Kereső toggle

Stílusok és vélemények

Hatalomkoncentráció az önkormányzatokban

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Debrecenben a fideszes polgármestert három ugyancsak pártbéli alpolgármester segíti
a Cívis város irányításában. Szegeden, ahol szintén a Fidesz – MPP szerepelt
legjobban a helyhatósági választásokon, kancellária típusú hivatali működést kívánnak
bevezetni a kormányrudat átvevő "polgári szövetséges" politikusok. Az MSZP-s,
illetve SZDSZ-es, polgármesterek viszont, úgy tűnik, kölcsönösen a hatalom megosztásában
bíznak: Pécsett a szocialista polgármestert segíti szabaddemokrata alpolgármester,
Budapesten viszont éppen fordítva. Ágh Attila és Schlett István politológust kérdeztük
az önkormányzati hatalomkoncentráció kérdésköréről.

"A központi kormányzatban ténylegesen megtörtént a hatalomkoncentráció, de
ebben semmi rossz nincs, ilyen a magyar alkotmányos berendezkedés. Ennek megfelel? kormányzati
struktúra felállítására – ügyetlenebbül ugyan – az elűz? két kormány is
tett lépéseket. A Fideszrűl viszont elmondható, hogy már megcsinálta" – mondta
lapunknak Ágh Attila politológus. Az viszont kérdés, hogy csak a központi kormányzatban,
vagy valamennyi hatalomágazatban megvalósul-e ez. A polgári demokráciában a
hatalommegosztás során egyes hatalmi centrumok ellensúlyozó szerepet töltenek be az
erűs miniszterelnöki kormányzás mellett. Az idei önkormányzati választásokról
elmondható, hogy a fékek és ellensúlyok szerepe kétségtelenül megerűsödött. Tény,
hogy a Fidesz számára a májusinál kedvezűtlenebb önkormányzati struktúra alakult
ki – folytatta a szakember, aki ezt két fő okra vezeti vissza.

Egyrészt a jobboldalon elérhet? szavazatokat nagyrészt felszívták, ebbűl tovább építkezni
már nem lehetett. Másrészt azoknak a korábbi szabaddemokrata szavazóknak, akik
tavasszal országosan a Fideszre szavaztak, egy jelentűs része "visszalengett" az
SZDSZ-hez. Ők viselik legnehezebben a széles jobboldali koalíció létrejöttét. Ebben
szerepet játszott a választások elűtti vita arról, hogy vajon ellensúly-e az önkormányzat
vagy a kormányzat kinyújtott keze.

Természetesen minden helyi önkormányzat ellensúly akkor is, ha ugyanolyan színű,
mint a kormányzat, hiszen az ellensúlyozó jelleg az eltér? lokális érdekekbűl is
fakad. Ez a központi kormány és Szeged között akkor is felszínre kerül –
jelentette ki a politológus –, ha Szegeden egy nagyon erűs fideszes vezetés alakul
ki. Hiszen a szegedi vagy a debreceni érdek nem esik egybe automatikusan az országossal.


Ágh a kormányprogram helyi szintekre való "leképezésével" kapcsolatban a következűket
mondta: tanácsrendszernek hívták azt, amikor a kormány eldöntötte, hogy mi a közjó,
és ezt a helyi szervek egyszerűen végrehajtották. A kormány természetesen megpróbálja
majd végrehajtatni, de ez még a fideszes helyeken sem fog igazán sikerülni, mert nem
így működik a politikai rendszer. Mivel a fejlesztési források nagyon szűkösek, következésképpen
Mosonmagyaróvártól Battonyáig ütközniük kell az érdekeknek. Szükségképpen tehát
egyeztetések és kompromiszszumok útján kell a hatalommegosztásnak működnie.

"Szerintem az elhíresült »egészpályás letámadás« viszont azt jelenti, hogy az
alkotmányosan biztosított hatalmi centrumokról olyan helyekre viszik át a hatalmat
ahol ez a hatalom önmagában nem legitim" – fogalmazott a politológus, aki úgy véli:
egy kormány nem fogalmazhat úgy, hogy "gazdasági hatalom", illetve "sajtóhatalom".
Ha mindezekben egyensúly létrehozására törekszik, akkor ez az egész társadalom erőszakos
átpolitizálásának fogható fel. A sajtóban és más szférákban ugyanolyan hatalmi
elv működik, mint a központi kormányzatban: ha nem az adott terephez méltó eszközökkel
avatkoznak bele, abból semmi elűnye nem származik a kormánynak. Ha "államosítják"
az MTV-t, ez csupán egy kormányzati öngól lehet, ugyanis az emberek el fognak fordulni
az államosított tévét, amely így nevetség tárgyává válik, és a kereskedelmi tévék
adásait fogják nézni.

Schlett István politológus viszont semmi rosszat nem lát abban, hogy az önkormányzati
rendszereken belül is a kormányprogramot szeretnék megvalósítani. Igaz – teszi hozzá
– csak akkor, ha ez a befolyás nem használ törvénytelen eszközöket. Mint
fogalmazott: "A kormány óhaja, hogy az önkormányzatok működjenek együtt vele. Én
ebben semmi kivetnivalót nem látok. Háborúzni kellene egymással? Ha az önkormányzat
döntését közvetlenül befolyásolná a kormány, abban az esetben törvényt szegne.
Persze közvetett eszközökre is lehet gondolni: a kedvenc önkormányzatoknak több pénzt
ad, mint másoknak. Még ha lennének is ilyen szándékai, nehezen tudná végrehajtani a
normatív elosztás miatt. Meglehetűsen cizellált rendszer alakult ki arra, hogy állami
költségvetésbűl ne lehessen legálisan közvetlenül jutalmazni és büntetni az önkormányzatokat
pártszimpátia alapján. Szép dolog a bizalom, meg szép dolog a gyanakvás is – de hát
ezek a létez? intézmények pontosan ezt a kettűsséget, tehát a gyanakvást és a
bizalmat egyszerre fejezik ki."

"A hatalomkoncentráció ellen nem úgy kell védekezni, hogy a hatalomgyakorlást
lehetetlenné tesszük, mert abból csak anarchia következik, hanem a hatalmat korlátok
közé kell szorítani" – vélekedett Schlett. "Ezek a korlátok pedig a törvényekbűl
származnak. Hiába van egy polgármester és három alpolgármester ugyanabból a pártból,
ez a négy ember sem teheti meg azt, amit akar, hiszen tevékenységüket törvények határolják
be. Továbbá ott áll velük szemben ellensúlyként a közgyűlés, amelyben más pártok
is képviseltetik magukat. Tehát a hatalom korlátait ne ott keressük, ahol a döntéshozó
szerveket döntésképtelenné változtatjuk. Ez az önkormányzatokra is és a kormányra
is vonatkozik" – mondta. "Elhiszem, hogy valakinek nem tetszik ez a kormány, vagy
valaki attól fél, hogy itt valamiféle antidemokratikus intézkedések történnek, vagy
erűsíteni szeretné a kontrollt a kormány fölött, ezek mind legitim és teljesen érthet?
törekvések. Számomra a dolog ott tűnik elhibázottnak, amikor ezt oly módon akarják
végrehajtani, hogy lehetetlenné akarják tenni a kormányzást" – mondta a politológus.

Olvasson tovább: