Kereső toggle

Túlóra ajándékba

Emeléssel oldaná meg a munkaerőhiányt a kormány

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Évente 400 óra pluszmunka, amit extrém esetben három év múlva fizetnek ki, vagy ki sem fizetik. Nagyjából ezt tartalmazza a Munkatörvénykönyvének módosítása, amit feltehetőleg napokon belül megszavaz a parlamenti többség. A kormány szerint a változást a Magyarországon termelő külföldi gyárak kérték a munkaerőhiány miatt.

 

Közel 4,4 millió ember dolgozik foglalkoztatottként a Központ Statisztikai Hivatal legfrissebb adatai szerint. Ez azt jelenti, hogy közvetlenül 4,4 millió embert érinthet a Munka Törvénykönyve legújabb módosítása. Az ellenzék által csak rabszolgatörvényként emlegetett új szabályt még nem szavazta meg a parlament, ám az elmúlt hetek történései alapján okkal feltételezhető, hogy – akár már hétfőn – megszavazza.

A módosítás lényege: az eddigi 250 órás éves túlórakeretet 400 órára emelik, a túlóra elszámolására és kifizetésére pedig extrém esetben csak három év múlva kerülne sor, ha egyáltalán sor kerül, ugyanis a törvény szövege alapján a munkaadó úgy is trükközhetne, hogy ne kelljen kifizetnie a pluszmunkát.

A változtatást külföldi multinacionális cégek kérték, közölte Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter november 26-án. A miniszter szerint „a rendkívül alacsony munkanélküliségből adódó kihívások miatt az itteni vállalatok már régóta kérték, hogy biztosítsák nekik: megnövekedett beruházásaikhoz a szükséges munkaerő rendelkezésre fog állni." A „rendkívül alacsony munkanélküliség” valójában az egyre súlyosbodó munkaerőhiányt jelenti, ami már veszélyezteti a termelést. A nyilatkozat idején Észak-Rajna-Vesztfáliában tárgyaló Szijjártó azt is elmondta, hogy a német cégek egyértelműen kedvezően fogadták a magyar kormány módosító javaslatait, melyekkel fenn lehet tartani a beruházási kedvüket. Az észak-rajna-vesztfáliai vállalatok alapvetően a magyar autóipar megújításában vesznek részt, Magyarországon 49 ezer embernek adnak munkát, éves szinten több mint 11 milliárd eurónyi forgalmat bonyolítanak le.  A teljes magyar, pontosabban magyarországi autóipar már a 28 százalékát adja a teljes feldolgozóipari kibocsátásnak.

Visszatérve törvénymódosítás részleteire: A 400 órára emelt túlóra keret elvileg minden munkavállalót – 4,4 millió alkalmazottat – érint, a három évre emelt munkaidő keret – vagyis, hogy a túlórákat három év elteltével fizetik ki – a közepesnél nagyobb foglalkoztatókat, azokat a cégeket és dolgozóikat, ahol van kollektív szerződés. Ezzel szemben a módosítást – a szintén fideszes Szathmáry Kristóffal közösen – kezdeményező Kósa Lajos azzal érvel, hogy a változások kizárólag az egyenetlen munkarendben dolgozókat érintik, vagyis a munkaerőpiac 10-15 százalékát. Ha Kósának lenne is igaza, az is 5-600 ezer munkavállalót jelent. Kósa ugyanakkor a hároméves időkerettel kapcsolatos aggodalmakra is azt mondta néhány napja, hogy az alaptalan: „Minden olyan felvetés, hogy csak három év múlva fogják kifizetni a dolgozókat, marhaság"- állította, és ezt erősítve Gulyás Gergely is elmondta, hogy a kormány semmilyen egy éven túli elszámolást nem tart lehetségesnek. (A túlóráztatással kapcsolatban érdekes lenne tudni a KDNP álláspontját, hiszen a kisebbik kormánypárt két évvel ezelőtt azért indítványozta az üzletek kötelező vasárnapi zárva tartását, hogy a dolgozók megfelelő mennyiségű pihenőidőt kaphassanak. A KDNP azonban mindezidáig nem hallatta a hangját.) 

Kósa Lajos november végén úgy érvelt, hogy ők csupán olyan adminisztratív akadályokat akarnak lebontani, melyek azokat a munkavállalókat gátolják, akik több munkával több pénz szeretnének keresni. Kósa azzal nyugtatta a felháborodott szakszervezeteket, hogy a többlet túlóra csak akkor lehetséges, ha a dolgozók hozzájárulnak, egyébként pedig az európai uniós felső korlát 416 óra. Azt is elmondta, hogy a törvénymódosítási javaslata nem érinti a főszabályt, mely szerint a munkahét 5 napos, 40 órás, napi 8 órás, és marad a heti két pihenőnap is. Ugyanakkor évi 400 óra pluszmunka 50 napot jelent, ami a szakszervezetek szerint a hatnapos munkahét visszaállításához vezetne, vagy 10 órára nőne a napi munkaidő. 

A kizsákmányolást emlegető szakszervezetek egyeztetést kezdeményeztek a kormányoldallal, és pénteken még úgy álltak fel a tárgyalóasztaltól, hogy közelednek az álláspontok. Hétfőn azonban kiderült, hogy semmi nem változik: 400 óra, három év. Sőt, a szöveg lehetővé teszi, hogy a munkaadók ne fizessék ki a túlórát: a munkavállaló hozzájárulásával módosított beosztás alapján végzett munka ugyanis rendes munkaidő, amiért nem jár pluszpénz, és még a 400 órás túlórakeretbe sem számít bele.

Kordás László, a szombatra demonstrációt hirdető Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke lapunknak azt mondta: a hét eleji tárgyalási fordulóban a vállalkozásfejlesztési bizottságban a kormány már meg sem hallgatta a szakszervezeteket. Kordás szombaton több tízezres tömegre számít, ám ezzel együtt is úgy véli, akár már hétfőn megszavazhatják a törvénymódosítást. „A történet azonban itt korántsem ér véget, jön a B forgatókönyv”, tette hozzá: hiába lép hatályba a törvény, a bevezetéséhez minden munkahelyen módosítani kell a kollektív szerződést. Ehhez azonban a szakszervezet aláírása, azaz beleegyezése is kell. Itt fekhet keresztbe a munkavállalói oldal, emellett pedig „gyáron belüli” és „gyáron kívüli” akciókkal is kifejezheti ellenvéleményét. Gyáron belüli akció például a sztrájk, amihez a versenyszférában joga van a dolgozóknak. (A közszférában csak igen korlátozottan.) Gyáron kívüli akció – például – egy ipari park elbarikádozása, mondta Kordás.

A probléma gyökere mélyre nyúlik: 600 ezer magyar külföldre ment dolgozni, a népességszám egyre csökken, a társadalom folyamatosan öregszik. A más országokból (például Ukrajnából) távozó aktív réteg jellemzően nem hazánkban keres jobb életet. Úgy tűnik, a kormány egyelőre a meglévő munkavállalók további terhelésében látja a megoldást, az első reakciók alapján azonban az elképzelés nem aratott osztatlan sikert. Szakszervezeti vezetők a visszaéléstől is tartanak, másrészt hangsúlyozzák, hogy a túlterhelés egyébként sem célravezető, mert növeli az egészségügyi kockázatokat, kimerült munkavállalókkal pedig előbb-utóbb romlani fog a munka minősége. 

Olvasson tovább: