Kereső toggle

Taláros kérdések

Mi a baj a bíróságokkal?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Elkészültek a bírói szervezet átvilágításának a dokumentumai. Van benne
hideg is, meleg is, a konklúzió azonban mindenképpen változtatásokért kiállt. A
kritikusok szerint erre a feudális előjogaikat féltő megyei bírósági vezetők
miatt nincs nagy esély, a rendszer részeiként tevékenykedők pedig azért
szkeptikusok, mert valamennyi lényeges kérdéshez kormánypárt és ellenzék közös
döntése szükséges.



Képünk illusztráció

Miután kiderült, hogy a móri mészárlás életfogytig tartó börtönre ítélt
elkövetője nem is járt a tragédia helyszínén, az igazságszolgáltatás ellenőrző
szerve – az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) – elérkezettnek látta az
időt, hogy a teljes bírói tevékenységet átvilágíttassa. Lomniczi Zoltán, a
Legfelsőbb Bíróság (LB) s egyben az OIT elnöke az Eötvös Károly Közpolitikai
Intézetet, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemet és a Pécsi Tudományegyetemet
kérte fel tavasszal a vizsgálatok lefolytatására, melyek eredményeképpen egy 900
oldalas tanulmány született meg. A megrendelő először az államfőnek, majd a
parlament elnökének is átnyújtotta a végeredményt, a nyilvánosságot tájékoztatva
pedig elsősorban a bírói kar javadalmazásából következő méltánytalanságokra
hívta fel a figyelmet, holott a tanulmányok a számtalan pozitívum mellett olyan
akut problémákra is kitérnek, mint a személyi és szervezeti számonkérhetőség
hiányosságai vagy az OIT összetételéből eredő működési zavarok.

Bár nem köztudomású, a fenti átvilágítással párhuzamosan a Magyar Tudományos
Akadémia Jogtudományi Intézetében egy másik kutatás is zajlott a témában. Ennek
egyik szakértője történetesen az a Fleck Zoltán tanszékvezető jogszociológus,
aki már korábban is komoly tudományos kritikákat fogalmazott meg a bírói
szervezet tényleges reformját sürgetve. Szerinte ilyen rövid idő alatt nem
végezhető alapos munka egy ekkora intézmény életében, ezért a tanulmány íróinak
tudományos presztízsét „komolyan veszélyeztetik az elhamarkodott
következtetések”.

„Az OIT igazgatási impotenciában szenved. Kompromisszumokra hajlamos
lobbitevékenység folyik központi irányítás címén” – mondja a kutató, és az 1997
óta zajló bírósági reform eddigi tapasztalatai alapján állítja: ha a bírói
szakmára bízzuk az elodázhatatlan megújulást, akkor továbbra sem fog történni
semmi. Fleck szerint azért, mert az 1992-ben kinevezett megyei bírósági
elnökökkel, valamint a minisztérium kivonulásával a bírói szervezetrendszer
középvezetői szintje bebetonozódott. Ráadásul a ’97-es bírósági törvényben
jelentős visszalépés történt a kádárizmus irányába: a megye uralma tovább
erősödött a központi igazgatással szemben, és az OIT 1997-es megalakítása
ellenére informálisan a mai napig a Megyei Elnöki Értekezlet dönt gyakorlatilag
mindenről.

Nem véletlen, hogy a Lomniczi Zoltán által felkért Eötvös Károly Intézet is arra
jutott tanulmányában, hogy az LB vezetőjét leszámítva az OIT tagjai közül
valamennyi olyan szervezet vezetőjét – jelesül a táblabírákat és a megyei
bíróságok elnökeit – ki kellene zárni, melyeket maga az OIT ellenőriz. Az
említett testület jelenlegi elnöke halkan jegyzi meg, hogy a lengyel
Alkotmánybíróság augusztus végén semmisítette meg a szejm által a témában
elfogadott törvényt.

Több ezer oldalnyi forrásanyag átfésülése után Fleck Zoltánnak az a benyomása
támadt, hogy az OIT következetesen nem tesz semmit, ha a bíróságok
tevékenységének ellenőrzése során hiányosságokat és szabálytalanságokat állapít
meg. Ha nagy ritkán mégis valamire utasítják a megyei bíróság elnökét, az is
elsősorban határidő és szankció nélküli felszólítás. Nincs következménye annak
sem, ha a megyei elnökök nem neveznek ki annyi bírót, mint ahány státusz
létezik, pedig becslések szerint évi 20 ezerrel kevesebb hátralékos ügy lehetne
a tényleges kapacitások kihasználtságánál. És csupán formális következménye van
annak is, ha egy megyei bíróság likviditási gondokkal küzd, vagy ha –
kifejezetten a bíróság hibájából – bírósági szakaszban évülnek el büntetőügyek.

Az már csak hab a tortán – mondja a kutató –, hogy van olyan folyamatos
ítélkezési problémákkal küzdő megye, melynek bírósági vezetője számonkérés
helyett újabb ciklusra kapott megbízatást, végül kitüntetést. Fleck szerint az
ügyek elsikálása a „kéz kezet mos” elv alapján működik, hiszen sok helyen vannak
problémák, és egyik középvezetőnek sem érdeke, hogy keményebb szankciók is
megjelenjenek a rendszerben.

Az LB elnökének vezetésével november 6-án öttagú bizottság alakult a 900 oldalas
tanulmány elemzésére és a szükséges javaslatok megtételére. Ezt követően válik
hozzáférhetővé a világhálón is, remélhetőleg forrásanyagaival együtt.
„Javaslataink többsége olyan természetű, melyhez kétharmados törvényeket kell
módosítani, vagyis kormánypárt és ellenzék csak együtt tud dönteni minden
bíróságot érintő lényeges kérdésben” – mondta a Heteknek Lomniczi Zoltán, és
hozzáteszi, hogy szerinte jelenleg az alulfinanszírozottság generálja a
legnagyobb problémákat a rendszerben. Bár kétszer is tárgyalt a
Pénzügyminisztériummal a bírói fizetések értékállóságáról, sajnálatára kosarat
kapott, amikor külön elbánást kért a közszférát érintő csomaghoz képest.

Bizalomfaktor

A Szonda Ipsos közvélemény-kutató cégnek a bírák körében végzett méréseiből
kiderül, hogy a bírói kar 54 százaléka elégedett az Országos
Igazságszolgáltatási Tanács munkájával, minden tizedik döntéshozó azonban
elégedetlenségének adott hangot.

A Legfelsőbb Bíróság jogegységesítő munkáját a bírák kétharmada méltatta, és
hasonlóan jó a véleményük az ügyvédeknek, ügyészeknek és nyomozóknak is.

A móri ügy meglepő fordulata után, az év elejéhez képest 2 ponttal csökkent a
bíróságok megbecsültsége a Medián szerint. A megkérdezettek 56 százaléka szerint
a bíróságok jól végzik a munkájukat, és minden harmadik ember mondta, hogy nem.


A népszerűségi lista első helyezettje az Alkotmánybíróság (AB), második az
ügyészség, és harmadik a bíróság. Érdemes megjegyezni, hogy az említett időszak
alatt a bíróságok könyvelhetik el a legkisebb bizalomvesztést. Csak az AB 10
pontos presztízsveszteséget kénytelen tudomásul venni.

Olvasson tovább: