Kereső toggle

Munkában a káoszbrigád?

Tömegek, igazi vezetők nélkül

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A hivatalos ellenzéki pártokra kezdenek hasonlítani a nem hivatalos ellenzéki mozgalmak. Társadalmi igény ugyanis láthatóan volna a tevékenységükre, de ideológiai és személyi ellentétek miatt eddig senki sem volt képes élére állni az elégedetlenkedő tömegeknek. Új, a tömeget összefogni képes vezető pedig eddig nem tűnt fel. Így miként megosztott a parlamenti baloldal, az MSZP, a DK, az Együtt, az LMP és a PM, úgy megosztottak a különféle tüntető csoportok, a „MostMi”, a „Tovább nem hátrálhatunk”, az „aurórások” stb. körei.

Még a szervezők között is voltak olyanok, akik elégedetlenek voltak a január 2-ára meghirdetett, az Opera elé szervezett közel tízezer fősre sikerült ellenzéki tüntetéssel, különösen azzal, ami a színpadon történt. A hallgatóság között pedig még inkább találkoztunk olyanokkal, akik a szónoklatok minőségén, terjengősségén és olykor a hiteltelenségén („nem is vagy még
25 éves, honnan tudod, mi volt itt 25 évig!”) akadtak ki. Voltak, akik felháborodottan nemtetszésüket fejezték ki, amikor kapitalizmusellenes, „újbalos” szövegek hangoztak el a színpadról, mondván: „akkor mit akartok, talán kommunizmust?” Úgy tűnt, hogy a tüntetőket elsősorban a Fidesz hatalmának bírálata és Orbán Viktor kritizálása hozta lázba, míg a színpadról ismertetett szakpolitikai koncepciók, például lakhatást mindenkinek ígérete, a hajléktalanok áldatlan helyzetének orvoslása, részvételi demokrácia működési képlete, a szexuális kisebbségek védelméről szóló „részpolitikai” víziók mellékesnek bizonyultak.     
Ellenben éppen a színpadról elhangzott beszédekből derült ki, hogy többféle ideológiai alapvetésű személy próbálja meglovagolni azt az elégedetlenséget, ami az utcára viszi az embereket. Ezzel lehet, hogy éppen a Fidesz malmára hajtják a vizet, mert a rossz szövegek elidegeníthetik a „forradalmi hangulatú népet” a további tüntetésektől.  
Az év elején az Opera előtti tüntetést szervező MostMi mozgalom pár hét után rögtön „pártszakadással” indult, mivel az egyik alapító, Várady Zsolt az általa szervezett tüntetésen, január 2-án a tömeg előtt jelentette be, hogy visszavonul a szervezéstől. A MostMi inkább liberálisnak tekinthető, mintsem úgynevezett „új balosnak”, bár vannak kapcsolataik ilyen körökhöz, a kritikusaik között hallottunk olyan véleményt, hogy ők az SZDSZ 3.0-ás verziója.
Az alapítók közötti szakítás mögött álló indokról a szervezők egyikétől azt a magyarázatot hallottuk, hogy a korábban a legjózanabb, a lehetséges új ellenzéki vezérnek kikiáltott Várady Zsoltról kiderült, hogy nem tud csapatban együtt dolgozni a többiekkel, az autokratikus vezetői stílusa miatt feszültség volt a MostMi tagjai között, és az elmúlt 25 év megítélése kapcsán is nézetkülönbség volt a társaságban. Várady a szigorú, a politikai értelemben „az egész 25 év rossz volt!” állásponton volt, míg mások, akik kisebb mértékben, de ugyancsak részesei voltak az elmúlt 25 év politikai rendszerének, ezt puhábban értelmezték. Mindenesetre Várady készült ki ettől a helyzettől, és bizonyos értelemben otthagyta a saját maga által alapított szépreményű mozgalmat, átengedve a terepet régebbi „millás” szervezőknek.
A sztori másik olvasata, hogy egész egyszerűen kifúrták a mozgalmából.
A különféle tüntetésszervezői csoportok között egyébként ideológiai és stratégiai nézetkülönbségeket is lehet találni. A tüntetésszervezők egy másik köre ugyanis azt a nézetet vallja, hogy új ellenzéki kerekasztalt kellene életre hívni, ahol a parlamenti demokratikus ellenzékkel együtt kidolgozott, egységes ellenzéki stratégiát kellene letenni „a nép elé”.  Az ezzel a koncepcióval kritikus szervezők attól tartanak, hogy egy ilyen esetben a tárgyalásos „kivéreztetésben” rutinos hivatásos MSZP-s és DK-s politikusok „megennék” az egész kezdeményezést, míg az LMP el sem jönne egy ilyen kezdeményezésre.  
A rivalizálást vagy inkább a taktikai „acsarkodást” jól mutatja, hogy Angela Merkel német kancellár látogatása időszakára a net-adóellenes megmozdulás szervezőjeként ismert Gulyás Balázs külön tüntetést szervez, mint a MostMi mozgalom.    
 
Ideológiai különbségek     

A különbségek másik területe a hagyományos és az új baloldali ideológia közötti eltérés. Európában az utóbbi években, különösen a nagyobb válságot megért országokban, így Spanyolországban és Görögországban a hagyományos szociáldemokrácia mellett új baloldali ideológiájú mozgalmak jelentek meg. A spanyol Podemos és a görög Sziriza is a kormányzás közelébe került, de céljaik sokban eltérnek nemcsak a szociáldemokraták bevett programjaitól, hanem még a kommunista pártokétól is. Ez utóbbi esetében nem az államosítás igényét, illetve az antikapitalista alapvetést kell érteni, mert ebben „rokonlelkűek”, hanem az életmódbeli programcélokat. A spanyol Podemos például a szexuális kisebbségek és az abortusz harcos pártolója, ami a hagyományos kommunistákra nem volt jellemző.  
A pesti fiatal baloldali körök egyik bázisa a józsefvárosi Auróra „kultúrház”, amely egyben a Budapest Pride-ot szervező egyesület új irodája is. A tüntetők között az „aurórásokat” sorolják az európai új baloldali mozgalomhoz leginkább közelállónak.

Olvasson tovább: