Kereső toggle

Pofon Obamának: Irány Irak

Teherán kegyeit keresi az iraki kormányfő

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Iráni vezetőknél kilincsel támogatásért az iraki miniszterelnök Teheránban. Néhány napja Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnök Irakot – Törökország, Szíria és Libanon mellett – az új „Északi Koalíció” tagjai közé sorolta. A síita tengely célja az, hogy Teherán vezetésével a Közel-Kelet vezető erejévé váljon. A fordulat az Egyesült Államok stratégiai vereségét jelentheti a térségben, és növeli a veszélyt, hogy a tervezett palesztin állam is Irán befolyása alá kerülhet.

Maliki találkozott Manusehr Mottaki külügyminiszterrel és Ali Hamenei ajatollahhal, Irán legfőbb vallási vezetőjével is. Utóbbi azt hangsúlyozta a megbeszélésen, hogy Iraknak mielőbb meg kell alakítania az új kormányt, és helyre kell állítania a biztonságot ahhoz, hogy lehetővé váljon az ország fejlesztése és újraépítése. Az iraki kormányfőt lapzártánk után Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnök is fogadja.

Irakban hét hónappal a választások után sem sikerült az új kormánynak felállnia. Maliki ugyanis eddig csak egy Iránhoz kötődő síita csoport támogatását tudhatja biztosan maga mögött.

A brit Guardian szerint Irán titkos megállapodást kötött a Közel-Kelet legbefolyásosabb síita vezetőivel, amelynek eredményeképpen egy Teheránt támogató kormány állhatna fel Irakban. A lap úgy tudja, hogy a tervet Hasszan Naszrallah, a libanoni Hezbollah vezetője, Basar al-Asszad szíriai elnök és Kasszem Szulejmáni, az Iráni Forradalmi Gárda al-Kudsz brigádjainak parancsnoka támogatja.

Az újság szerint ennek a megállapodásnak része, hogy az Amerika-ellenességéről ismert radikális Moktada al-Szadr iszlám vezető is elfogadja al-Malikit miniszterelnöknek. Ez 180 fokos fordulatot jelent a szádristák vezetőjétől, aki korábban ellenezte, hogy al-Malikit másodszor is kormányfővé nevezzék ki. 2008-ban egyébként a miniszterelnök küldött katonákat Szadr Mahdi Hadsereg elnevezésű milicista csoportjának a felszámolására.

Egyes információk szerint Washington a 2011. év végi csapatkivonások után legalább egy katonai bázist szeretne működtetni Irakban. Egy Iránt támogató síita vezetésű kormányzat mellett azonban ez a terv bizonytalanná vált, és előfordulhat, hogy az Egyesült Államok több mint hét évvel Szaddám Huszein rendszerének megdöntése után stratégiai vereséget szenved a közel-keleti országban.

Mi lesz az amerikaiak után?

Irán Irak-politikája nem újdonság, sem nem váratlan fordulat. A perzsa állam már korábban is megpróbálta Irakba exportálni az iszlám diktatúrát. Ghazi al-Jawar, a Szaddám-rezsim bukása utáni első iraki elnök és más arab vezetők már a 2004-es választások előtt felhívták az iszlám teokratikus diktatúra terjeszkedésére a figyelmet. Irán akkor hatalmas pénzösszegeket és legalább egymillió aktivistát, valamint az irányítása alatt álló terrorcsoportokat bevetve igyekezett az ország vezetését és választását manipulálni, és síita rendszerré átalakítani Irakot.

A 2006-os Izrael elleni háború után Teherán hasonló stratégiával építette újjá és vonta egyben befolyása alá Dél-Libanont. Bár Irak „libanonizálása" eddig nem járt sikerrel, Irán nem tett le a tervről, hogy a Közel-Kelet vezető hatalmává váljon. Az Obama elnök által meghirdetett amerikai csapatkivonás és az iraki politikai töredezettség újra esélyt kínál a perzsa diktatúra stratégiai céljainak megvalósítására.

A tavaszi iraki választásokon győztes koalíció vezetője Ajjad Allawi, aki a szekuláris síita irányzathoz tartozik, és emellett erős, az ország lakosságának 35 százalékát kitevő szunniták támogatását is élvezi, komoly politikai konfliktusban áll a jelenlegi kormányzó al-Malikivel és pártjával. Az iráni rezsim ezt a törésvonalat kihasználva igyekszik destabilizálni Irak helyzetét, amelynek a belpolitikai folyamataiba - támogatva a jelenlegi miniszterelnök további regnálását - közvetlenül avatkozik be - állítja Allawi egy, az Al-Arabija televíziónak adott interjúban, ahol azt is kijelentette, hogy Iránnak ki kell vonulnia az iraki belpolitikából, és nem támogathat vagy hátráltathat egyetlenegy pártot sem a másik rovására.

Irak nyugati szomszédja, a 99 százalékban szunnita vallású Jordánia is aggodalommal szemléli al-Maliki és az iráni rezsim újjászülető intervenciós tevékenységét. II. Abdullah király az iraki miniszterelnök vasárnapi látogatásakor közleményben nyilatkozott, hogy Jordánia következetesen támogatja az iraki nép egységét és az ennek érdekében tett erőfeszítéseket, de a jelenlegi folyamatokkal szembeni fenntartásai miatt nem támogatja al-Malikit. A hasemita uralkodó más arab vezetőkkel egyaránt régóta figyelmeztet Irán terveire, tartva a teheráni rezsim radikális síita félhold szövetségétől.

Csapás a rakétabázisra

Iránnak azonban a nemzetközi elszigetelődéssel is szembe kell néznie. A teheráni atomprogram miatt 2010. június 9-én az ENSZ minden eddiginél szigorúbb szankciókkal büntette meg a perzsa államot. Ezt követően mozgástere tovább szűkült. Oroszország, Irán egyik stratégiai partnere, a szankciókat követően formálisan legalábbis kihátrált Teherán katonai támogatása mögül.

Bár Mahmúd Ahmadinezsádot a Hezbollah-támogatók ezrei virágesővel és az iráni elnököt dicsőítő hatalmas plakátokkal fogadták Bejrútban és Dél-Libanonban, több jel arra utal, hogy a látogatás nem mindenben a tervek szerint alakult. Az iráni államfő az eredeti tervek szerint közös nagygyűlést tartott volna Hasszán Naszrallah Hezbollah-vezérrel, a 2006-os Izrael elleni háború óta bújkáló terrorparancsnok azonban nem jelent meg nyilvánosan Ahmadinezsád oldalán. Csak egy videoüzenetben ígért feltétlen támogatást teheráni mentorának. A hírek szerint emellett a bejrúti iráni nagykövetségen is találkoztak, ahol Naszrallah egy izraeli katonától zsákmányolt pisztollyal ajándékozta meg Ahmadinezsádot.

Az Izraelnek címzett fenyegető szitokáradat ellenére az iráni elnök is féltette az életét. Nem ment el az izraeli-libanoni határon a számára épített magaslatra, ahonnan az előzetes tervek szerint köveket dobált volna az izraeli határőrökre. Pedig a helybeliek nagyon várták, és a tiszteletére a helyszínen még a jeruzsálemi Sziklamecset élethű mását is felépítették, amelyre kitűzték az iráni zászlót.

Végül nem valósult meg a látogatás fénypontjának tervezett bejrúti hármas csúcstalálkozó sem, amelyen a libanoni miniszterelnök mellett Recep Tajjip Erdogan török kormányfő vett volna részt. Szaad Hariri, a 2005-ben meggyilkolt libanoni miniszterelnök fia kijelentette Ahmadinezsádnak, hogy Libanon nem csatlakozik az iráni tengelyhez. Erdogan pedig inkább Pakisztánba utazott, hogy Törökország támogatását ígérje az iszlámábádi vezetésnek. Ahmadinezsád libanoni látogatása alatt egy új, Izrael-ellenes „Északi Szövetség" létrehozását hirdette meg, amelyben Irán, Irak, Törökország, Szíria, Libanon és a palesztinok vennének részt.

A libanoni látogatás alatt egyébként, amelynek célja a „cionista" rezsim elleni provokáció és az Európai Unió által terrorszervezetnek minősített Hezbollah vezetőjével való találkozó volt, ismeretlenek felrobbantották és használhatatlanná tették Irán legfejlettebb - Sehab-3 típusú, atomtöltetek célbajuttatására is alkalmas rakétáit indító - föld alatti komplexumát. Egy hónapja az iráni atomlétesítményeket bénította meg a Stuxnet nevű komputervírus, amelyet azóta sem tudtak semlegesíteni az irániak. (Állítólag azóta az iráni nukleáris informatikai hálózatok több vezetőjét halálra ítélték és kivégezték. A szakemberek hiánya azonban tovább lassíthatja az iráni atomfegyverprogramot.)

Venezuela lehet a stróman

Korábbi övön aluli ütés volt Irán számára, hogy Dmitrij Medvegyev orosz államfő szeptember 22-én az ENSZ BT 1929-es számú határozatának értelmében megtiltotta az összes érintett fegyver eladását Iránnak, ami vonatkozott az S-300-as rakétakomplexumokra is. Moszkva ugyanakkor azt is kijelentette, hogy ez a jelenlegi állapot nem jelent elzárkózást a jövőbeni katonai együttműködések elől. Irán válaszul a Debkafile nevű izraeli biztonságpolitikai portál információi szerint egymilliárd dollárt ajánlott bármely szervezetnek vagy országnak, amely beszerzi számára az orosz S-300-as rendszer terveit.

Az orosz Pravda tudósításai szerint mindezt Teherán azzal is megtoldotta, hogy kész beperelni a szállítások felfüggesztésekor egyébként nemzetközi jogi normáknak megfelelően eljáró Moszkvát. A bőkezű porhintés ellenére azonban az orosz lap információi szerint előfordulhat, hogy Irán nem is szorul rá az orosz S-300-asokra, ugyanis Teherán egy korábbi katonai díszszemlén demonstratívan felvonultatta ezeket a mobil légvédelmi komplexumokat.

Az oroszok által hivatkozott katonai szakértők ellenben kizártnak tartják, hogy azok megközelítenék a moszkvai technika minőségét, ugyanis minden bizonnyal kínai másolatokról van szó, amit amerikai források is megerősítettek, akik azzal vádolják Kínát, hogy nem tartja be következetesen az Irán elleni ENSZ-szankciókat.

A teheráni híreszteléseknek ugyancsak ellentmond a Debkafile információja, amely arról értesült, hogy Irán továbbra sem rendelkezik a megfelelő rakétarendszerrel, és ezért lehetséges, hogy venezuelai kapcsolatait szeretné felhasználni, hogy kijátssza az ENSZ-szankciókat. A venezuelai El Universal értesülései szerint Hugo Chávez már be is jelentette, hogy orosz S-300-asokat fog vásárolni, az orosz fegyvereladásokat koordináló Igor Korotcsenko pedig örömmel konstatálta, hogy Venezuela potenciális vevője lett az eredetileg Iránnak szánt öt hadosztálynyi rakétarendszernek.

A venezuelai elnök iráni hivatalos látogatásával a két ország stratégiai együttműködését szeretné javítani. Az egyik fő kérdés, az olaj- és vegyipari együttműködés mellett Ahmanidezsád viszonzásul olyan tőkeigényes befektetési lehetőségeket is ajánlott Cháveznek, amelyek az Irán elleni szankciók következtében kivonuló nagy cégek mögött nyíltak meg. A két ország egyébként az elmúlt években több száz kétoldalú megállapodást kötött, kereskedelmi forgalmuk pedig meghaladta az ötmilliárd dollárt.

Olvasson tovább: