Kereső toggle

Mennyibe került az Orbán-kormány sikersztorija?

Vége a szégyenpadnak

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Siker is meg nem is – így lehet összefoglalni vezető közgazdászok véleményét arról, hogy az Orbán-kormány  harmadik születésnapjára Brüsszeltől megkapta a lehetőséget, hogy Magyarországot „kiengedik”  túlzottdeficit-eljárás alól. Siker, mert kilenc év után Magyarország felállhat az uniós szégyenpadról, kudarc viszont azért, mert nincs érdemi  fordulat a magyar gazdaságban, illetve súlyos társadalmi ára volt az elmúlt évek megszorító politikájának.

Az unió tagállamai 1997-ben kötöttek egy megállapodást, az úgynevezett Stabilitási és Növekedési Paktumot, amelyben úgy határoztak, hogy a tagállamoknak el kell kerülniük, hogy költségvetési hiányuk túlzott mértékben megnövekedjen. Ez a paktum két kritérium betartását írja elő: a hiány nem lehet több a GDP 3 százalékánál, illetve az államadóság nem haladhatja meg a GDP 60 százalékát. Amennyiben egy tagállam a hiány megengedett küszöbértékét meghaladja, úgynevezett túlzott hiány eljárás indul vele szemben (angolul Excessive Deficit Procedure, EDP). A történet egyébként egyszerű: Brüsszel azt szeretné, hogy a kormányok ne költsenek többet, mint amennyit megtermelnek, mert ha eladósodnak, akkor egész Európát magukkal ránthatják. Bár Brüsszel ez irányú tevékenysége nem sikertörténet, elég csak Görögország kálváriájára gondolni, mégis logikus, hogy a kontinens gazdasága akkor marad versenyképes, ha nem hitelből élnek az országok.  

A brüsszeli eljárás több lépést foglal magában, melyben az Unió szankciókat is alkalmazhat annak érdekében, hogy az érintett tagállamot rábírja a túlzott hiány kiigazítására. Magyarországot – amely 2004 júliusában került túlzottdeficit-eljárás alá – az unió tavaly már meg is fenyegette, hogy amennyiben nem tudja rendbe tenni a költségvetését, akkor – büntetésből – jelentős uniós támogatásoktól eshet el. Az Európai Bizottság a héten döntött arról, hogy Lettország, Litvánia, Olaszország és Románia mellett Magyarországot is kivonná a túlzottdeficit-eljárás alól. A végső döntést az európai pénzügyminiszterek tanácsa hozza meg június végén.

Orbán Viktor elődjétől, Bajnai Gordontól 4 százalék körüli hiánnyal vette át a kormányrudat. Igaz, a Fidesz gazdaságpolitikusai szerint ennél jóval több volt a hiány, de az új kormánynak választ kellett találnia arra, hogy milyen úton megy tovább. Két, a Fidesz gazdaságpolitikájára rálátó forrásunk is egyöntetűen azt állította, hogy Orbán Viktor és a Fidesz vezérkara úgy vélte, ha az elődjei restriktív gazdaságpolitikáját folytatják, akkor egy-két év alatt elvesztik a társadalmi támogatottságukat. „A szabadságharc kitalálása azért is volt fontos, mert az ország gazdaságpolitikáját meghatározó szerződéseket az elődeink kötötték meg. Csak úgy lehetett ezeket újragombolni, a mozgásterünket bővíteni, ha megmagyarázzuk, hogy mi a változás oka. A Brüsszellel szembeni konfliktusvállalást is ez motiválta” – fogalmazott egy kormányzati forrásunk, akinek meggyőződése, hogy ha a hivatalos európai válságkezelési receptet követik, akkor úgy jártak volna, mint Monti Olaszországban. (A technokrata, ortodox gazdaságpolitikát folytató Monti az óriási brüsszeli és európai politikai támogatás ellenére is leszerepelt a legutóbbi olasz választásokon – szerk.) 

Egy neve elhallgatását kérő kormánypárti közgazdász azt magyarázta lapunknak, hogy a Fidesz számításaiba hiba csúszott, mert a tervek arról szóltak, hogy négy év alatt, évi 2-3 százalékos növekedéssel (ami a ciklus egészére nézve közel 10 százalékos kumulált gazdasági növekedést jelentett volna) 2000-3000 milliárd forintnyi újra elosztható jövedelemhez jut az ország. A politikai ciklus végén ebből lett volna „gyümölcsosztás”. Ez viszont nem jött be, mivel három év alatt összesen 1,4 százalék volt a növekedés, azaz csak ennyi „lett” az újra elosztható jövedelme az országnak. A gondot viszont az jelentette, hogy az adócsökkentés ígéretét a ciklus első évében betartotta Orbán Viktor, mert az ellenzék folyamatosan azzal támadta, hogy nem fogja betartani ezt az ígéretet. A 16 százalékos egykulcsos adót, amely 400-500 milliárdos osztogatást jelent (hiszen ennyivel kevesebb pénzt szedtek be adóval), a kormány azelőtt bevezette, hogy azt megtermelte volna az ország.

Innentől következett az a mutatvány, hogy a költségvetési hiányt folyamatosan 3 százalék alatt kellett tartani. Ezt adóemelésekkel (szektorális különadók, tranzakciós adó) és kiadáscsökkentésekkel (felsőoktatásra, vagy gyógyszertámogatásokra szánt összegek csökkentése) sikerült elérni. Legalább öt megszorító csomagot (két Széll Kálmán terv és három Matolcsy-csomag) jelentettek be három év alatt, noha a kormány a megszorítás és reform kifejezést ügyesen kerülte. (Mind a Gyurcsány-, mind a Bajnai-kormány egyik vesszőparipája volt a reformok tervezett bevezetése. Különösen Gyurcsány Ferencre volt jellemző a reformláz, de ehhez a baloldali közgazdász elit is hozzájárult, mert 2006-ban és azt követően is neves közgazdászok sorra jelentették meg a tanulmányaikat az általuk szükségesnek tartott reformokról.)

Róna Péter közgazdász a Heteknek kifejtette: siker ugyan, hogy Magyarországot kiengedik a túlzott-deficiteljárás alól, de szerinte ez csak részben köszönhető a kedvező magyar adatoknak. A másik indok, hogy Brüsszelben is megváltozott a hangulat, a költségvetési lazítás mellett ugyanis már olykor a németek is felszólalnak. Ennek egyebek mellet az az oka, hogy látják a megszorító politika okozta társadalmi feszültségeket Európa szerte.        

„Súlyos ára van Orbán Viktorék sikerének. Az ország növekedési képessége romokban. Az államháztartást ugyanis kőkemény intézkedésekkel rendbe tették, de nem értek el igazi fordulatot a honi gazdaság rossz szerkezetében. A magyar cégek ugyanis továbbra sem igazán versenyképesek a világban, csak az ide települt multik, mint a Mercedes vagy az Audi húzzák felfelé valamennyire a GDP-t” – fogalmazott az MNB felügyelőbizottságának tagja. Róna szerint valójában lassú sorvadás zajlik a magyar gazdaságban, amit a szakemberek jól látnak, de az ügyes kormányzati kommunikációnak köszönhetően a lakosság nem vesz észre. A közgazdász számításai szerint 20 százaléknak kellene lennie a beruházási rátának ahhoz, hogy a termelő cégek a berendezéseik normál kopását és elhasználódását, azaz szakszóval élve, az amortizációt pótolják. Egy gazdaság pedig akkor fejlődik, abban az esetben versenyképes, ha 23 százalék feletti ez a ráta.  Ehhez képest Kelet-Európában példátlanul alacsony ez a mutató, Magyarországon alig 16 százalék, ami Róna Péter szerint azt jelenti, hogy a kormányzati sikerpropaganda ellenére sincs a jövőbe való befektetés a magyar gazdaságban.               

A közgazdász szerint mindehhez társul az is, hogy a megszorítások (amelyeket a kormány nem így nevez) a felsőosztályt és a felső-középosztályt ugyan megkímélték, de az átlagos középosztályt, különösen az alacsonyabb néprétegeket már nem. „A tehetség viszont nem társadalmi osztálytól függ. A rossz kilátások miatt sokan, köztük tehetséges emberek külföldre menekülnek” – magyarázta Róna Péter, aki ezzel kapcsolatban csapnivalónak nevezte a kormány tehetségekhez való hozzáállását. „A politikai kinevezések, a közbeszerzések, a csókos cégek sora és a trafikpályázatok azt mutatják, hogy nem a tehetség számít a Fidesz Magyarországában, hanem a párthűség és a lojalitás. A tehetségek ezt látva nem érzik jól magukat Magyarországon, menekülnének innen, miközben arról szól a nemzetközi verseny, hogy a kreatív, tehetséges emberek tudnak eredeti dolgokat, akár országokat megmentő üzleteket kitalálni” – tette hozzá Róna Péter, aki a Fidesz mentségére azt hozta fel, hogy ezt a helyzetet, jelesül a magyar gazdaság egészségtelen szerkezetét, a magas államadósságot elődei hibás politikája miatt megörökölte Orbán Viktor.

Többen vannak a szegények

A Tárki Társadalomkutató Intézet május elején hozta nyilvánosságra a „Egyenlőtlenség és polarizálódás a magyar társadalomban” című, 145 oldalas átfogó tanulmányát. Az egyebek mellett az Emberi Erőforrások Minisztériuma által is támogatott tanulmány megállapítja: 2009 és 2012 között nagyobb és mélyebb lett a szegénység Magyarországon. A nagyobb alatt az értik, hogy növekedett a szegények száma (15 százalékról 17 százalékra), a mélyebb alatt, hogy helyzetük súlyosabbá vált, nagyobb erőfeszítésre lenne szükségük a szegénységből való kikerülésre, mint korábban – nőttek a jövedelmi különbségek.
2007-ben 983 ezren számítottak kifejezetten szegénynek, 2009-ben 1 millió 208 ezren, míg 2012-ben 1 millió 233 ezren, de mindeközben 123 ezerrel csökkent Magyarország lélekszáma. Tavaly a teljes népességen belül 17 százalék volt azok aránya, akiknek háztartásában az egy fogyasztási egységre jutó jövedelem nem haladta meg a havi 66 ezer forintot.

Olvasson tovább: