Kereső toggle

Fővárosi ki mit tud

Ki lesz Budapest első embere?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Idén két fontos választás is lesz: májusban az Európai Parlament összetételéről dönthetnek a polgárok, míg ősszel a hazai önkormányzati választásokra kerül sor, ahol a településeket vezető testületekről és a polgármesterek személyéről voksolhatunk.

Utóbbiakat – köztük a főpolgármestert is – 1994 óta közvetlenül választhatjuk meg, így Budapest első embere az egyik legnagyobb legitimációval rendelkező politikus. Az utóbbi hat választás átlagos szavazatszáma több mint 650 ezer, de például 2006-ban 773 ezer fővárosi élt a szavazati jogával.  

Tarlós István eddig háromszor indult el a főpolgármesteri címért: a legtöbb szavazatot, közel 350 ezret 2006-ban kapta, ám akkor nem tudott győzni, mert a szabaddemokrata Demszky Gábor a maga 362 ezer szavazatával egy hajszállal megelőzte. 2010-ben viszont fölényesen nyert Tarlós: 321 ezer szavazatot szerezve nagyon megverte a szocialista Horváth Csabát, aki csupán 178 ezer voksot gyűjtött. Tarlós 2014-ben kapta a legkevesebb szavazatot,

290 ezret, ám így is jelentős fölénnyel őrizte meg pozícióját a 210 ezer szavazattal második helyre befutó Bokros Lajossal szemben. Tarlós mindhárom indulásánál kimutatható, hogy a későbbi győztes a saját oldalán egyedüli jelölt volt: amikor 2006-ban Tarlós veszített, a jobboldalról nemcsak ő indult (függetlenként, de Fidesz–KDNP támogatással), hanem az MDF-es Katona Tamás és a MIÉP-es Zsinka László is. Utóbbi két politikus összesen 57 ezer szavazatot nyert, miközben Tarlós csak 13 ezer szavazattal maradt el Demszkytől. Közös jobboldali jelöltként szinte bizto-san ő győzött volna. 2010-ben Tarlós közel 54 százalékkal nyert, így akkor is ő lett volna a győztes, ha csak egy vetélytársa van (három volt), 2014-ben azonban 49 százalékkal lett befutó, ami azt jelenti, hogy – matematikai alapon – amennyiben nem négy, hanem csak egy ellenzéki kihívója lett volna, elvileg az legyőzhette volna.

A matematikai esély                  

Ezt a matematikai esélyt próbálja megragadni az ellenzék idén: terveik szerint ősszel egyetlen kihívót indítanának Tarlóssal szemben, és hogy ki legyen ez a személy, azt előválasztással döntik el. A folyamat már zajlik, az első részeredmény két héten belül megszületik. Azért beszélünk részeredményről, mert a folyamat kissé bonyolult. Az, hogy ki legyen a baloldal jelöltje, Karácsony Gergely (Zugló polgármestere, az MSZP és a Párbeszéd 2018-as miniszterelnök-jelöltje) és Horváth Csaba (az MSZP budapesti frakcióvezetője) közöttdől el. Három nyílt vitát követően február 4-ére ígérnek eredményt, azt követően kettejük közül a győztes megy tovább, a vesztes – az ígéret szerint – beáll mögé. A nyár folyamán jön a következő kör, ahol a baloldal jelöltje megmérkőzik a Liberálisok jelöltjével, Sermer Ádámmal, és a független Puzsér Róberttel, aki az LMP, a Jobbik és a Momentum támogatását is kéri. A furcsa konstrukciót tulajdonképpen Puzsér kényszerítette ki. A Hír TV korábbi műsorvezetője – aki, ellentétben Horváthtal és Karácsonnyal, semmilyen politikai teljesítménnyel és városvezetői tapasztalattal nem rendelkezik – tavaly október 11-én, néhány órával azután, hogy Tarlós István bejelentette indulását, közölte: ő is elindul a versenyben, fő célja pedig az „élhető Budapest megteremtése”. Ugyanakkor – politikai amatörizmusát igazolva – Puzsér azt is rögtön leszögezte, hogy „Tarlós István jó eséllyel 2019-ben is győzni fog”. Hogy tovább erősítse a róla kialakult zavaros képet, Puzsér annak a három pártnak is beszólt, amelynek a támogatását kéri.

A Momentumról azt mondta, hogy: „az SZDSZ legsötétebb napjait idézik”, mert nem hajlandóak vele tárgyalni; a Jobbik szerinte teljesen „bénult”, mert régi identitásukat eldobták, de nincs semmi új a helyében; az LMP pedig „súlyos identitáskrízisben van”.

A meghökkentő start ellenére az ellenzéki pártoknak a fentebb vázolt választási matematika miatt mégis komolyan kell venniük Puzsért, mert amennyiben egy baloldali jelölt mellett ő is elindulna, biztosan Tarlós István nyerné a választást. (A Liberálisok támogatottsága olyan alacsony, hogy az egyébként szinte ismeretlen Sermer Ádám indulása nem befolyásolná a végeredményt.)

A baloldali pártok létrehozták az Előválasztás2019 honlapot, és elkezdték szervezni a voksolást. A várható részvételi szándékokról keveset tudni, az azonban beszédes, hogy egy ideig minimum 50 ezer budapesti választó részvételéhez kötötték az előválasztás érvényességét, ám néhány nappal ezelőtt ez a kitétel eltűnt a honlapról. Következtethetnénk a választói aktivitásra az online regisztráció alakulásából is, ám ennek állásáról még háttérbeszélgetéseken sem voltak hajlandók semmit elárulni baloldali politikusok. Az is igaz ugyanakkor, hogy 2014 óta azért ostorozzák és büntetik a választók az ellenzéket, mert képtelenek voltak megegyezni, a kampányok szinte az utolsó pillanatig egymás ekézéséről is szóltak. Ehhez képest valóban újdonság az előválasztás.  

Függetlenség és népszavazás-sorozat

A Karácsony–Horváth-vitasorozat január közepén elindult, lapzártánkig két fordulón vannak túl a jelöltek. Érthető módon mindeddig kerülték egymás durva bírálatát, hiszen mindkettőjüknek szüksége lesz a másik szavazótáborára, akárhogy is alakul az eredmény. Éppen ezért mindketten leszögezték, hogy győzelmük esetén a kampányban – és végső győzelem esetén a főváros vezetésében – számítanak a másikra. 

Horváth az eddigi vitákon arról beszélt, hogy Orbán Viktor „háborút indított” Budapest ellen, ebben pedig „Tarlós kiszolgálja”, éppen ezért az ő Szabad Budapest programja arról szól, hogy a főváros ismét önálló és független lehessen. A szocialista politikus hangsúlyozta, hogy az elmúlt években csak a fővárossal foglalkozott, és ennek alárendelve munkáját, tudatosan nem vállalt sem parlamenti, sem pártbeli feladatot. Horváth szerint a konkrétumok közül az egyik legfontosabb, hogy miközben a budapestiek naponta 20 mil-liárd forint adót fizetnek be az ország kasszájába, ebből a pénzből a főváros „alig kap vissza valamit”. Az MSZP jelölje szerint a kormánynak is meg kell értenie, hogy a budapestiek által befizetett adók 10 százalékának „itt kell maradnia”, azaz a főváros költségvetésébe kell kerülnie. „Nem nézhetik fejőstehénnek Budapestet”, ezért olyan főpolgármester kell, aki kiáll Budapestért. Horváthot igazolják a számok: amint arról a Hetek 2018. december 14-ei számában beszámoltunk, Magyarország közel 36 ezer milliárd forint bruttó hazai termékének, a GDP-nek a 36 százalékát Budapest adja, miközben a népesség alig ötöde él a fővárosban. Mindez azt jelenti, hogy a budapesti egy főre jutó GDP több mint duplája az országos átlagnak, ugyanakkor az ellenzék számításai szerint a főváros számára visszajuttatott pénz a budapestiek által befizetett adóknak csupán 4-5 százaléka. Budapest önállóságának gyengülését mutatja költségvetésének mérete is. Míg 2009-ben a főváros költségvetésének kiadási főösszege 581 milliárd forint volt, 2018-ban csak 376 milliárd. Ami nominálisan is brutális visszaesés, reálértéken pedig közel 50 százalékos csökkenés.

Horváth azt is leszögezte, ha ő lesz a főpolgármester, nem kér fel helyettesnek fideszes politikust, mert nem hajlandó együttműködni a NER-rel (Nemzeti Együttműködési Rendszere). Szerinte egyébként ebben a kérdésben különbözik Karácsonytól, aki kompromisszumkészebb nála. Horváth azt is hangsúlyozta, hogy – ellentétben Tarlóssal – fővárosi ügyekben nem fog hatásköri hiányra hivatkozni, hanem kiáll minden fontos ügyben, így például a CEU, a Nagy Imre-szobor és a budapesti oktatási és egészségügyi intézmények ügyében is.

Arra a kérdésre, hogy miként érvényesítenék Budapest érdekeit ellenzéki politikusként a kormánnyal szemben, Karácsony azt mondta, véleménynyilvánító népszavazásokat kezdeményeznének. Ilyen referendumot akkor is lehet tartani, ha a választási bizottság visszadobja a kérdést, és ezekből akkor is megérthetnék a többség álláspontját a kormányban, ha a népszavazás  nem kötelezné őket semmire. Karácsony a vasárnapi boltbezárást és a budapesti olimpia esetét hozta fel példaként. 

A 2011 után állami kézbe került oktatási és egészségügyi intézményeinek „visszaszerzésére” viszont csak kormányváltás esetén van esély, éppen ezért az ellenzéki jelöltek úgy látják: azért is kell idén legyőzni Tarlóst, mert az megroppanthatja a Fidesz támogatottságát, és elvezethet a kormányváltásig. 

Érdekes módon mind Karácsony, mind Horváth kész együttműködni a Jobbikkal. Utóbbi a napokban azt emelte ki, hogy a Jobbik nyilvánosan belátta, hogy az áprilisi választáson a visszalépésektől való merev elzárkózásuk is hozzájárult a Fidesz újabb kétharmados győzelméhez. Karácsony pedig úgy látja, a Jobbik „kigyógyulni látszik a rasszizmusából”. (Ez a megállapítás különösen érdekes a Szávay-botrány és Sneider Tamás pártelnök feleségének karlendítős videója nyomán.) Mindeddig a Jobbik nem jelentett be saját jelöltet, mint ahogy a DK se, igaz, utóbbi deklarálta, hogy a baloldali előválasztás győztesét támogatja.

Tarlós, Karácsony, Horváth, Puzsér

A Závecz Research legújabb reprezentatív közvélemény-kutatása szerint több ellenzéki jelölt indulása esetén Tarlós István verhetetlennek látszik.

Ha három kihívója lenne, Karácsony 27, Horváth 11, Puzsér 7 százalékot kapna, míg a jelenlegi főpolgármester 44 százalékkal simán győzne. Abban az esetben még fölényesebben nyerne, ha Puzsér Róbert lenne az ellenzék egyetlen indulója, ekkor Tarlós 63 százalékkal végezne a 19 százalékos Puzsér előtt. Ha Horváth Csaba indulna, Tarlós 53–33 arányban nyerne. Amennyiben viszont Karácsony lenne az egyedüli kihívó, Tarlós csak kis különbséggel, 49–43 arányban győzne. Bár mind a négy forgatókönyv a jelenlegi főpolgármester maradását vetíti előre, az adatokból az is egyértelmű, hogy az ellenzéknek Karácsony indulása esetén van a legtöbb esélye a váltásra. A Závecz Research szerint „Karácsony integratív személyiségét” mutatja, hogy Horváth Csaba visszalépése esetén az MSZP-s politikus híveinek 78 százaléka szavazna rá, míg Puzsér támogatóinak 63 százalékára számíthatna. A budapestiek izgalmas ősz elé néznek, mivel az itteni párterőviszonyok – ellentétben az országos helyzettel – kiegyenlítettek: a Fideszt a fővárosiak 34 százaléka, az ellenzéket 38 százaléka támogatja.

 

Olvasson tovább: