Kereső toggle

Orosz tragédia

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Semmi nem rázta meg anynyira az orosz közvéleményt, mint a Kurszk
tengeralattjáró Barents-tengeri katasztrófája. Sem a moszkvai robbantás, sem a
kaukázusi terrorakciók, sem a csecsen háború tragikus epizódjai. A tengeralattjáró
legénységének halálát hatalmas fájdalommal és felháborodással fogadták. A
halottak hozzátartozóinak fájdalmában milliók osztoznak. Ez ugyanis nemcsak a
honfitársaik halála miatti fájdalom, hanem az Oroszországot és fegyveres erőit,
köztük a haditengerészetet jellemző állapot miatti keserűség.

Amikor két héttel a Haditengerészet Napja után elsüllyedt a Kurszk, a legmodernebb
tengeralattjárók egyike, az orosz haditengerészet büszkesége, Putyin elnök arról
biztosította a közvéleményt, hogy Oroszország minden szükséges eszközzel
rendelkezik, a mélyben rekedt tengerészek felhozásához. Ám kiderült, mégsem. Éppen
ez az, ami megsokszorozta az oroszok fájdalmát. Az elnök valószínűleg nem akarta
becsapni a népet, amikor a fenti kijelentést tette. Nyilvánvaló, hogy maga is azt
gondolta, az általa vezetett ország még mindig az egyik legerősebb tengeri
nagyhatalom, amely nemcsak a legerősebb tengeralattjárókkal rendelkezik, hanem
mindennel, ami még szükséges a hadműveleteikhez, köztük természetesen a mentéshez
is. Ám kiderült, hogy Oroszország nem rendelkezik kellően felkészült búvárokkal.
Van négy flottája és egy flottillája, kötelékében tízes és százas hajórajokkal,
búvárok viszont nincsenek. Régebben voltak, és több mint kétszáz méter mélységig
tudtak leereszkedni. Ma ilyeneket nem találni. Ugyanígy nincsenek speciális
mentő-tengeralattjárók. Rendelkezett egy ilyennel az északi flotta, de öt éve
leselejtezték, és újat még nem kaptak. Egy másik mentőhajót külföldre adtak el, a
Mir nev? mélytengeri berendezést pedig a Titanic elsüllyedésének területén
használják. Gazdag turistákkal megrakodva ereszkedik a mélybe, akik harmincezer
dollárt fizetnek fejenként, hogy láthassák a század elején elsülylyedt luxushajót.
A Titanic több mint egy kilométer mélyen fekszik, a Kurszk pedig csak 108 méterre a
vízfelszín alatt. Ám a legénységét kimenteni nem tudták. Ezért Baltyin admirális
szavai szinte vádolják a mai haditengerészeti vezetőket és az ország vezetését,
amikor arról beszél, hogy 1958-ban kiemeltek egy a Fekete-tengeren balesetet szenvedett
szovjet tengeralattjárót, amely 85 méteres mélységben szenvedett balesetet, és még
7 méternyit süllyedt a talajba. A legénységet azonban kimentették. A Barents-tengeri
tragédia önvizsgálatra késztette az oroszokat, akik kénytelenek leszámolni az
illúzióikkal. Az egyik ilyen az orosz haderőre vonatkozik, amely sokkal gyengébb, mint
eddig hitték, mind technikai felszereltségét, mind az emberi tényezőt tekintve.
Hiányoznak a szükséges szakértők, nincs hatékony vezetés – és mindez mutatja az
állam vezetésének állapotát is. Nem véletlen, hogy még az a médium is, amely eddig
őrizkedett attól, hogy kritikával illesse Putyint, nemcsak az admirálisokat és magas
rangú tisztviselőket teszi felelőssé a Kurszk legénységének tragédiájáért,
hanem az elnököt is. A Nyezaviszimaja Gazeta a vezetésnek a mentés során tanúsított
tevékenységét értékelve megjegyezte: "Az a benyomásunk támad, hogy nem mentési
munkálatok folynak, hanem egy bohózatot látunk mentés címen." Az újság
részéről ez az első támadás Putyin tekintélye és az új vezetés ellen. A
baloldali lapok még erősebb kritikát fogalmaztak meg az elnökkel szemben. A
tengeralattjáró-katasztrófáról írva még a kormányközeli Rosszijszkaja Gazeta is
azt a következtetést vonta le, hogy ami történt, az annak a következménye, ahogy az
állam a haditengerészethez viszonyult az elmúlt években, amikor erőteljesen
csökkentette a költségvetésből rájuk fordított összeget. Így nincsenek
felkészült búvárok, mentőszolgálatok éppúgy, ahogy nincsenek meg a normális
életfeltételek a tengeralattjárókon szolgálók és családtagjaik számára. Az orosz
televízióban az északi flotta tengerészeinek telepéről készült riport düledező
házakat mutatott, amelyek télen jéghidegek. A vezetés ígéretet tett a meghalt
tengerészek családtagjainak, hogy északról Oroszország azon részébe költözteti
őket, ahová akarják. Ingyenesen biztosítanak a számukra lakást. Adja Isten, hogy ez
az ígéret teljesüljön! Csak éppen ez a gesztus nem úgy fest, mint az állam és
vezetőinek gondoskodása a haza védelmezőiről és családjaikról, hanem mint
fizetség az ottmaradottak életéért. Ráadásul nem is old meg minden problémát. Az a
vágy, hogy Oroszországot nagyhatalomként tartsák számon, és a mindennapi realitások
ellentmondanak egymásnak. Úgy tűnik, mintha az állam nem teljesítené a
kötelességét azok irányában, akik ezt az államot – köztük a vezetőket és a
moszkvaiakat is – etetik, tanítják, gyógyítják, védik. Mindezt világosan mutatja
a Kurszk legénységének tragédiája. Annak felismerése, hogy az elnökváltás és a
reformok korrekciója kivételével, csakúgy mint eddig, az oroszok kevéssé képesek
működtetni az állam természetes funkcióit, még nehezebbé teszi számukra ezt a
tragédiát. Ha a történtekből nem vonják le a megfelelő következtetéseket, és ha
az orosz állam nem változtatja meg hozzáállását a kötelességei tekintetében,
hasonló katasztrófák történhetnek, és közülük bármelyik politikai válságot
okozhat az országban.

A nemzeti szégyen kilenc napja

Olvasson tovább: