Ez egy PR-cikk.

Az 1980-90-es években a nyugat-kínai Ninghszia Huj Autonóm Terület három megyéjében lakhatatlanság miatt elköltöztették a helyi lakosokat. Voltak területek, ahol az emberek egész évben homokviharoktól szenvedtek, a Helan-hegység lábánál például az elsivatagosodás miatt alig találtak növényzetet, sőt a madár se járt arra. Azután a kopár földön elkezdtek kutakat ásni, talajt szitálni és termőföldeket teremtettek belőle. A Sárga-folyóból odaterelték a vizet, amit öntözésre használtak. Az éveken át tett erőfeszítéseknek köszönhetően mára az egykori kopár föld szántófölddé változott, ahol újraéledt a helyi környezet.

Ninghszia nem az egyetlen hely, ahol az ország zöldítési törekvései nyomot hagytak. Az elmúlt 30 évben a kínai erdőterület és az élő fakészlet volumene egyaránt növekedett, a Mu-us sivatag hamarosan eltűnik a térképről, az északnyugat-észak-északkelet-kínai erdővédelmi projektet pedig a világ első sivatagban lévő ökológiai gazdasági demonstrációs zónájának nevezte az ENSZ Környezetvédelmi Programja. A Kínai Országos Zöldítési Bizottság által a közelmúltban nyilvánosságra hozott 2020. évi erdősítés helyzetéről szóló értesítő szerint 2020-ban 6,77 millió hektár erdőt ültettek szerte az országban, 8,37 millió hektár erdőt tartottak művelésben, 2,83 millió hektár gyepet ültettek, vagy javítottak, megakadályozva 2,1 millió hektár föld elsivatagosodását.

A Belső-Mongol Autonóm Területen, Erdos város közelében található Hobq-sivatag Kína 7. legnagyobb sivataga, amelynek területe 18,6 ezer négyzetkilométer. Az 1980-as években heves homokviharok tomboltak itt, a gyerekek gyakran kényszerültek arra, hogy otthon maradjanak, ne menjenek iskolába. Akkoriban ezen a tájon a tevék voltak az odavalósiak közlekedési eszközei.

Az elmúlt 3 évtizedben 6000 négyzetkilométer sivatagot erdősítettek itt, s ez a terület napról napra nő. Manapság kavargó homok helyett a kék ég és a felhők az új normális látkép a Hobq-sivatagban. A több mint 20 év alatt felépített 930 km-es sivatagi autópálya-hálózat a Hobq-on is átvonul, ami nemcsak megkönnyíti az emberek utazását, hanem felélénkítette a helyi gazdaság fejlődését is.

Tavasszal, amikor a Sárga-folyó felső szakaszán olvad a jég, a helyiek az áradással fenyegető folyót elterelik a Hobq-sivatag északi oldalán található alföldre, amivel egy közel száz négyzetkilométeres vizes élőhelyet teremtenek.

Az erdők és a vizes élőhelyek mellett kialakítottak ott egy 3000 négyzetméteres botanikus parkot is; ez a hobqi biodiverzitás élményparkja. Egy ott dolgozó szakértő szerint a biológiai sokféleséggel kapcsolatos kutatások fontos szerepet játszanak az elsivatagosodás ellenőrzésében. Szerinte azért fontosak, mert a növények sokfélesége hatékonyan emelheti az ökológiai rendszer stabilitását. Például ha csak egy bizonyos fafajtát ültetnek, a növénybetegség vagy kártevők támadása esetén a teljes faállomány könnyen elpusztulhat. A növények sokféleségével azonban jól védhető a kiépített sivatagi ökoszisztéma, és így megőrizhetők az elsivatagosodás megfékezésében elért eredmények is.

Összeállította: Ma Xiaolu
(Fizetett cikk)