Kereső toggle

Húzónevek és a leszereplők

A baloldali Top 10

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Sorra készülnek a különféle műhelyekben azok az értékelések, amelyek a baloldal vereségének az okait próbálják megfejteni. A megoldáshoz közelebb vihet az egyéni jelöltek szereplésének elemzése. Elkészült a toplista a jól teljesítőkről és azokról is, akik még a saját, balos táborukat sem tudták teljesen maguk mellé állítani.

Az Együtt-PM számításai szerint a Bajnai Gordon vezette pártcsoporthoz tartozó jelöltek átlag 476-tal több szavazatot kaptak, mint a választókörzetben leadott listás szavazatok. Ez összességében 4 százalékos többletet jelent. Az MSZP-s jelöltek 211 szavazattal kaptak többet, míg a DK-s politikusok 165-tel. Mindent egybevetve az Együtt-PM-es politikusok 82 százaléka „többletteljesítő lett”, míg ez a szám a szocialistáknál 66 százalék, a DK-nál pedig csak 54 százalék. Bajnaiék 22 egyéni jelöltje közül 18 támogatottsága meghaladta az ötpárti lista támogatottságát. 

Időközben az IDEA (Intézet a Demokratikus Alternatíváért) is összevetette az egyéni eredményeket a listás szavazatokkal. Noha a pártlistás szavazatok a választási rendszerben csak országos összesítésben eredményeznek mandátumot, egyéni választókerületi bontásban lehetővé tesznek olyan elemzéseket, amelyek azt vizsgálják, hogy az adott körzetben az egyéni jelölt, vagy a pártlista volt-e a húzóerő. Amennyiben az egyéni jelölt érdemben több voksot kapott, mint az őt jelölő pártlista egy választókerületben, az azt jelenti, hogy más pártok szavazóit is meg tudta szólítani. A szavazatmegosztás mértéke természetesen nagyobb is lehet az egyéni és listás voksok számszerű különbségénél – például egyenlőség esetén is elképzelhető, hogy a jelölt más pártok híveinek egyéni szavazatait is begyűjtötte, ám a saját pártja támogatói közül viszont ugyanennyien nem voksoltak rá.

Összességében a baloldal 1 millió 290 ezer 804 listás voksot kapott, míg az egyéni jelöltjei együttvéve 1 millió 317 ezer 877 szavazatot szállítottak. Az IDEA rangsorában az első helyen álló Hiszékeny Dezső 2860 vokssal szerzett többet egyéniben, mint listán – tehát legalább ennyien támogatták más pártok listás szavazói közül –, ez pedig a teljes angyalföldi választóközönség 3,7 százaléka. Mivel 11 egyéni riválisa is volt, még csak azt sem lehet mondani, hogy „maradékelven” szavazhattak volna rá más pártok hívei is. A rangsort záró (azaz a legrosszabbul szereplő) salgótarjáni Boldvai László viszont még a baloldali szavazatok jelentős részét sem tudta begyűjteni (az egyéni és listás voksok közötti különbség meghaladta a Nógrád megyei 1-es körzethez tartozó választópolgárok számának 1 százalékát) – igaz, 24 egyéni jelölt indult a választókerületben. Kerék-Bárczy Szabolcs – hiába „ütötte” Rogán Antalt – viszont úgy kapott 477 szavazattal kevesebbet a belvárosi választókerületben, mint a „kormányváltó” lista, hogy mindössze négy riválisa volt. Igaz, az itt induló Schiffer András LMP-s vezér kiemelkedően szerepelt, közel 14 százalékos eredményt ért el.

Az IDEA értékelése szerint az országosan ismert politikusok jó része valamivel jobban szerepelt, ám összességében az ismertségük önmagában – mint Kerék-Bárczy esete is mutatja – minimális jelentőséggel bírt. Azt is túlzás lenne kijelenteni, hogy a tapasztalat sokat számított volna: az élmezőnyben sok olyan politikus van, aki először indult az adott körzetben, vagy akár teljesen újonc volt egyéni jelöltként, ám ott van a rutinos Hiller István és Kuncze Gábor is – míg a sort a Salgótarjánban 1994 óta induló Boldvai László zárta. Baloldali körzetből talán könnyebben lehetett az elsők közé keveredni, míg jobboldaliakból a végére, ám ez sem általános érvényű szabály: Sárvárról, Szigetvárról és Győrből is sikerülhetett jó eredményt elérni a rangsorban, míg a kifejezetten baloldali hagyományú Salgótarján és Budapest 14-es (Rákosmente-Rákosliget) egyéni jelöltje is a lista végén található.

Vegyes képet kapunk akkor is, ha jelölőpártonként végezzük el az összevetést: a legtöbb jelöltet adó szocialisták tudhatják soraikban a legsikeresebb jelöltek közül az „éllovas” Hiszékeny Dezsőt, a második Fehér Lászlót (sárvári körzet), a 28 rivális jelölttel szemben is kiemelkedő Nagy Attilát (Szigetvár), ám az utolsó 10 jelölt közül is nyolcat a szocialisták állítottak csatasorba. A DK-ból érdemben csak Kuncze és Oláh Lajos hoztak egyéni pluszszavazatokat (igaz, utóbbinak csak négy riválisa volt), ám a DK jelöltjeinek többsége a rangsor második felében található.

Az IDEA rangsorában az Együtt-PM jelöltjei szerepeltek a legjobban: az első harmincban tizenkettő, az utolsó harmincban viszont csak kettő jelöltjük akadt. Helmeczy László kivételével a jól teljesítő jelöltjeik mind újak voltak az adott választókörzetben, vagy ismertségüket (Karácsony Gergely, Szelényi Zsuzsanna, Teket Melinda, Szabó Rebeka, Scheiring Gábor) vagy helyi beágyazottságukat (Somfai Ágnes, Bátyai Edina, Szegedi István, Tigelmann Péter) tudták kamatoztatni.

 

Top 10

1. Hiszékeny Dezső, MSZP (Budapest, Angyalföld)
2. Fehér László, MSZP (Sárvár)
3. Karácsony Gergely, Együtt-PM (Budapest, Mátyásföld)
4. Bátyai Edina, Együtt-PM (Szeged)
5. Hiller István, MSZP (Budapest, Pesterzsébet)
6. Nagy Attila, MSZP (Szigetvár)
7. Kuncze Gábor, független–DK (Szigetszentmiklós)
8. Fábián György, MSZP (Győr)
9. Szelényi Zsuzsanna, Együtt-PM (Budapest, II. kerület)
10. Somfai Ágnes, Együtt-PM    (Budapest, Budafok)

Olvasson tovább: