Kereső toggle

Életpárti megoldások

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A nemkívánt gyerekek megszületését ösztönözné a gyermekvédelmi törvény legújabb módosítása, melynek értelmében ezentúl a szülők hozzájárulása nélkül is megtarthatná és örökbe adhatná kisbabáját az állapotos kiskorú, az abortuszhoz azonban továbbra is a szülő beleegyezése szükséges. Az abortuszpárti szülők állami segédlettel való kijátszása sok szempontból aggályos, szakemberek szerint a módosításnak inkább erkölcsi üzenete lehet, semmint születésnövelő hatása.

Nemrégiben fogadta el a parlament a gyermekvédelmi törvény legújabb módosítását, amely szerint „a terhességét eltitkoló, válsághelyzetben lévő, korlátozottan cselekvőképes (azaz 14–18 éves – a szerk.) kiskorú anya kérelmére a gyámhatóság mellőzheti a törvényes képviselő meghallgatását”, ha ez az anya vagy a születendő gyermek érdekét veszélyezteti. Ezen túlmenően a gyermekvédelmi törvény a „válsághelyzet” fogalmát ezentúl csak akkor vonatkoztatja az anya veszélyeztetett helyzetére, ha a körülmények a gyermek egészséges megszületését is veszélyeztetik – szemben a magzatvédelmi törvénnyel, amely csak az anya szempontjait veszi figyelembe. A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) bírálata szerint eleve sérti a jogbiztonságot, hogy a „válsághelyzet” fogalmát két külön törvény eltérően határozza meg. Leszögezik azt is: a gyermekvállalás a nő és családja magánügye, arra mindenféle nyomásgyakorlás a magánélethez való jogot, valamint a nők önrendelkezési jogát is sérti.
„A válsághelyzet fogalmát nem lehet törvényileg definiálni, és az anya krízishelyzete sem választható el a gyermek helyzetétől, miként a baba egészséges megszületésének feltételeitől sem, elég csak a koraszülés veszélyére gondolni” – mondta el érdeklődésünkre Mórucz Lajosné védőnő, a nyílt örökbeadással foglalkozó Gólyahír Egyesület vezetője. Szerinte a módosított jogszabály főként arra az egyértelmű helyzetre vonatkozik, amikor a gyermek egészséges megszületését az veszélyezteti, hogy a kiskorú anyát a szülei abortuszra küldenék, viszont a lányuk megtartaná a babát. Ilyen konfliktushelyzetben az állam az anya mellé áll, azaz nem kér nyilatkoztot a szülőktől, hanem ha kell, védi a titoktartást, és segíti az örökbeadást. Minden további kérdés tisztázatlan: végszükségben hol helyeznék el a titkolt terhest, ki gondoskodna róla a szülésig és az után, hiszen a kiskorúakat többnyire szüleik tartják el, akik felelősséggel tartoznak értük 18 éves korukig. Bár Móruczné szerint léteznek nagyon rossz családi viszonyok, ahol sokáig titkolható a terhesség, de azért ez nagyon ritka.
„A titkolt terhességek leggyakrabban azért titkoltak, mert a szülőktől való félelem miatt a nők nem merik azt otthon megmondani. A legtöbbször viszont tud a szülő a terhességről, és gyakran ő hozza ide a gyerekét, hogy az örökbe adhassa a babáját. Sok tizenéves nem hajlandó abortuszra menni, tényleg van változás a gondolkodásmódban. A felvilágosításnak köszönhetően a mi krízisterheseink között is egyre nagyobb létszámban vannak olyanok, akik tudatosan döntöttek az örökbeadás mellett, valamint sok a diák, ők az összes kismama negyedét alkothatják. Igaz, hogy ezt a döntést jogszabályokkal érdemben nem lehet befolyásolni, de úgy vélem, a majdnem nagykorú terhesek esetében egy ilyen módosításnak lehet érdemi hatása” – állította a gólyahíres elnök- asszony. Hozzátette: az természetes, hogy továbbra is kérik a szülő beleegyezését a gyerek abortuszához, akárcsak minden művi beavatkozáshoz, így a császármetszéshez vagy a mandulaműtéthez is, a sima szülés ellenben élettani dolog.
„Valamiképp jogosnak érzem azt az ellenvetést, hogy a szülő, aki felelős a 18 év alatti gyermekéért, így annak sokkal kisebb horderejű kérdéseibe is beleszólása van, ebből a döntésből – mármint az unoka megtartása és örökbeadása – milyen alapon zárható ki. Nem szerencsés megoldás, ha egy tizenéves fiatal a hatóságok által támogatott módon szembekerül a szüleivel” – fejtette ki érdeklődésünkre Pongrácz Tiborné demográfus. Viszont úgy véli, hogy a KDNP életpárti plakátkampánya vagy a hasonló indíttatású törvénymódosítás nem csorbítja a nők önrendelkezési jogát, mivel az abortuszkérdés jogi szabályozásában 1992 óta semmilyen változás nincsen. Ha egy nő úgymond krízishelyzetre hivatkozik, kérésére minden további nélkül elvégzik nála a művi beavatkozást.
A szigorítás amúgy politikailag is életveszélyes lépés lenne, hiszen az abortuszpártiság kérdésében máig erős egyetértés jellemzi a magyar társadalmat. A kereszténydemokraták vélhetően szigorítanák a szabályozást, de ezt aligha tudják megtenni, ezért a kihordás és az örökbeadás felé mennek el – jegyezte meg az akadémikus asszony.  
Pongráczné megerősítette, hogy bár médiakampányokkal vagy törvényalkotással nehéz az örökbeadást ösztönözni, mindazonáltal tény, hogy az elmúlt 2-3 évtizedben sokat javult a hazai abortuszkultúra. Jó ideje csökken – a 18 év alattiak körében is – az abortuszok száma, most évi 38 ezer körül jár, aminek hátterében a felelősebb magatartás áll, hiszen a születések száma is csökken. A kommunista állami ideológia elmúltával (1970-ben 192 ezer abortusz volt egy év alatt) a technika fejlődése is nyilvánvalóvá tette, hogy nem csupán egy sejtcsomóról van szó: egy 8 hetes magzatnak ver a szíve, 12 hetes korára már mindene kifejlődik. „Ha tudatosodik az emberekben, hogy itt egy bonyolultabb kérdésről van szó, mint egy foghúzásról, ennek azért lehet pozitív hatása a gondolkodásban. Nem feltétlenül probléma, hogy a kereszténydemokraták igyekeznek a kérdés erkölcsi oldalát is megvilágítani azzal, hogy itt emberéletről van szó, de semmiképp sem lenne célszerű ezt direkt módon korlátozó szabályozással párosítani” – figyelmeztet a demográfus, kiemelve: a WHO becslése szerint azokban az országokban, ahol illegális az abortusz (például Lengyelországban), ugyanannyi művi vetélés történik, mint ahol legális. Az állam egyfajta közjó érdekében megteheti, hogy az Alaptörvényben kimondja: az élet a fogantatástól kezdődik, vagy ugyanott a házasságra épülő konzervatív családeszményt preferálja, de a gyakorlatban, azaz a Ptk. szintjén nem tesz különbséget élettársi közösségre és házasságra épülő családmodell között. A helyzet ugyanis még mindig az, hogy a házasság a legstabilabb párkapcsolati forma, és még mindig ebből születik meg a gyermekek 60 százaléka hazánkban.
Manapság a nemzetközi porondon, az ENSZ vagy az EU különböző fórumain a konzervatív „pro-life” és a nők önrendelkezését hangsúlyozó, liberális „pro-choice” mozgalmak vívnak a témában egymással. A maga nemében mindkét irányzat meglehetősen szélsőségesnek mondható, és inkább a liberális szemlélet dominanciája jellemző. Az erőteljes konzervatív lobbit a Vatikán és más katolikus államok – ide tart most Magyarország is – képviselik, de ultrakonzervatív elveik, például a fogamzásgátlás tilalma nehezen adaptálható a mai viszonyok között.
A TASZ és a női jogvédő szervezetek szerint a magyar kormány most az örökbeadást segíti ahelyett, hogy a megelőzésre tenne nagyobb hangsúlyt. Az ENSZ nők jogaival foglalkozó bizottsága (CEDAW) nemrég felszólította az Orbán-kormányt, hogy állítsa le az abortuszt megbélyegző plakátkampányt, vezessen be szexuális felvilágosítást, és támogassa a fogamzásgátlók árát. Követelték, hogy az állam szüntesse meg az abortuszhoz kapcsolódó kötelező tanácsadást, s így az egészségi szempontból szükségtelen várakozási időt is a nők számára. Megjegyzendő, ez utóbbinak az új abortusztabletta bevezetése miatt van jelentősége, mert a formális procedúra miatt a nők kicsúsznak a tabletta alkalmazhatóságának korai (8 hetes) határidejéből. A tabletta használatával kapcsolatos aggályok részben morálisak – még jobban fellazítja az erkölcsi aggályokat, és megtermékenyített petesejtet öl meg –, részben szakmaiak: a lehetséges komplikációk miatt csak 3-4 napos kórházi tartózkodás mellett szabadna bevezetni.
Pongráczné szerint a fogamzásgátló eszközök hiányzó OEP-támogatásának anyagi és nem ideológiai okai vannak. Tény, hogy bizonyos rétegek számára ezek hozzáférhetősége anyagi gondot jelent, és ez is egyik oka annak, hogy az abortuszok gyakorisága ma már összefügg az iskolázottsággal: minél magasabb egy nő végzettsége, annál kisebb eséllyel esik át abortuszon, amiben vélhetően a tudatosabb életvitel is közrejátszik. Ha az emberek még hatékonyabban védekeznének, akkor még kevesebb abortusz lenne, de feltehetően jóval kevesebb születés is, hiszen a kihordott terhességek nagy része nem tervezett baba: egy korábbi vizsgálat szerint a harmadik gyerekként megszülető babák fele nem tervezettként jön a világra.

Egy közülünk

Ezzel a mottóval indult az az életpárti uniós polgári kezdeményezés, amely 1 millió összegyűjtött aláírással megtámogatva azt akarja Brüsszelben elérni, hogy uniós forrásokból ne finanszírozzanak emberi embriók elpusztításával járó kísérleteket és más tevékenységeket. „Alapvetően embrionális őssejtkutatásokról van szó, melyekhez emberi embriókat használnak fel. Ezek az eredmények elérhetők – egyes tanulmányok szerint sokkal hatékonyabban – felnőtt szövetekből vagy köldökzsinórvérből nyert őssejtekkel is. Ezért is fontos, hogy olyan módszerekkel dolgozzanak az orvoskutatók, melyek hatékonyabbak és erkölcsileg elfogadhatók” – tájékoztatta lapunkat Frivaldszky Edit, az Együtt az Életért Közhasznú Egyesület elnöke. 2010-ben az EU 38 őssejtkutatási programot támogatott összesen 239 millió euró értékben. Ebből 12 projektben dolgoztak emberi embriókkal. 2014 és 2020 között az Európai Bizottság 90 milliárd eurót javasol elkölteni a Horizont 2020 nevű kutatási programra, ennek keretében emberi embriókkal való kísérletekre is. „Az aláírásgyűjtés kezdeményezői vallják, hogy az emberi élet a fogantatással kezdődik, és semmilyen nemes cél nem igazolhatja más ember életének kioltását” – tette hozzá az elnök. A hírek szerint nálunk 16 ezer aláírásra lenne szükség. „Az interneten eddig 120 ezer ember írta alá Európa-szerte, és most kezdenek beérkezni hozzánk a papír alapon összegyűjtött aláírások, de az már most látszik, hogy ezek száma az internetesnek a többszöröse lehet. Eddig Lengyelország, Spanyolország, Olaszország a legnagyobb támogató. Semmiképpen nem akarunk megállni egymilliónál. Egészen másképp tárgyalnak majd velünk az európai intézményekben, ha mondjuk, ötmillió aláírást tudunk letenni a tárgyalóasztalra” – mondta Frivaldszky Edit.

Olvasson tovább: