Kereső toggle

Elhozza-e Tapolca a centrális erőtér végét?

Emelik a tétet

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A veszprémi időközi országgyűlési választáson a kétharmadot bukta el a Fidesz, a vasárnapi tapolcai választás pedig a centrális erőteret rengetheti meg, persze csak akkor, ha nem használ a kormánypárt utolsó napokban bevetett csodafegyvere, azaz Orbán Viktor személyes jelenléte.

A Fidesz egy volt ajkai pedagógust, a szocialisták egy négy évtizede a város alumíniumiparában dolgozó szakszervezeti vezetőt, a Jobbik egy évtizedekig a tapolcai kórházban ápolóként, majd szintén szakszervezeti vezetőként ténykedő

jelöltet indít a vasárnapi tapolcai időközi országgyűlési képviselőválasztáson (a jelöltekről lásd keretes írásunkat). A tét látszólag kisebb, mint februárban Veszprémben volt: a Fidesz–KDNP kétharmada a múlté, és ezen egy esetleges tapolcai Fidesz-győzelem sem változtat. A februári és márciusi közvélemény-kutatások alapján ugyanakkor Tapolca tétje mégis megnőtt.

Közel egy éve a Jobbik a legnagyobb ellenzéki párt

Az már a tavaly májusi EP-választás óta kétségtelen, hogy Vona Gábor pártja a legnagyobb ellenzéki párt Magyarországon. A Jobbik ekkor több mint 340 ezer szavazatot szerzett, és ezzel 14,67 százalékos eredményt ért el, míg a harmadik helyezett MSZP 253 ezer szavazattal 10,9 százalékot. A Fidesz–KDNP 1,2 millió szavazatot kapott, ami 51,48 százalékos eredményt jelentett. Valószínűleg már az áprilisi országgyűlési választáson is a Jobbik volt a legnagyobb ellenzéki párt, de akkor ezt a tényt sikeresen elfedte a baloldali összefogás közös indulása. Tavaly áprilisban az MSZP, a DK, az Együtt és a Liberálisok közös országos listájára 1,3 millióan szavaztak, ami 25,67 százalékos eredményre volt elég, míg a Jobbik listájára ekkor valamivel több mint 1 millió szavazat érkezett, ez 20,3 százalékos eredményt hozott. Ekkor a Fidesz–KDNP listájára 2,3 millióan voksoltak, ez az összes listás szavazat 45 százalékát jelentette.

Ami azonban október óta történik, az messze túlmutat azon a kérdésen, hogy a baloldal vagy a Jobbik lesz-e a Fidesz kihívója 2018-ban. Az Ipsos idei mérései szerint a Jobbik már nem a szocialistákkal van egy súlycsoportban, hanem támogatottsága kezd felnőni a Fidesz mellé: februárban 400 ezerrel, márciusban már csak 200 ezerrel volt kevesebb támogatója, mint a kormánypártnak. Ráadásul az Ipsos mérése szerint február óta a munkanélküliek és a szakmunkások mellett már a harminc alattiak körében is Vona Gábor pártja a legnépszerűbb politikai erő (lásd: Nem múló szeszély: ahol a Jobbik már veri a Fideszt. Hetek, 2015. március 20.).

A centrális erőtér mint a rendszerváltás kudarca

Amíg a Fidesz támogatottsága 35 százalék fölött van, és mind a Jobbik, mind a baloldal 25-25 százalék alatt marad, addig nincs ok az aggodalomra – a kiszivárgott hírek szerint ezt mondta Orbán Viktor miniszterelnök a hozzá közel állónak tartott médiumok vezetői előtt idén év elején. Azt túlzás lenne állítani, hogy Orbán helyzetértékelését megcáfolták volna az idei év első hónapjai, de az biztos: a „centrális erőtér” ma közel sem tűnik olyan szilárdnak, mint 2009 és 2014 között. Pedig a későbbi miniszterelnök kötcsei beszédében központi célként beszélt a 2009-re kialakult erőviszonyok stabilizálásáról.

Orbán „centrális erőtérről” kialakított elképzelése  a kortárs jobboldal főideológusának, Tellér Gyulának a magyar társadalom rendszerváltás utáni fejlődéséről megfogalmazott elméletét követi (lásd: Leszámolás a rendszerváltás rendszerével. Hetek, 2014. augusztus 15.). Eszerint a „centrális erőtér” a korábbi kétpártrendszer („a rendszerváltás rendszere”) bukása miatt alakult ki. A magyar rendszerváltás kudarca Tellér szerint a foglalkoztatottak szélsőségesen alacsony és a megélhetésüket az újraelosztás valamely formáján keresztül biztosítók szélsőségesen magas számára vezethető vissza, aminek következtében a magyar választók valamivel több mint felének szavazata a legképtelenebb ígéretekkel „megvásárolható”.

A telléri-orbáni elmélet szerint ezért a rendszerváltás utáni magyar demokrácia kiszolgáltatottá vált az újraelosztástól függő választói csoportok megvásárlásának és a politikusok felelőtlen ígéretlicitjének. Utóbbiak egyre költségesebb, irracionálisabb ígéretekkel igyekeztek a társadalom inaktív tagjainak szavazatát megvásárolva kormányra kerülni, ami 2006-ra pénzügyi, majd társadalmi katasztrófa szélére sodorta az országot. Tellér szerint ennek a helyzetnek a meg- vagy feloldása lett volna a „rendszerváltás rendszerét” felváltó „Orbán-rendszer” vagy „nemzeti rendszer”. Ez az, amit a miniszterelnök „centrális erőtérnek” szeret nevezni.

Hívei szerint a „centrális erőtér” erkölcsi fölényét az adja a korábbi kétpártrendszerrel szemben, hogy a baloldal meggyengülése és a választási rendszer átszabása után koalíciós kényszer nélkül is kormányzóképes jobbközép erőt kiszabadítja a társadalom inaktív csoportjainak kegyeiért folytatott küzdelemből. Mivel a kormánypárttól jobbra és balra elhelyezkedő erők képtelenek koalícióra lépni egymással, az aktívakra támaszkodó „középerő” megengedheti magának, hogy az inaktívak szavazatainak megvásárlása helyett a Tellér által „teljesítménynyújtóknak” nevezett csoportokkal szövetkezzen. Azaz csökkentse a versenyszféra szereplőinek terheit, ösztönözze a munkából élők jövedelemnövekedését, jutalmazza az átlagon felüli vállalkozói, munka- és reprodukciós teljesítményt anélkül, hogy az inaktív többség képes lenne megbüntetni a kormányt a körükben népszerűtlen strukturális átalakítások miatt.

Orbán a jobboldali újságírókkal januárban folytatott eszmecseréjéről kiszivárgott információk szerint úgy látta: a Fidesznek még akkor is elég lehet a választók alig több mint harmadának támogatása, ha ellenfelei meg tudják mozdítani politikájával szemben a választókorú népesség több mint felét, feltéve, ha a Jobbik és a baloldal közel egyforma támogatottságot tudhat maga mögött.

Egy korszak vége?

A 2009-ben meghirdetett orbáni doktrína kiindulópontja az volt, hogy a kisgazdapárt 2001-es szétesése után létrejövő és hosszú időn keresztül megingathatatlannak látszó kétpártrendszer baloldali pólusa a 2006-os zavargások és a 2008-as népszavazás, majd az MSZP–SZDSZ koalíció felbomlása következtében meggyengült, így maga a kétpártrendszer is megszűnt Magyarországon. Ezzel egy időben a kétpártrendszer körülményei között meghirdetett „egy a tábor, egy a zászló” doktrína is érvényét vesztette, hiszen a Jobbik önálló pólusképző erő lett. Így az egyedül kormányképes jobbközép blokkból, továbbá a meggyengült baloldalból és a karanténba szorított szélsőjobból létrejött a „centrális erőtér”.

A doktrína sikeréhez az is kellett, hogy a kötcsei beszéd elhangzásakor a „centrális erőtér” nem puszta bűvészkedés volt a szavakkal. Az új berendezkedést nem politikusi beszédek, hanem a választók hozták létre, méghozzá a 2009-es EP-választáson. Ekkor a Fidesz 1,63 millió szavazatot kapott, azaz a választáson részt vevők 56,4 százaléka támogatta Orbán Viktor akkor még ellenzékben lévő pártját. Az MSZP valamivel több mint 500 ezer szavazattal 17,4 százalékot ért el, a Jobbik pedig 428 ezer szavazattal 14,8 százalékot.

A centrális erőtér stabilitását tükrözte a 2010-es és 2014-es országgyűlési választás és a tavalyi európai uniós voksolás eredménye is. Öt éve 2,7 millió listás szavazattal végzett az élen a Fidesz–KDNP, a két kormánypárt közös listája a voksok 52,7 százalékát gyűjtötte be. Ugyanekkor az MSZP listájára 990 ezren szavaztak (19,3 százalék), a Jobbikéra 855 ezren (16,7 százalék). A centrális erőtér tehát 2009-2010-ben
– 50 százalék fölötti Fidesz–KDNP-támogatottság,
– a Jobbiknál valamivel erősebb MSZP
– és 20 százalék alatti Jobbik mellett jött létre.
A 2014-es országgyűlési választás szintén a „centrális erőtér” diadalát mutatta, két fontos különbséggel:
– a Fidesz 400 ezer szavazatot vesztett, támogatottsága 50 százalék alá került,
– a Jobbikra 150 ezerrel többen szavaztak, mint négy éve,
– az összbaloldali lista pedig 300 ezerrel több választó támogatását nyerte el, mint az MSZP-é négy évvel korábban.

Valami megváltozott

A 2014-es választási maraton végére tehát a centrális erőtér fennmaradt, bár központi eleme (a Fidesz) meggyengült. Ám az októberi önkormányzati választás óta mintha inogna az Orbán által megálmodott berendezkedés.

Míg 2009 és 2014 között a Fidesz biztos lehetett abban, hogy sem a Gyurcsány-korszakban szétesett baloldal, sem az ugyanekkor középpárttá váló Jobbik jó ideig nem lesz abban a helyzetben, hogy pozícióit veszélyeztesse, október óta ez a helyzet megváltozott. Az azóta lezajlott két időközi országgyűlési választáson (a Kiss Péter halála miatt megüresedett újpesti és a Navracsics Tibor Brüsszelbe távozása nyomán szabaddá vált veszprémi körzetben) a baloldal legyőzte a Fidesz jelöltjét. Ugyanakkor az ellenzék helyzete legalábbis ellentmondásos: a baloldal kétszer is képes volt megverni a Fideszt, ám a közvélemény-kutatások szerint országosan mégsem az MSZP, hanem a Jobbik táborának nagysága kezdi megközelíteni a Fideszét.

Vona Gábor a Magyar Nemzetnek adott március végi interjújában erről azt mondta: szimbolikus jelentősége lenne a Jobbik esetleges tapolcai győzelmének, hiszen pártja első ízben tudná egyéni mandátumra váltani a közvélemény-kutatásokban hosszú ideje megfigyelhető erősödését. Egy esetleges baloldali győzelem pedig azt jelezné, hogy a baloldal akár jobban is állhat annál, ahogy a közvélemény-kutatók mérik.

A küzdő felek

A 2014-es országgyűlési választás előtt kialakított egyéni választókerület székhelye Tapolca, de legnagyobb települése Ajka (lásd: Öldöklő küzdelem Ajkán és Tapolcán. Hetek, 2015. március 6.). Egy éve az azóta elhunyt fideszes Lasztovicza Jenő a leadott szavazatok több mint 43 százalékával nyert. A baloldal jelöltje 27, a jobbikos Dobó Zoltán 23,5 százalékot ért el ekkor.
A Fidesz helyzete ennek ellenére nem egyszerű a kerületben. Mostani jelöltjük, Fenyvesi Zoltán októberben Ajkán indult polgármester-jelöltként, de alulmaradt az MSZP-s Schwartz Bélával szemben, Tapolcán pedig a tavaszi bronzérmes Dobó Zoltán győzte le a hivatalban lévő fideszes Császár László fideszes polgármestert. Fenyvesi a Veszprém megyei közgyűlés alelnöke és a várpalotai gimnázium igazgatója.
Ajkán az egykor és ma az alumíniumiparban dolgozók, Tapolcán pedig a kórház helyzete került a kampány középpontjába. Az ellenzéki pártok a témákhoz választottak jelölteket. A Jobbik a tapolcai kórházban huszonéve ápolóként dolgozó Rig Lajost indítja, akit a PestiSrácok.hu vádolt meg azzal, hogy az SS előtt tisztelgő tetoválást visel. Rig a tapolcai kórház aktív ágyainak megszüntetéséről született 2011-es döntés elleni tiltakozás kulcsfigurája volt, majd 2014-től a város alpolgármestere.
Az MSZP és a DK az ajkai Pad Ferencet indítja, aki 1972 óta dolgozik az ajkai alumíniumipari vállalatnál, a vörösiszap-katasztrófa során országos hírnévre szert tett Mal Zrt-nél.

Olvasson tovább: