Kereső toggle

Vesével törlesztett adósság

Világszerte hódít az illegális szervkereskedelem

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ukrajnában a rendőrség leleplezett egy emberkereskedelemmel és gyermekek szerveinek eladásával foglalkozó bűnözői csoportot. A rendőrség akkor tudott lecsapni, amikor egy tízéves kisfiút mint „makkegészséges árut” próbáltak eladni az álvevőknek, akik a valóságban az Ukrán Biztonsági Szolgálat emberei voltak. Nem csak a szervek iránti kereslet nő világszerte: egyre többen kínálják megvételre testük „nélkülözhető alkatrészeit”, mondván, egy vesével lehet még élni, de élelem nélkül nem.

Egyes országokban, például Indiában egész falvak léteznek, ahol szinte minden felnőtt magán viseli valamilyen orvosi beavatkozás nyomát. Ezek az emberek gyakran csupán néhány évvel élik túl a műtéteket, és a kézhez kapott pénz – amely töredéke a végső árnak, hiszen a közvetítők is leveszik saját részüket – éppen csak néhány hónapra oldja meg a gondokat. Japánban vallási okokból tiltott a szervátültetés, ezért sokan külföldre, Srí Lankára, Bangladesbe utaznak, mert ezt viszont már nem tiltja semmilyen szabály, ezért ezekben az országokban gombamód szaporodnak az ezzel foglalkozó klinikák. Spanyolországban, ahol egyébként is a legmagasabb az évente legálisan elvégzett transzplantációk száma, az interneten egyre többen ajánlják fel tizenötezertől egymillió euróig terjedő áron valamely szervüket. A nyugati piac egyre kegyetlenebb, sokaknak már nem elég, hogy soron kívül megkapják az életben maradásukhoz szükséges vesét, májat, de abban is válogatnak, hogy az kitől, mely rasszhoz tartozó embertől származhat.

Nincs kivétel

Szerbiában oknyomozó újságírók több klinikát találtak, ahol illegális beavatkozásokat végeznek, és több tízezer euróért cserébe új szervet kaphatnak a pénzzel rendelkező betegek. Hasonló hírek érkeznek Ukrajnából is, ahol több orvos balesetben elhunyt emberek veséjét és máját értékesítette, de lassacskán nem szükséges ilyen módszerekhez folyamodni, mert az eladósodott emberek önként ajánlkoznak fel a kockázatos műtétekre húsz- és százezer euró közötti összegért.
Romániában sem jobb a helyzet, érdekes módon a kórházak transzplantációra várókat tartalmazó listáján egyre több külföldi név jelenik meg. Egyes információk szerint az országban bevett szokás biztosítást kötni olyan haldoklókra, akiknek vannak egészséges szerveik és azok ellenértékéhez ily módon kvázi legalizált formában jutnak hozzá a hozzátartozók. Az ügyek sora sajnos még hosszan folytatható lenne, az ENSZ bűnmegelőzési osztályának vezetője szerint „szinte egyetlen ország sem kivétel”.
Magyarországon is több olyan hirdetés jelent már meg az interneten, amelyben kétségbeesett családanyák próbáltak ilyen módon anyagilag egyenesbe jönni. Volt olyan hölgy, aki az Egészségügyi Minisztériumnak is írt levelet, ahonnan válaszként felvilágosították, hogy ezzel hazánkban bűncselekményt követ el, de eljárást nem indítottak ellene, hiszen üzlet nem jött létre.
Persze nem jut minden ügy a hatóságok elé. Lapunk munkatársa személyesen beszélt olyan amerikai állampolgárságú, de a rendszerváltás után Magyarországon letelepedett férfival, aki kétes üzleti vállalkozásába belebukva menekülni kényszerült a hitelezői elől. Nem járt szerencsével, egy főként illegális tevékenységekből vagyont szerzett vállalkozó elfogta, és felajánlották, hogy rendezze az ügyet: az egyik veséje éppen fedezi az adósságait. A harmincas éveiben járó férfi belement az alkuba, és egy, a Bermuda háromszögben található magánklinikán el is távolították belőle azt.
Természetesen a szervátültetések elsősorban nem az illegális kereskedelemről szólnak. Az elmúlt negyven évben világszerte az orvosok már több mint 300 ezer vese-, 25 ezer máj-, 25 ezer szív-, 5 ezer hasnyálmirigy-, 2 ezer tüdő- és 1400 kombinált tüdő- és szívátültetést végeztek el, megmentve ezzel számtalan ember életét. Magyarországon az úgynevezett vélelmezett hozzájárulás elve van érvényben, ami azt jelenti, hogy amennyiben valaki életében nem rendelkezik arról, hogy megtiltja halála után a szervei kivételét, azok szabadon felhasználhatóak. Erre azonban gyakran nem kerül sor, mert a családtagok nem járulnak hozzá, vagy egyszerűen nincs értelme a kivételnek, mert egy-egy szerv beültetésére korlátozott idő áll rendelkezésre, és a hiányzó infrastrukturális feltételek miatt az el sem juttatható a megfelelő helyre.
Erre a szakma egy része az Euro-transplant nemzetközi szervezethez való csatlakozást tartotta megoldásnak, köztük volt a kormány által 2001-ben alapított Hungarotransplant Kht. is, amely ellen a Nemzeti Nyomozóiroda szervkereskedelem gyanúja miatt nyomozást is folytatott. A vádak szerint külföldi orvosok érkeztek hazánkba, akik ellenérték fejében szerveket vittek ki az országból. A Nemzeti Nyomozóiroda Heteknek adott tájékoztatása szerint az ismeretlen tettes ellen folytatott nyomozást 2009 áprilisában bűncselekmény hiányában megszüntették.
Az ORFK szóvivője lapunknak elmondta, hogy Magyarországon szervkereskedelem miatt utoljára 2006-ban folytattak nyomozást, akkor is egyetlenegy esetben. Az interneten terjedő e-mailek, melyben jószándékú ismerőseink figyelmeztetnek bevásárlóközpontokban, illetve forgalmas belvárosi utcákon áldozatokat szedő szervkereskedő bandákra, a rendőrség véleménye szerint a komolytalan kategóriába tartoznak.

Eltékozolt szervek

Magyarország tradícióit tekintve akár transzplantációs nagyhatalom is lehetne, hiszen a világon az első szervátültetést a magyar származású Ulmann Imre végezte 1902-ben, Bécsben. Ennek ellenére a helyzet nem a legjobb, jóval többen várnak transzplantációra, mint amennyi az elvégzett beavatkozások száma. 2009-ben Magyarországon eddig 145 vesét, 22 májat, 10 szívet ültettek át, valamint 20 tüdőt Bécsben, mert ezt a beavatkozást hazánkban még nem végzik. Ezek a számok – amelyek életeket jelentenek – hasonlóak a tavalyi adatokhoz. Ehhez képest évente nyolcszáz–ezer beteg vár vesére, körülbelül nyolcvanan májra és félszázan szívre. Hazánkban a legnagyobb probléma azzal van, hogy a kórházak nem jelentik az alkalmas donorokat, így nagyon sok potenciálisan beültethető szerv „megy kárba”. Ennek egyik oka, hogy a létszámhiánnyal küszködő kórházak nem tudnak megfelelő személyzetet biztosítani az agyhalott donorok mellé, hogy az életfunkciókat fenntartsák addig, amíg a szervkivétel megtörténhet. Amennyiben ez megtörténik, akkor is nehézséget okoz, hogy például egy szív a testen kívül körülbelül négy óra hosszáig „tartható el”, azaz ezt követően nem alkalmas beültetésre. Ezért a szállítást leginkább mentőhelikopterek segítségével lehetne megoldani, de Magyarországon a legtöbb kórház esetében nem megfelelő az éjszakai megvilágítás, és így lehetetlen az éjjeli leszállás.

Olvasson tovább: