Kereső toggle

Újrarajzolt jövő

Meglepő esélyteremtés Mátraverebélyen

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

UV-zöld mellényben a főtéren söprögető unott alakok; sokaknak valami hasonló jut eszébe, ha azt hallja: közmunka, közmunkás. A Nógrád megyei Mátraverebélyen másfajta közmunkások is vannak: egy tizenöt fős csoport – többségük cigány –, a múlt héten négynapos, jobb agyféltekés rajztanfolyamon vehetett részt az önkormányzat szervezésében.

A magyarázathoz érdemes felidézni az elmúlt évek történéseit. Seres Máriát 2010-ben választották a kétezer fős, fele részben cigányok lakta település polgármesterévé.

Seres korábban komoly sikert ért el a Civil Mozgalom élén: 600 ezer aláírást gyűjtöttek össze, hogy kikényszerítsék, a képviselőknek legyen kötelező elszámolniuk a költségtérítéssel. A politikusok végül úgy akadályozták meg a népszavazást, hogy új kifejezésekre cserélték a „költségtérítés” szót. Seres Mária belátta: ebben a közegben nehéz civilként eredményt elérni.

A közéleti szerepvállalás azonban nem hunyt ki benne, ezért kiválasztott egy halmozottan hátrányos települést (Mátraverebélyt), és elindult a polgármesterségért. Három éve vezeti a falut. 

A 2010-ben elindított közmunkaprogram kapcsán elhatározta, hogy megpróbálja értékteremtő tevékenységre ösztönözni a többnyire mélyszegénységben élő helyieket. Ehhez először motivációs tréningeket kellett tartani, ahol elmagyarázták, miért fontos a résztvevőknek a munka, és milyen kitörési pontok adódhatnak a faluban. Aztán nekiláttak a gyakorlati résznek. „Tény, hogy rombolni sokkal könnyebb, mint alkotni, és az is tény, hogy az elmúlt húsz év a leépülés kora volt, de néhány év alatt is tudtunk előrelépni” – mondja Seres Mária. A falu mára saját vágóhíddal, fóliasátrakkal, mezőgazdasági brigádokkal rendelkezik, vannak, akik kosárfonást, mások kerámiakészítést tanultak, szerveztek tanfolyamot az ingyen szedhető gyógynövények hasznosítására, beindult a gombatermesztés és a fürjtenyésztés. (Ez az a falu, ahol a számlaelmaradás miatt áram nélkül élőkön úgy segítettek, hogy áramfejlesztővé átalakított szobabicikliket adtak az érintetteknek: fél óra tekerés után összegyűlik három-négy órára fényt biztosító áram.) A cél az önfenntartó település felépítése. Kérdés persze, hol lehet értékesíteni a produktumot. Erre nincs általános recept, Mátraverebély például a közeli Szentkútra építené a jövőt: a zarándokhelyet évente kétszázezren keresik fel. Ennek a tömegnek a kiszolgálása – étel-ital, ajándéktárgyak – sok helyinek adhat bevételt. De ez még a jövő, a jelen – többek között – a rajztanfolyam.

Tizenöt résztvevő – nagyobbrészt cigányasszonyok, lányok – ül az önkormányzat termében. Mindannyian közmunkások. A falakon ceruzarajzok, többnyire ismert emberek portréi. Tóthné Kun Andrea rajztréner hozta magával, korábbi kurzusok résztvevőinek az alkotásai. A tréner nem kevesebbet ígér, minthogy a képzésen résztvevők négy nap alatt a pálcikarajz szintjétől eljutnak a portrérajzolásig. Az itt ülő közmunkások egytől egyig azt állították magukról, hogy nem tudnak rajzolni, ezért is kaptak éppen ők meghívást. A tanfolyam elején mindenki készít egy önarcképet, egy kézfejet, és megörökíti – tükörből – saját szempárját. Ne szépítsük: a műveket végignézve tényleg úgy tűnik, nem tudnak rajzolni. Aztán elkezdődik az oktatás. A bal agyfélteke a mechanikus cselekvésekért felel, a jobb a kreatív tevékenységért, magyarázza a tréner. A kreativitás növeléséhez meg kell dolgoztatni a jobb agyféltekét, például rajzolással.

A részvevők elmélyülten rajzolnak, és figyelik Tóthné instrukcióit.

Ha négy nap alatt valóban eljutnak a portrérajzolás szintjére, az hatalmas sikerélményt fog jelenteni a számukra, mondja Seres Mária. Márpedig ezeknek az embereknek nagy szükségük van a sikerre, hiszen az elmúlt 8-10 évben nem nagyon volt részük benne. Ha a rajz révén átélhetik a sikert, az egyben az önbizalmukat is növeli, javítja az önértékelésüket, és könnyebben elhiszik magukról, hogy a munka, illetve az élet egyéb területein is képesek a sikerre, magyarázza a polgármester. Az ötlet egyébként a nagyobbik lányától származik, ő javasolta, hogy szervezzenek kurzust a mátraverebélyi közmunkásoknak. A tanfolyam szabad légkörben zajlik, a résztvevők tegezik a trénert, bármikor kérdezhetnek, kimehetnek a teremből. Az egyik nő Oláh Gergő portréját kapta feladatul, egy másik Angelina Jolie-t.

Seres egy roma önkormányzati képviselőt idéz, aki azt mondta: egymillió cigányember nem fog eltűnni a Bermuda-háromszögben, ezért meg kell találni a megoldást az együttélésre, egymás értékrendjének elfogadására, illetve a joggal kifogásolt életformák elhagyására. A polgármester örül, hogy saját családja nem elfordult, hanem támogatja a fenti célokért folytatott munkájában. 

A tanfolyam végén újra megkérdezzük Seres Máriát. „A várakozásokat messze felülmúló eredménnyel zárult a rajztábor, a résztvevők sajnálták, hogy vége van” – mondja. Megnézzük a rajzokat: a negyedik napon ugyanazt a portrét rajzolták meg, mint a tanfolyam elején – döbbenetes a különbség.

Ettől persze nem váltak képzőművészekké, de örömöt kaptak és reális önértékelést. „Egy önkormányzat abban segíthet, hogy felületeket teremt a bizonyítási lehetőségre, onnantól aztán az egyén döntésén múlik, él-e vele” – összegzi a tanulságokat Seres.

Olvasson tovább: