Kereső toggle

Zombibankok bénítják Afrikát

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Afrika rengeteg kisméretű, de súlyosan alultőkésített bankkal rendelkezik, amelyek folyamatosan gúzsba kötik az amúgy is legyengült gazdaságát – írja a Bloomberg.

Ezek az úgynevezett „zombibankok” (a kifejezés a Boston College egyik tanárától származik, még 1987-ből) jellemzően teljesen fizetésképtelenek, és csak az állami támaszban bízhatnak. Láttuk már romboló hatásukat Japánban, Európában, és úgy tűnik, most éppen Afrikán van a sor – olvasható a gazdasági hírportálon.

És mit tehetnek ilyenkor a szabályozók? Többnyire felszólítják a hitelezőket a konszolidációra vagy a teljes bezárásra. Nigéria 21 bankjának például a harmada igencsak alultőkésítettnek tűnik. A jóval kisebb Ugandának 25 bankja van, amelyek közül egy az elmúlt hónapban össze is omlott, így ma már a helyi központi bank irányítása alatt működik. Kenyában három hasonló „pénzügyi zakót” regisztráltak tavaly augusztus óta. Ám itt azt is figyelembe kell venni, hogy átlagosan egy bank jut egymillió emberre, hiszen összesen negyven hitelintézet működik az országban. Mozambik egyik hitelintézetét szeptemberben bélelte ki a központi bank, Angola harmincegynehány bankjának pedig most körülbelül 4 milliárd dollárra lenne szüksége a túléléshez. A bankcsődök kockázata tehát továbbra is magas Mozambikban, akárcsak Angolában, továbbá Nigéria és a Kongói Demokratikus Köztársaság is kötéltáncot jár ezen a téren – állítják a szakértők. „A tétlenség következményei egyszerűen katasztrófálisak lehetnek” – mondta erről a johannesburgi Exx Africa egyik tanácsadója és kockázati szakértője. „Az ilyen kontrollálatlan bukások könnyen megfertőzhetnek más bankokat, sőt állami vállalatokat és magáncégeket is.”

Afrikát több csapás is érte az elmúlt években: az általános árszínvonalesés mellett hosszú aszály tikkasztotta, gyengültek a nemzeti valuták, és a kontinens legfontosabb kereskedelmi partnere, Kína gazdasága is belassult. A szakadék szélén táncoló hitelintézetek egyre növekvő tömege pedig idegessé tette a kormányokat és kapkodóvá a központi bankokat. (Az IMF kimutatása szerint Fekete-Afrika országainak gazdasági növekedése 2014 után meredeken zuhanni kezdett, így idén már nulla százalékos volt. Ennek ellenére 2017-re 3 százalékot várnak az előrejelzések.)

„Amikor a bankok nehéz időszakon mennek keresztül – gyakran a gazdasági környezet belassulása miatt –, akkor maguk is inkább vissztartják a tőkét, a hitelezést, ezzel viszont tovább gyengítik a gazdaságot és még a maguk teljesítményét is” – nyilatkozta a dél-afrikai Citadel Investment Services vezető stratégája a Bloombergnek. „Legrosszabb esetben az egész egy halálspirállá válik.” A megmentésük viszont gyakran értelmetlen pénzkidobás, hiszen ezeknek a bankoknak jellemzően már semmi respektje nincs a (potenciális) ügyfelek körében. Habár ez megmenthet néhány banki állást, összességében az életben tartásuk mégsem generál hozzáadott értéket a gazdaság számára. (A tetszhalott, használhatalan hitelek egy banki mérlegben például akadályozzák a valódi, egészséges projektek finanszírozását, amelyek hozzájárulhatnának a gazdaság növekedéséhez.) A stratéga arra is emlékeztetett, hogy amikor 1990-ben kipukkadt a „japán lufi”, a zombibankok még vagy 20 évig szívták az ország tartalékait, ami bénítólag hatott rá. Ezzel szemben az Egyesült Államokban a bankok igenis becsődölhettek, mert úgy gondolták, hogy a romokból majd egy olyan intézmény emelkedik fel, amely már képes a rendeltetésszerű működésre.

Az afrikai bankokkal kapcsolatos félelmek általában együtt járnak azzal a ténnyel is, hogy „néhány országban túl sok bank van”. Ez utóbbi azonban krízis nélkül is változhat: a kis afrikai bankok helyi előnyeit erősen visszavetette az utóbbi években a sok mobilbankos applikáció megjelenése és a hitelezési információk elérhetősége, ami eddig inkább lokális privilégium volt. Ez viszont jó esetben összeolvadásokhoz és felvásárlásokhoz is vezethet, így a gyengébb láncszemek kiszorulhatnak a piacról – véli a londoni Bloomberg Intelligence szakértője.

Persze olykor a helyi szabályozók is rátesznek egy-egy lapáttal. Kenyában az volt az egyik tanács, hogy a zombibankok menjenek a tőzsdére, és ott próbáljanak tőkét szerezni. (Ez ugyebár elég kézenfekvő, hiszen ilyen bankokba a betétesek már nem nagyon helyeznek pénzt.) Az eredmény? Kenyában 11 piaci szereplő közül egyetlen egy tudott némi nyereséget produkálni egy év alatt, a többiek pedig csak súlyos veszteségeket könyveltek el.  A Kenyai Központi Bank azonban továbbra sem lankadt: maximálták a kínálható banki hitelkamatokat, és csökkentették a hitelezés költségeit. Ez pedig aligha tett jót a versenynek, sőt, a banki nyereségnek is odavágott, hogy a fizetésképtelenséget már ne is említsük. Így jó esetben magától konszolidálódik a szektor, rossz esetben viszont az egész bedől. Szakértők szerint Kenyában túlságosan proaktívak voltak a szabályozók.

Azért ellenpélda is akad: Mozambikban, ahol az árszínvonal esése tönkretette az exportbevételeket, a helyi valuta leértékelése pedig megdrágította a külföldi kölcsönöket, a központi bank olyan korlátozó intézkedésekhez nyúlt, amelyek a kisbankok újratőkésítését vagy eladását indukálták. A Moza Banco SA-t például csak azért vette kezelésbe az állam, hogy rendbe szedje és eladja. Ezzel a megkérdezett dél-afrikai porfoliómenedzserek is egyetértenek: szerintük a legjobb választás eladni a zombibankokat erre specializált cégeknek. „Ezek pedig olyanok, mint a keselyűk: lecsupaszítják a csontokat és mennek tovább.”