.



Csollány Szilveszter, a gyűr? ura    Fotó: Reuters

Pedig sportolói pályafutása cseppet sem volt zökkenőmentes. Ötévesen Győrben
kezdett el tornázni. Tizenegy éve került be tartalékként a válogatottba. Végül
stabil tag lett, de 1993-ban kihagyták a csapatból: mondván, túl önfejű, balhés
ember. Majd eredményeivel, formájával újból helyet követelt magának a legjobbak között.
Rengeteg világversenyen indult, ám az 1998-as szentpétervári Európa-bajnokságot kivéve
soha nem tudott a dobogó legfelső fokára állni. Neki mindig a második vagy a harmadik
hely jutott. Közben három évig az Egyesült Államokban élt, ahol edzősködött és készült
a versenyekre. Itthon ebben az időben az a hír járta: Csollány Szilveszter elhízott,
nem is tréningezik rendesen. Ezek a hangok eljutottak Szilashoz is, akinek a mendemondák
erőt adtak ahhoz, hogy bizonyítson. Keményebben edzett, mint valaha. Ennek eredményeként
a következő világbajnokságon ezüstöt szerzett, majd az atlantai olimpián második
lett. Aztán négy év múlva, 2000. szeptember 24-én Sydneyben a földkerekség tudtára
adta: ő nem lesz többet örök második. Csak első.

A világ legjobb gyűr?gyakorlatát több millióan könynyezték meg Magyarországon. A
leugrást követően Szilas beleállt a talajba, mint a cövek. Ő már akkor tudta: ez az
ő nagy napja. Az a nap, ami mindenért kárpótolta. Az a nap, ami elfeledtette vele az
edzések gyötrelmét, a véres, húsig lekopott tenyerek fájdalmát, a kétkedők vészjósló
szavait. A magyar riporterek önkívületben ordították: Csollány Szilvesztertől az érmet
nem vehetik el a pontozók! Nem is vették. Szilas izzadságcseppjei negyed század után
arannyá változtak Sydneyben.

– Itt az életművem – mondja mosolyogva beszélgetésünk elején, mikor kezembe
veszem aranyérmét.

– Nehéznek tűnik…

– Huszonöt év munkája van benne. Biztos ezt a súlyt érzed.

– Ha visszagondolsz a tornatermekben eltöltött negyed századra, milyen érzés
kavarog benned?

– Talán az, hogy végre beteljesedett mindaz, amiért dolgoztam. Tudtam: most
olyan erősség? a gyakorlatom, hogy ha Sydneyben nem hibázok, akkor nem lehet gond.
Csak a pontozók verhettek volna meg. Már a leugrásnál éreztem, hogy nyerek.

– Nem volt könny? az utad, amíg kimondták Ausztráliában, olimpiai bajnok:
Csollány Szilveszter. Soha nem akartad feladni?

– Többször megfordult

a fejemben, hogy abbahagyom. Legutóbb 1996-ban. Akkor három és fél hónapig nem is
edzettem. Úgy éreztem, nincs bennem több az ezüstérmeknél.

– Aztán visszatértél…

– Igen, mert hiányzott a torna. Rájöttem: én annál jobban szeretem ezt a
sportot, mint hogy csak úgy feladjam az egészet.

– Mennyire változtatta meg az életed az olimpiai arany?

– Teljesen. Fantasztikus érezni az emberek szeretetét. Amióta hazajöttünk,
semmire nincs időm. Állandóan ünnepelnek, élménybeszámolókra járok, meghívásoknak
teszek eleget. A feleségem és a kislányom alig lát, mert mindig mennem kell valahova.
Rohanok, s ha van pár órám, akkor megyek a terembe edzeni, mert a gyakorlatot szinten
kell tartanom. Nem állhatok meg.

– A barátaidra azért jut időd?

– Most kevesebb, de azért nem feledkezünk meg egymásról. Ők ugyanolyan
boldogok, mint én.

– Sopronban születtél, Győrben kezdted a tornát, most Dunaújvárosban élsz.
Merre vezet tovább az utad?

– Szeretnék Dunaújvárosban maradni. Most nézzük a feleségemmel a
telkeket, építkezni is ebben a városban akarunk.

– Megpihensz?

– Inkább letelepedek. Pihenésről még nincs szó. November végén Németországban
Grand Prix-versenyem van, decemberben pedig vár rám a kupadöntő.

– Ahol minden vetélytársad arra pályázik, hogy legyőzze a "gyűrűk urát"…

– Ez természetes. Nekem pedig az a dolgom, hogy megint elhitessem a pontozóbírókkal:
én vagyok a jobb. (Varga Róbert)

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | info@nmhh.hu | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!