Az ország Máriának való felajánlásáról több forrásunk is van, ezek közül számunkra most kettő a fontos, egyrészt István Nagy legendája (amely 1080 körül íródott I. (Szent) László király megbízásából), másrészt pedig István Hartvik püspök által írt legendája, amely Könyves Kálmán uralkodásának (1095–1116) idejében keletkezett, valószínűleg a XII. század elején. (Külön érdekesség, hogy 1201-ben III. Ince pápa hivatalosan is István király zsolozsmájának részévé tette a legendát, ezzel Hartvik műve vált a hitelesnek tekintett életrajzzá. Bár Ince kivetette azt a részt, amely szerint a magyar uralkodó „mindkét jogon” (ti. isteni és evilági jogon is) uralkodik).
Mindkét forrás szinte teljesen ugyanúgy írja le azon részt, amelyet sokszor az országfelajánlás történetének vélnek. A Nagy legenda szerint „Ez a férfiú (ti. István király) hívő volt, minden cselekedetét teljesen Istennek szentelte, fogadalom s felajánlás útján szüntelen imáiban magát és királyságát az Örökszűz Istenanya, Mária gyámsága alá helyezte, kinek tisztelete s dicsősége a magyarok közt oly nevezetes, hogy nyelvükön még e Szűz mennybevitelének ünnepét is, tulajdonnevének hozzátétele nélkül, csak Királyné napjának emlegetik.” Hartvik pedig úgy emlékezik meg az eseményről, hogy „Az említett király (itt is István) pedig hívő volt, minden cselekedetét teljesen Istennek szentelte, fogadalom s felajánlás útján szüntelen imáiban magát s királyságát az Örökszűz Istenanya, Mária gyámsága alá helyezte, kinek tisztelete s dicsősége a magyarok közt oly nevezetes, hogy nyelvükön még e Szűz mennybevételének ünnepét is, tulajdonnevének hozzátétele nélkül, csak Úrnő napjának emlegetik.”
Az eltérés csupán néhány kifejezés, mert a szöveg egyébként teljesen megegyezik, ugyanis Hartvik a Nagy legenda szövegét is felhasználta műve megírásakor. Azonban van egy eltérés, amiben Hartvik továbblép a Nagy legenda szövegéhez képest, ez pedig egy sokkal ünnepélyesebb országfelajánlás, amelyet a király a halálos ágyán tesz, miután összehívta az egyházi és világi vezetőket Fehérvárra egy közös tanácskozásra.
2021.08.19. (XXV/33)
